Messze még a vég a francia trénerlegendának.
40 éve kezdődött a történet, mégsem látni a végét André Fabre idomári karrierje csúcsának. Sőt, talán most lépett a legizgalmasabb szakaszába a pályafutása – a főszereplő 74 éves korában.
Legutóbbi felvonásban Fabre játszotta a „főgonosz” szerepét, mikor az októberi párizsi partiban meglepetésre az ötéves Waldgeist-tel letaszította Enable-t a trónjáról a Prix de l’Arc de Triomphe-ban.
Nem Enable írta aznap a történelemkönyveket, hanem Fabre maga: Waldgeist lett ugyanis a nyolcadik párizsi nagydíj győztes lova.
Ezen sikere bebiztosította, hogy az elmúlt 33 évben harmincadszorra nevezzék francia championnak a trénerek közösségében, mivel 179 lova több mint 10,2 millió eurót galoppozott össze az elmúlt szezonban, mellyel közel 3 milliós előnnyel hozta el a címet legközelebbi riválisától, Jean-Claude Rouget-től. Fabre első kitüntetése óta csak Rouget (2008 és 2016) valamint Alan de Royer Dupre (2009) tudták megdönteni hegemóniáját.
Annak indikátorai, hogy a mestertől újabb csúcsot láthatunk már Waldgeist bravúrja előtt megjelentek: Victor Ludorum a Prix Jean-Luc Lagardere megnyerésével berobbant a 2020-as klasszikusok képébe. Ugyanígy a már korábban Middle Park Stakes és Prix Morny bajnok Earthlight-tal pályázhat a mester egy kiemelt szerepkörre a francia és angol klasszikusokban. Mindketten Shamardal ivadékok, királykék dresszben, így a Godolphin-nak is megvan az esélye, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta.
Bár Fabre minden klasszikust megnyert legalább egyszer Franciaországban és Angliában egyaránt, és olyan országokban aratott hasonlóan prominens sikereket, mint Írország, Olaszország, Németország, Hongkong és mellettük Dubai és az Egyesült Államok; láthatóan mégsem dől hátra mint aki elvégezte dolgát. Három istállót üzemeltet több mint 200 lóval olyan top futtatóknak, mint Mohammed Sejk, Khalid Abdullah Herceg, a Wertheimer fivérek.
Fabre mester köztudottan keveset oszt meg a sajtóval, így néha több információt kapunk róla, mikor más nyilatkozik – a nemrégiben visszavonult legendás John Hammond nála kezdte pályafutását, mely Suave Dancer és Montjeu kaliberű lovakhoz vezetett, így mesélt róla:
„Sokkal tartozom Lester Piggot-nak, amiért azt javasolta, hogy André Fabre-nál keressek asszisztens tréneri állást. Egy káprázatos tapasztalatnak bizonyult, mely bő két évig tartott. (…) Megvan a sajátos, türelmes módszere a lókiképzésben, komoly logikák és ritmusosság mentén halad a tréningben, és sosem ütközik szentimentalizmusba mikor futtatja őket – úgy veszi a versenyeredményt, ahogyan le van írva. Ez egy felbecsülhetetlen tudás volt, mikor elkezdtem a saját munkám.”
„Mikor az éveken át tartó, töretlen eredményeinek listáját nézed, biztosra veheted, hogy ő a legnagyszerűbb tréner Francois Mathet óta, de Vincent O’Brien lehetséges kivételével, egész Európa legnagyobbja lehet saját idejében.” – nyilatkozta Hammond.
Az is elképzelhető Hammond szerint, hogy Fabre mester birodalma lesz az utolsó a fajtájában: az egyre növekvő francia munkáltatói díjak miatt már aligha engedhetik meg a trénerek maguknak a nagy istállókat; és jelenleg egyedül ő képes az országban egy ilyen szinten nemzetközi „céget” vezetni.
Ehhez több tényező is hozzájárul, de csak hogy kiemeljünk egyet: Fabre nem csak a lovaihoz, de a zsokékhoz is különös érzékkel ért. Gondoljunk csak arra, mikor a 2015-ös Prix du Jockey Club-ban New Bay hátára a 21 éves Vincent Cheminaud-ot ültette, aki csak két hónapja tért át a síkversenyzésre. És többi már történelem…
Minden kétséget kizárva Fabre maga írja a francia lóversenyzés könyvének nagy részét az elmúlt 40 évben. Egy legenda már életében, és valószínűleg sok-sok évig nem lesz felülmúlva hazájában.
Forrásunk a Thoroughbred Racing Commentary cikke.
Fotó: Racing Post
