Tegnap ünnepelte 70. születésnapját a korábbi zsoké.
1968-ban Kovács Márton istállójánál kezdte a pályafutását, majd Marci bácsi nyugdíjba vonulásával unokaöccse, Farkas Tibor vette át az állományt, aki rögtön első idomári évében derbyt nyert. „Én voltam Anda lóápolója, még meg is van a tiszteletdíjam” – kezdi visszaemlékezéseit az ünnepelt. „1971-ben szerencsére máris kinyertem az öt versenyt és onnantól ostorral lovagolhattam. Farkas Tibortól hívtak be katonának, de onnan már Tóth Pál istállójába tértem vissza 1978-ban. Ezt kis kitérő követte Kiss Józsefhez, majd 1981-ben Németh Ferenc istállójához kerültem és itt értem el legnagyobb sikereimet. Drága Feri bácsinál álltak toronymagasan pályafutásom legjobb lovai. Ott még a hendikeplovak is kiválóak voltak. Nem véletlenül lettünk másodikak (1985-ben) az idomár championátusban. Pályafutásom 40. versenyét is nála nyertem (egy Magdi nevű kancával) sőt még aznap a 41-et Máddal. (Kikerestük a krónikából, ez az 1982. évi zárónapon, november 28-án történt.) Mondhatom, hogy ő volt az egyetlen ember, akihez rendszeresen kijárogattam, miután kiléptem a vállalattól.”
1984-ben Rádiummal Budapesti Díjat nyert, a következő évben a kiváló Imperiál kancával, Tunguzzal Magyar Kancadíjat, Széchenyi István emlékversenyt (ez a nyitóképen) és Vadaskerti Díjat. 1986-ban Bayer Andráshoz került, ebben az istállóban több hendikepgyőzelmet szerzett, de a gyors orosházi tenyésztésű, akkor 2 éves Witz nyergében megnyerte a Balatoni díjat, a Tiszai díjat és a Wesselényi Miklós emlékversenyt.
Galoppsport: Melyik volt a jobb kettejük közül?
Pádár Lajos: Talán Tunguz, mert Witz igazán csak kétévesen parádézott. Nagyon jó volt ő is, de csak csikóként.
GS: Kedvesen megosztotta bejegyzésünket a Bayer András emléknapon. Jó szívvel emlékszik vissza rá?
PL: Hogyne emlékeznék kedvesen? Amikor 1968-ban kezdtem a pályámat, akkor ő Kovács Marci bácsinál volt abrakmester. Én már onnan ismertem őt. Idomárom ugyan csak egy évig volt, de az ismeretségünk régebbről fakad. Ő volt pályafutásom utolsó mestere 1986-ban.
Witz győzelme után Bayer Andrással
1987-től már nem található a neve a győztesek listáján, más pályát választott, úgy tudjuk a mai napig trolibuszt vezet. – írta róla anno Horváth József.
GS: Igaz ez a trolibuszos story?
PL: Igen. 1986-ban abbahagytam a versenylovaglást és a felmondási idő leteltével, 1987 márciusától a BKV alkalmazottja voltam és onnan is mentem nyugdíjba. Immár 14 éve vagyok nyugdíjas.
GS: Pár éve elhunyt Farkas Tiborral tartották a kapcsolatot?
PL: Nyugdíjba vonulásom után, mikor kijártam a pályára, akkor beszéltünk természetesen, de napi szinten nem láttam rá az életére.
GS: Ma is jár ki a versenyekre?
PL: Nem. Nyugdíjba vonulásom után néhányszor kimentem, de az a véleményem, hogy ez már nem az a lóverseny, amiben én éltem. Hiányolom a magyar zsokékat. Amikor én kezdtem lovagolni minden idomár próbált lovasokat nevelni, ahogy Ti is megírtátok pár nappal ezelőtt például Galló Mihályról.
Természetesen róla is megkérdeztük állandó szakértőnket, Vas Józsefet.
"Nem a legjobb időkben került a pályára, hiszen akkor rengeteg nagy lovasunk volt. Ő ráadásul kicsit magas és nehéz is volt, mármint Benedikhez, Kállaihoz és hozzám képest. Kemény lovas volt, egy igazán rendes gyerek, de olyan garnitúra volt, hogy a nagy konkurenciában a válogatottba nem tudott bekerülni. Természetesen én is boldog születésnapot kívánok neki!"
Pályafutása során összesen 73 versenyt nyert.
GS: Soha nem akart tréner lenni?
PL: Nem. Pedig nem alakult rosszul az utolsó évem, ’86-ban, de valahogy az egyik pillanatról a másikra belém villant, hogy elég volt. A két hónap felmondási időmet Barna Bandi bácsinál töltöttem. Ő nagyon fűzött, hogy maradjak. Akkor Ferenczi Pali volt nála az első lovas. Egyébként én imádtam lovagolni. Rengeteg szép emlékem volt, minden lovat ugyanúgy szerettem, a szerény képeségűeket is mint a jobbakat, de úgy éreztem ennyi elég volt.
GS: Boldog születésnapot és kellemes ünnepeket kívánunk minden olvasónk nevében!
Pl: Én köszönöm a megtisztelő megkeresést és a köszöntést. Áldott ünnepeket kívánok a lóversenyzés minden barátjának.
Képek: Horváth József
