Interjúnk ifj. Fejes Lajossal.
Pár héttel ezelőtt, amikor elkészítettük az apa-fiú párosok sikereit ábrázoló képmontázsunkat, akkor jött a felismerés: Fejes Lajos még sosem nyilatkozott a Racing Portalnak, pedig nem rövid karrier áll már mögötte. Éppen itt volt az ideje tehát, hogy megszólaltassuk és picit az általunk csodált édesapjáról is faggassuk.
Racing Portal: Kezdjük ott, hogy hány évesen jártál először a budapesti galopp pályán, hiszen Alagon születtél (1976-ban), így utóbbi azért nem lenne kunszt?
ifj. Fejes Lajos: Pontosan természetesen nem tudom, de a Jagello-Cédula-Archibald derbyt már itt láttam élőben. (Ez ugye 1988-ban történt, azaz Lajos 12 éves volt. - a szerk.)
RP: Édesapádat sokan kitűnő tempóérzékű és hihetetlenül energikus lovasnak tartották, de sajnos nem volt igazi zsokéalkat, mert nem csak tudásával, de magasságával is kiemelkedett a mezőnyből. Milyen volt a 80-as években zsokécsemetének lenni? Eljöttek például az osztálytársaid a galoppra vagy állandóan lovas történetekért nyaggattak?
FL: Nem. Apu ugye 1980-ban rosszul lett, így én nem is láttam őt lovagolni. Az osztálytársaim irigykedtek persze, hogy édesapám lovas. Hogy lehet egyáltalán a lovon fennmaradni? – kérdezték. Valóban kitüntetés volt közöttük zsokécsemetének lenni – ahogy Te fogalmaztál.
RP: Vissza tudsz még emlékezni arra, hogy mikor fogant meg a gondolat a fejedben, hogy Te is édesapád nyomdokaiba lépj?
FL: Az az igazság, hogy 13 éves voltam, amikor apu meghalt. Utána én elmentem szobafestő-mázoló tanulónak, de már időközben jártam Kedvesi mesterhez. Ugye ezt úgy szoktuk mondani, hogy megütött a lósz@r szag. Csütörtökön és vasárnap jártam be lovakat vezetni és közöltem édesanyámmal, márpedig én nem fogok iskolába járni tovább, hanem megyek lovagolni. Ha nem volt nulladik órám, a Mester istállójában kezdtem, de akkor már ott is ragadtam. Édesanyám azt mondta, hogy az volt Apu kérése, hogy minden lehetek – még rendőr is – de versenylovas nem. (nevet.) Nagyon szép szakma ez – mondta, de már akkoriban 50 kiló voltam, és lehetett látni, hogyha erre az útra lépek, ugyanolyan szenvedéseken fogok átmenni, mint ő. Szauna és egyéb dolgok, nem részletezem. Sokan talán nem is tudják, hogy egy versenylovasnak nincs hétvégéje, nincs családi ebéd, ez egy olyan szakma, ami sok lemondással jár és alázatot követel. Tudtam tehát, hogy mi vár rám, de azért szerettem volna mégis legalább párszor versenyben lovagolni. Aztán tudod, hogy van ez. Legyen meg a tíz győzelem, aztán hogy legyen ostorom és már azt vettem észre, hogy itt ragadtam.
RP: Mi az az iránymutatás, amit mai napig a szívedben, gondolataidban hordozol tőle?
FL: A kitartás. Olyan kitartó szeretnék lenni, mint ő. Mindig ő volt a példaképem. Nem csak egy szimpla apa-fiú kapcsolat volt köztünk, hanem egy baráti is. Ezért is viselt meg annyira a halála. Bárcsak mindenki olyan kitartó és szívós lenne, mint ő. (Elérzékenyül – a szerk.)
RP: Első versenyedet már nem érhette meg, hiszen hihetetlenül fiatalon 1989-ben, mindössze 41 évesen elhunyt, te pedig 16 évesen, három esztendővel később debütáltál versenyben, igaz 1992. június 14-én már meg is szerezted első győzelmedet, Blankával. (Danaida Hendikep) Élénken él még ez az emlékezetedben?
FL: Hát hogyne (nevet). Egy olyan verseny volt, hogy ennyi idő távlatából elmondható, hogy Pető Sándornak köszönhetem az első győzelmemet. Ez a fantasztikus kanca úgy szaladt, hogy „a világomról nem tudtam”. A fényképen látszik, hogy még a szám is nyitva van. Sanyi a Rozmár nevű lovat ülte, de engem „hazaengedett”, hogy legyen sikerélményem. Őt aztán szobára is hívták, de mégis megtette értem, pedig az az ő kedvenc lova volt. Azt szerette volna, hogy nekem legyen sikerélményem, mivel akkor kezdtem a szakmát. Megtette ezt értem, hogy kedvet kapjak.
RP: Meglehetősen nehéz azt felkutatni, hogy idehaza mely mesterek istállóiban dolgoztál, így kérlek segíts ebben. Kik egyengették a pályafutásodat Kedvesi mester után?
FL: Igen, ahogy az elején beszéltük nála kezdtem, de betegsége miatt Varga Miki bácsi vette át az istállóját. Utána kerültem Bárdosi mesterhez, ahová át kellett kérnem magam, mert akkoriban ez még nem úgy ment, mint manapság, hogy egyet gondol valaki és trénert vált. Ha adtak a helyedre valakit, akkor létrejöhetett a váltás, de ha nem, a „zöld kapun” kívül találtad magad. Azért elmondható, hogy 30 év alatt én is bejártam az egész telepet Ribárszki Sándortól, Farkas Tiboron át Szabó Józsefig. Mindenkit értelemszerűen nem tudok most felsorolni, de sokat tanultam Vas Józseftől is. Neki nagyon sokat köszönhetek.
