Régi adósságunkat törlesztjük.
A Magyar Lóversenyzés egyik legsikeresebb lova alig ismert még szakmai körökben is. Történetét régóta szerettük volna elmesélni, így éppen itt az ideje, hogy lerántsuk róla a leplet.
Az Alpár-Canyon Blossom származású mén 1957. március 23-án született a Kerteskői Ménesben. A héber eredetű férfinév azt jelenti: A béke atyja.
Kezdeti lépéseit a versenypályán Pallag József felügyelete mellett tette meg. Az 1908-ban született egykori kiváló akadálylovas, idomári pályafutása vége felé közeledvén találkozott legjobb idomítottjával.
A pej már kétévesen (1959) évjárata egyik legjobbja volt, pedig rossz természetű, meglehetősen ideges ménként emlékszik rá mindenki. Magabiztosan (három és fél hosszal) nyerte a mai Szent László Díjat és a (két és fél hosszal) Kétévesek Kritériumát is. Utóbbiban tapsra ragadtatta a pesti publikumot, ugyanis hosszakkal kimaradva galoppozott a mezőny végén, majd begyújtotta a rakétákat, megkerülte az egész mezőnyt és a távoszlopnál már az élen volt.
(Utána, 1995-ig nem volt arra példa, hogy a két legfontosabb csikófutam „egykézben” lett volna, igaz akkor Revízió a Gróf Károlyi Gyula emlékversenyben sem talált legyőzőre, ami máig példátlan tett a magyar lóversenyzés történelmében. Éppen ezért ő lesz a következő alanyunk.)
1960-ban, háromévesen a Nemzeti Díj előtt már a jártatóban kitűnt kiváló küllemével kondíciójával. A távoszlopnál a legkisebb megerőltetés nélkül állt élre és felázott pálya ellenére öt hosszal nyert. A Millenniumi Díjban kiváló idősebbek sorát is egy klasszis fölényével győzte le, pedig már ott is ideges volt a startgépnél és késleltette a startot. Az Osztrák Derbyben Kováts László II. lovagolta de a finisben, amikor a mezőny újított ő visszaesett és végül hetedik.
Ennek ellenére a Magyar Derby favoritja volt. Még 2000 méter megtétele után is nehezen volt elképzelhető, hogy ne ő nyerjen, annyira könnyen és tetszetősen galoppozott, de végül itt is helyezetlen.
“A Derby eredménye tökéletes igazolása Absolon bécsi kudarcának. A kitűnő képességű Alpár mén nem rendelkezik kellő távbíró képességgel.” – írta a Turf.
Óriásit tévedett a szerző, de erről később.
(Az éra másik korszakos sztárja, Hadnagy (Esch S./Esch Gy.) nyerte egyébként a 38. Magyar Derbyt, amelyről itt olvashattak hosszabban.)
Berlinben a Hoppegartener Mile előtt szokásos idegességét mutatta a startgépnél, több hosszal megkésett, ami a régió klasszisai ellen nem fért bele így ott is hetedik.
Varsóban úgy lett második a mérföldes Belgrádi Díjban, hogy a startnál 8-10 hosszal szintén megkésett, így a nyerő szovjet Gabardin mellett ő volt a futam erkölcsi győztese. A Bratislavai Díjban sajnos állvamaradt az indításnál.
Hazatérvén harmadik a Budapesti Díjban, majd az évet egy győzelemmel zárta, amikor a 2000 méterre kiírt Kazincbarcikai Díjban az idősebbeket is legyőzte.
“Örvendetes, hogy egy ilyen nagy klasszisú telivér visszanyerte versenyzési kedvét.” – ismét a Turfból idéztünk.
Hároméves szezonja végén 14: 6-3 volt a mutatója, majd ezt követte a dicsőséges folytatás.
Az 1961-es esztendőt (négyévesen) a Káposztásmegyeri Díjjban kezdte. “Absolon a jártatóban nemcsak nyugodtságával tűnt ki, azzal is feltűnt, hogy kitűnő utófejlődésen ment át.” – írta a Turf. Sima győzelem.
A mai Batthyány-Hunyady Díjban fejhosszal második Bartoló mögött, akinek 3 és fél kilót “adott”. Imponáló könnyedséggel védett címet Millenniumi Díjban. Az előző évi derby hőse, Hadnagy azonos súllyal is csak harmadik, három hosszal mögötte.
