2022. június 15-én hunyt el a lovakat rajongásig szerető dr. Ecsedi Ferenc.
Ma, kedvence történetével emlékezünk rá.
1998. február 23-án, az angliai Bloomsbury Stud-ban született egy kis sárga mén, a Juddmonte International-ben második helyezett amerikai méntől, Sabrehilltől, akit a világhírű Darley Stud tenyésztett. A mama, Livry pedig a másik „világbirodalom”, a Juddmonte Farms saját (szintén amerikai) tenyésztése, aki négy versenyt futott Franciaországban a két legenda, Khalid Abdullah és Andre Fabre vigyázó szemei előtt. A csöppség a Lidohill nevet kapta.
A kiváló pedigrével rendelkező sárgát, 1999-ben, a szokásos, októberi, newmarketi Yearling árverésen vásárolta meg dr. Ecsedi Ferenc 8.000 Guineas-ért.
Hogy emlékszel az első találkozásra? – kérdeztük állandó lovasát, Varga Zoltánt.
„Eséssel, mert én törtem be. Tetszett, de elsőre látszott, hogy nem egyszerű lovacska, szinte irányíthatatlan volt, szó szerint még a kerítésre is „feltett”. Komoly feladat, nagy kihívás volt, mert ő egy konok fejű, igazi egyéniség. A latban mindig elől ment, nem szabadott megelőzni, mert ha valaki ezt megtette, bizony annak odaharapott.”
A csapat látva a mén kirobbanó formáit olyannyira bízott a jó szereplésben, hogy kétévesen versenykarrierjét nem Budapesten, hanem Münchenben, az 1000 méteres Vigorosso Rennenben kezdte (2000.07.03.), ahol máris pénzt keresett, hiszen ötödik helyen ért célba.
Nem igazán megszokott, hogy egy magyar idomításban álló telivér Münchenben kezdi a pályafutását. Miért alakult ez így? – kérdeztük trénerét, Friebert Attilát.
„Mert olyan jól ment itthon, hogy úgy véltük ott is meg fogja állni a helyét. Az 1000 méteres egyenes pálya miatt választottuk Münchent és az sem volt elhanyagolható, hogy lehetőségünk nyílt arra, hogy előtte egy munkát mehessen a helyi lovak ellenében.”
2000 augusztusában láthatta először a pesti publikum, de be kell ismerni, akkor még nem hagyott mély nyomokat a szereplése. Mindössze negyedik a Blaskovich Ernő emlékversenyben, amit a korosztály legjobbja, Leylandi Ciprus nyert meg. Ez azonban nem tántorította el a csapatot, hogy egy németországi turnéra induljanak. Négy versenyt futott 1200 és 1500 méter közötti távokon Münchenben és Baden-Badenben, de ott is csak pénzes helyezésekig jutott. Hazatérvén a Szent László Díjban szintén negyedik, így az év végén „még befért” a nyeretlenek közé, ahol megszerezte pályafutása első győzelmét. Kétévesen tehát egy megbízható, hasznos lónak tűnt, de semmiképpen sem extraklasszisnak. (9 futás – 1 győzelem – 2 dobogós helyezés)
2001-ben már korán talpon volt és két bécsi futással melegített (a Trial Stakesben csak a „40 milliós Clarion” előtte) a Vederemo-Rennenre, azaz a derby felkészítőjére. Ezt fölényesen nyerte a Lido-Varga páros, amivel egycsapásra a derby elsőszámú favoritjává léptek elő. Még mindig Ausztriáról beszélünk természetesen. A derbykben azonban hosszú volt számára a táv így Bécsben nyolcadik, Alagon pedig hetedik. A mérföldes klasszis soha többé nem futott ennyire hosszúra.
Igaz nyerte a 2000 méteres Vederemo-Rennent, de miért futott a derbykben? Nem láttátok, hogy egy mérföldes aspiráns, vagy a derby az derby és azt mindenképp meg kell próbálni? - kérdeztük Friebert Attilát.