A videón Lajos pályafutásának egyik legnagyobb győzelme:
RP: Nem kerüli el a figyelmemet, hogy milyen választékosan fogalmazol. Több európai országban is dolgoztál, így feltételezem mindegyikben tanultál valamit és a tapasztalatokat hasznosítottad…
FL: Szerintem most meg fogsz lepődni azon, amit mondok. A kint tanultak, látottak 80%-át itthon nem tudod hasznosítani. Nem olyanok a feltételek és a hozzáállás. De az is tény, hogy láttam olyan csodálatos dolgokat, amiket meg lehetne csinálni pénz nélkül is. Alázat kellene sokaktól.
RP: Sajnos sokak nem értik, hogy a sportágunkban nincs fontosabb szó az alázatnál. A közelről látott sztárzsokék közül volt, aki különösen megragadt a gondolataidban, aki valamiért jobban tetszett, szimpatikusabb volt, mint a többiek?
FL: Silvestre de Sousa, Ryan Moore, de amikor televízión is néztem a versenyeket, láttam, hogy vannak több ezer versenyt nyert lovasok, akiket szinte nem is ismerünk. Dettori viszont nem volt kedves. Ő inkább csak a lányokkal.
RP: Svájcban és Németországban is dolgoztál, de a leghosszabb külföldi kaland életedben a newmarketi volt. Négy éve amikor hazatértetek menyasszonyoddal, akkor hosszan nyilatkoztál a frissen szerzett tapasztalatokról a versenyszervező honlapjának, így én inkább arra lennék kíváncsi, hogyan lehet visszarázódni a magyar viszonyokba pénzügyileg, hiszen nem titok, itt a kereset töredéke a kintinek?
FL: Tisztában kell lenni a dolgokkal, hogy valamit valamiért. Kinn eszel, alszol, dolgozol és valóban ott az itthoni fizetés többszöröse, de nincs magánéleted. Kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat, de jóval boldogabb is lehet az ember itthon, az sem elhanyagolható szempont.
RP: Nem titok az sem, hogy a bajnoki címvédő ifj. Kozma Istvánhoz újabb szálon kötődsz, hiszen nem csak mindketten zsokégyermekek vagytok, hanem a civil életben kollégák is. Az, hogy te a lovaglás mellett szintén főállásban másutt dolgozol részben válasz az előző kérdésemre?
FL: Meg nagyon jó barátok!
Igen, részben igen. Amikor mi hazajöttünk Angliából, akkor látható volt, hogy már nem tudsz ugyanúgy visszarázódni ebbe a közegbe, mint ahogy itt hagytad. Az anyagi vonzata mellett a koplalás a másik, ami nyilvánvalóan 40 évesen már nem megy úgy, mint 20 évesen. Fiatalon egyet gondoltam és öt kilót leadtam péntektől. Most már ez jóval nehezebb. Az egészség is egyre fontosabbá kezd válni és a nyugdíjas évekre is gondolni kell. Itt nyolcórás bejelentett munkahelyed van, ami a lovak mellett nem igazán jellemző.
Itt szembesültem például azzal, hogy van 30 nap szabadságom.
Élő állat mellett ilyen nincs. Muszáj volt szakmát váltani. Találtam egy olyan állást (futár - a szerk.), amiben megtaláltam a számításaimat anyagi és egyéb értelemben is. Magam ura vagyok, de a lovakat lehetetlenség elengedni. Aki itt nőtt fel, aki itt élte le az életét, annak csak ez marad.
RP: 2022-ben összesen nyolc versenyben lovagoltál. Ez azt jelenti, hogy számodra ma már csak hobbitevékenység a zsokéság?
FL: Igen, csak hobbi. A családi büdzsében nem számolok azzal a pénzösszeggel, amit itt kereshetek.
RP: A trénerlicensz lehet pályafutásod következő állomása, vagy ha nem az, akkor mik a terveid még a sportágban?
FL: Amikor idekerült az ember anno, akkor láthatott maga előtt egy célt, hogy mire juthat a sportágban. Amikor a lovas pályafutásod vége felé közelítesz, akkor azt gondolod, tréner leszek. Azonban azóta nagyon fordult a világ. Teljesen más minden. Nem mondok neveket, de ma olyanok lehetnek trénerek, akiknek fogalmuk nincs az egész szakmáról.
Ha valakiben nincs meg a szakma iránti alázat, akkor hogyan tudná megmutatni bárkinek, hogyan és mit kell csinálni?
RP: Már korábbi interjúdban is menyasszonyodként hivatkoztál Lővei Katára, akivel immár 10 éve vagytok egy pár. Ebben a kérdésben lesz előrelépés, azaz lánykérés az elkövetkezendőkben?
FL: Igen. Nyáron szeretném feleségül venni.
RP: Akkor sok boldogságot kívánunk, és köszönjük, hogy rendelkezésre álltál.
FL: Én köszönöm a megkeresést.
Ifj. Fejes Lajos magyarországi nagydíjgyőzelmei:
1997 – Káposztásmegyeri Díj – Cecil Groom
2004 – Lovaregyleti Díj - Rakéta
2012 – Imperiál Díj – Makaam
2018 – Imperiál Díj - Capitaine Fregate
2018 – Kállai Pál ev. – Budapesti Díj - Capitaine Fregate
Fejes Lajos 250 győztest lovagolt rövid pályafutása során, míg mai interjúalanyunk 194 győzelemnél jár.
ifj. Fejes Lajos - Sereg András - 2023/04/16, képek: Juhász Zsóka/Treattelling. Az első győzelem képét Pető Sándor bocsátotta rendelkezésre. Köszönjük!