E tettével végérvényesen lóversenyzésünk legnagyobbjai közé került neve.
A Kincsem és (mai) Imperiál Díjakat akkoriban még nem egy napon futották. Mindkettőt megnyerte, mindkétszer Hadnagy ért célba mögötte.
Ekkorra teljesen elhomályosította a kékszalag győztesét.
Amikor topsúllyal megvédte címét a Kazincbarcikai Díjban a Turf így méltatta:
“Ezzel a győzelmével bebizonyította, hogy még mindig a pálya kimagaslóan legjobb lova.”
Négyéves szezonja végén (amikor is nem sikerült számára a Moszkvában rendezett Szocialista meeting, mert csak 6. és 9.) már nyolc hazai nagydíjsikernél tartott, de még váratott magára a diadalittas finálé.
Az 1962-es esztendő a címvédéseiről és nemzetközi futásairól szólt.
Ismételten győzött a Káposztásmegyeri Díjban, ráadásul topsúllyal, három és fél hosszal.
“Absolon jobb, mint valaha.” – harsogta a Turf szalagcíme.
Erre némileg rácáfolt, amikor Bécsben a start pillanatában félrefordult és visszafelé, azaz a mezőnnyel szemben futott.
A Millenniumi Díjban két győzelme után 1962-ben “csak” negyedik, de az Imperiál és a Kincsem Díjakban ismét neki tapsolt a pesti publikum. Szinte már mondani sem kell: mindkétszer Hadnagy mögötte a második. Ezzel a duplával történelmet írt:
193 esztendő alatt egyetlen telivér sem tudott négy nagydíjban címet védeni csak ő. Ez egészen páratlan!
(Ryan’s Giftnek ez háromban sikerült, igaz kettőt háromszor is megnyert!)
Ötévesen az akkor kétéves Imperiállal együtt futott a prágai, nemzetközi meetingen. Aperianov sárgája a Szófiai-Díjat nyerte könnyen, míg Absolon hat hosszal szórta el annak az 1400 méteres Bratislavai-Díj mezőnyét, amelyben két évvel korábban állvamaradt a gépnél.
Idehaza mindig Faragó Sándor lovagolta, de Prágában Gelics Mihály került rá, gondolom azért, mert amúgy is jelen volt Imperiál miatt.
A telivér ideges természete miatt késleltette a startot. Ez csak harmadjára sikerült a mezőnynek, de amikor a csapat útnak indult a verseny már csak egyikükről szólt. Köszönjük a csehszlovák starternek, akinek volt elég türelme “hozzá.”
Ezt követően 2400 méterre, igen könnyen, három és fél hosszal nyerte a Budapesti Díjat a régió legjobbjai ellenében.
Idézzük még egyszer ide a Turf krónikását az első részből:
“A kitűnő képességű Alpár mén nem rendelkezik kellő távbíró képességgel.” – ugye mekkorát tévedett a szerző? Az utolsó 500 métert 29,8 másodperc alatt teljesítette, csattanós választ adva erre.
Igazi szuperklasszis volt. Hét napon belül, két, 1000 méter különbségű futamban verte a régió legjobb lovait.
Egy héttel később ugyanott „a kupában”, azaz a legnagyobb díjazású versenyben (Szocialista Országok Nagydíja) ért véget csodálatos karrierje, ahol végül ötödik Kováts László II.-vel, amelyet a Szovjet Derby győztese, Delfin nyert meg 2800 méterre.
Absolon, 11, ma is létező magyar nagydíjat nyert, márpedig ennyit egyetlen telivér sem tud felmutatni rajta kívül. Ráadásul senki nem nyert meg négyet ezek közül két alkalommal.
Láthatják tehát, hogy Absolon neve máltalanul nincs legnagyobb telivéreink társaságában említve, hiszen ez a kiváló mén nem csak idehaza bizonyította klasszisát. Amennyiben a feje is úgy rendben lett volna, mint a fizikuma még többre vihette volna.
Karrierje végén, szülőhelyén lett felállítva. Az biztos, hogy egyetlen ivadéka sem nyert kiemelt versenyt. Pár évig futam őrizte a nevét, de ma már csak nyomokban találni róla némi információt.
Köszönjük Rostás Margó és Hesp József felbecsülhetetlen segítségét.
Kép: Aperianov Pannika, Horváth József