„Pontosan, ahogy mondod. Rozsnyói Gyurinak volt egy hitvallása, hogy háromévesen akkor is kell futni a derbyben, amikor tudtuk, hogy 1200 vagy 1400 "méteres a ló". Lásd például Dreamwavert.”
balról: dr. Ecsedi Leticia, Rozsnyói György, Friebert Attila és Varga Zoltán (évekkel később)
Ezt újabb három bécsi (2., 6., és 3.) futás követte, majd hazatérvén csak hetedik a Budapesti díjban. Az Osztrák Fan Club díjában kiküszöbölte a csorbát, és zárásként Münchenben (Bocskai Györggyel) harmadik. Egész pontosan még egy versenye datálódott 2001-re, amikor is a később Magyar Derbyt nyerő Peter Heugl-al másodikok Frankfurtban. 69 volt a hendikepszáma és háromévesen még mindig nem nézett ki klasszisnak: 21 versenyéből csak négyet nyert meg és hazai nagydíj egy sem volt a trófeák között. (11:3-4)
A 2002-es esztendőt ott kezdte, ahol befejezte az előzőt: Németországban. Müncheni helyezések után ismét Bécsben, a neves Bauer-Memorialban jött össze a győzelem, ami remekül szolgálta a felkészülést az ugyanerre a távra kiírt Millenniumi Díjra. A kiváló főpróba ellenére az előadás is remek lett, hiszen Lido remek lovak ellenében simán, szinte start-célban győzött, azonban doppingvétség miatt diszkvalifikálták a futamból. A győzelmet ugyan elvették, de a ló egycsapásra más polcra került. A Millenniumi Díj sokak szemében még ma is a második legnagyobb versenyünk és hogy itt sikerült győznie a Top lovak közé sorolódott idehaza.
Mi történt pontosan?
„Nem tudom, hogy ki, mit és mikor adott neki, de én szakmaiatlannak és teljesen értelmetlennek tartom, hogy koffeint adtunk volna egy olyan lónak, amely állandóan start-célt ment, Varga Zoli csak H-zablában lovagolta szinte mindig, amit Amerikában kifejezetten a puller lovak miatt találtak és fejlesztettek ki. Az istállónkban biztosan nem adott neki senki ilyesmit, de mint tréner természetesen engem terhelt a felelősség, így a büntetést elfogadtam és „leültem”. - emlékezett vissza Friebert Attila.
A folytatásban Pozsonyban negyedik a Cena Scottish Rifla-ban, de ezt követően Bécsben ismét győzött. Az Imperiál Díjban ötödik, a Budapesti Díjban negyedik majd, ahogyan egy évvel korábban a 2002-es esztendőt is Németországban, Münchenben zárta, ahol mérföldön negyedik lett. (11:3-2)
2003 lett aztán a nagy robbanás éve. Egyetlen futást leszámítva sosem volt másodiknál rosszabb, pedig három ország négy versenypályáján futott. Nyerte a Bauer-Memorial-t, az Imperiál és Budapesti Díjakat egyaránt így a Millenniumi Díj második helyezése mellett (csak Pretty Princ előtte!) végre két magyar nagydíj kupája is dr. Ecsedi Ferenc vitrinjébe került.
Ide kapcsolódik, hogy a bécsi derbynapon hosszak özönével győzött az International Mile-ban. A zsokéöltözőben így fogadták a társak: „Zolikám ez nem volt szép, ilyen gyorsan menni helyből, persze, hogy nem értünk utol.” A német Sport-Welt azt írta: „Lidohill bőven megkereste már a pezsgőre valót tulajdonosának.” A szerkesztő nem tudta, hogy Ecsedi Ferenc szinte soha nem fogyasztott alkoholt.
„Lidohill egy klasszissal a mezőny fölött állt és ezt a versenyben igazolta is.” – írta a Turf az Imperiál Díj sikere után. A szaklap a Budapesti Díj kapcsán viszont arról elmélkedett, hogy valószínűleg Lido elriasztotta az ellenfeleket, ezért volt kizárólag hét indulója a kiírásnak.
Ekkor már 75,5 volt a sárga hivatalos hendikepszáma. A Magyar Lovaregyletnél és az újságíróknál ő az Év Lova, de az összesítés után ezt a címet Székely Károly Alunája kapta meg hivatalosan. (10:5-4).
2004-ben már megalapozott európai hírnévvel folytatta karrierjét. Az osztrák versenyek ugyan Freudenauból Ebreichsdorfba költöztek, de ez Lidot nem zavarta. Ott is győzött, de ami ennél sokkal fontosabb: végre Ecsedi Ferencnek ajándékozta azt a kupát, amelyre a futtató mindig is vágyott, a Millenniumi Díjét. Ez a szezon azonban mégsem sikerült ugyanolyan jól, mint az egy évvel korábbi. Bécsi és pozsonyi helyezések mellett csak ötödik az Imperiál Díjban, igaz a Budapesti Díjban címet védett, ráadásul úgy, hogy a startgép hibája miatt betört orral futotta le a távot. "Igazi versenyló volt hatalmas küzdeni akarással." - mesélte dr. Ecsedi Leticia. (9:4-2)
Az utolsó nagy győzelem: 2005-ben az Imperiál Díjban
Pályafutását 2005-ben, hétévesen fejezte be. Mindösszesen egyetlen győzelem került a neve mellé, ez azonban az Imperiál díj, így Friebert Attila idomítottja két magyar nagydíjunkat (Imperiál és Budapesti Díjak) is megnyert két alkalommal. (10:1-3)
A teljes mérlege számokban: 61 futás – 17 győzelem – 18x második vagy harmadik.
4 ország – 8 pályáján versenyzett. 61 startjából 42-őt külföldön teljesített. Nem volt olyan év, hogy legalább annyi hazai startja lett volna, mint külföldi. Nincs még egy magyar telivér, aki ennyit utazott volna az új évezredben, mint Ő.
Négy,- öt-, hat-, és hétévesen indult a csak pár évet megélt Central European Breeders’ Cup sorozat mérföldes kiadásaiban. Ezekben második, ötödik, második és negyedik a régió legjobbjai ellenében.
Overdose megjelenéséig a legtöbb pénzt kereső telivér volt idehaza.
Lidohill öt hazai nagydíjat nyert, míg külföldön a Bauer-Memorial, a Vederemo-Rennen és az International Mile emelhető ki pályafutása eredménysorából. Sajnos nyughatatlan természetét az utódai is örökölték. Több eredményes, hasznos és egészséges utódja született, de klasszis nem maradt utána. (2012-ben Gárdakapitány nyerte a ma kiemeltnek nem számító Köztársasági Díjat.)
Aki annyi kiválóságot lovagolt mint Te, hová helyezed Lidot a rangsorodban? – kérdeztük Varga Zoltánt. „Nem azért mondom, mert ez a cikk Ferike emlékére készül, de hiába nyertem derbyt, hiába lovagoltam klasszisok sorát, ahogy Te fogalmaztad, pályafutásom két legjobbja kétségtelenül a két Ecsedi ló, azaz Lidohill és Steady As A Rock volt. Mindig hálás szívvel gondolok rájuk.”
És a tréner? „March Groom-ot vegyük ki a képletből, aki egy európai klasszis volt, akkor Brahy mögött pályafutásom második legjobbja volt Lidohill. Brahy nem teljesen egészségesen is jobb volt Lido-nál.” – zárta sorait Friebert Attila.
Varga Zoli Brahy nyergében
2022. január ötödikén, pár héttel 24. születésnapja előtt múlt ki, Szabó István berettyóújfalui tanyáján. Fél évvel később már újra kedves gazdája simogatta odafönn.
Ecsedi Ferenc emlékére lejegyezte Sereg András. Néhány gondolattal kiegészítette Varga Zoltán és Friebert Attila. Köszönjük dr. Ecsedi Leticia és Vargáné Tavaszi Gyöngyi segítségét.
