2018-ban egyik, ha nem a legsikeresebb szezonjukat jegyezték a királykékek.
Az immáron három szezonban is Gr1-győztes Thunder Snow
A tavalyi év során számtalanszor ünnepelhettek topsikereket a Godolphin telivérjei – pontosabban nagyon is megszámlálható, éppen harminc alkalommal. Ennek kapcsán pedig ezúttal nem a magát az istállót, hanem a 30 Gr1-et mutatjuk be, egy három részes minisorozat keretein belül.
A Godolphin kétség kívül a galoppsport egyik legmegosztóbb futtatója, akik többször “kivívták” a közönség ellenszenvét, az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy a Coolmore és a Juddmonte mellett egyike a világ legnagyobb, több kontinensen is jelenlevő lóverseny-birodalma, akiket bátran említhetünk Magnier-ék legnagyobb vetélytársaként.
Ahogy minden évben, 2018-ban is a Dubai World Cup Karneválon alapozták meg a szezont, bár az ott szerzett győzelmeket bőven nem említhetjük a nagy sikerek között. Már többször kifejtettük nem túl pozitív véleményünket a “csodasorozatról”, ami gyakorlatilag a lovak téli pihenője alatt kerül megrendezésre, így tényleges klasszisok maximum a március végi záróestén lépnek csak pályára, de (sajnos) ott sem túl nagy számban.
Ráadásul a királykékek fölényét tovább növelte, hogy Saeed Bin Suroor hazai csapatát Charlie Appleby brit idomítottjai is megtámogatták páran, sőt, utóbbi több kiemelt trófeát gyűjtött be a széria alatt.
Persze azt meg kell adni a Godophin-nak, hogy a megszokott eredményeket fölülmúlták, mikor a Karnevál során Blair House sikerével megszerzett egyetlen addigi Gr1-győzelem mellé további négyet vittek haza a Világkupa éjszakáján: Appleby Jungle Cat, illetve Hawkbill (a nyitóképen) révén örülhetett, míg Bin Suroor először a korábbi Epsom Derby és King George-ötödik Benbatl-lel kaparintott meg egy első helyet, majd néhány órával később Thunder Snow és Christophe Soumillion már a főfutam trófeáját szállította neki.
Azonban míg a hazaiak Dubai-ban szerepeltek, a távoli bázisokon sem állt meg az élet, ugyanis a James Cummings-vezette ausztrál csapat is négy csúcsfutam kupájával gazdagította Maktoum-ékat. A veterán Hartnell az év első helyi Gr1-jét már meg is szerezte a C.F. Orr Stakes képében, majd Kementari, Impending és Alizee is meghosszabbították a listát egy-egy topsikerrel, ráadásul utóbbi nem kisebb versenyben diadalmaskodott, mint a Legacy Stakes a The Championships-en.
Eközben a japán tréningben álló Fine Needle hazaért egy szintén legfelső besorolású sprintversenyben a felkelő nap országában, így Godolphin immáron 10 Gr1-trófeával a zsebében várhatta az európai csúcsszezont – amely egy régóta áhított, fergeteges sikert tartogatott a királykékeknek…
Európai nyár. Mert mostanában akármennyire is az ausztrál légióskodás jut eszünkbe, ha a Godolphin szárnyalását emlegetjük, az év legnagyobb és legfontosabb sikerét mégiscsak hazai pályán ünnepelték – az öreg kontinensen alkottak igazán maradandót.
Míg Appleby istállója a két szigetországban töltötte a nyarat, addig Saeed Bin Suroor és idomítottjai a szárazföldi kontinenst utazták be. A tréner két pej üdvöskéje, Benbatl és Best Solution Németországban diadalmaskodtak néhány topkategóriás összecsapásban, előbbi egy, utóbbi két Gr1-trófeával gazdagította az istállót, bár egyikőjükre sem emiatt fogunk emlékezni, de ne szaladjunk ennyire előre.
Eközben Appleby csapata számos fontosabb, ténylegesen elit mezőnnyel felálló futamot hódított el. Blue Point sprinthez képest hihetetlen magabiztossággal ért haza a King’s Stand Stakes-ben a Royal Ascoton, Wild Illusion a legjobb idősebb kancákat utasította maga mögé, míg Quorto a Godolphin egyetlen idei ír Gr1-trófeáját szerezte meg, egyaránt William Buick lovaglásában.
De a hazai sikerek után nem mehetünk el szó nélkül a szigetországokon kívüli megmérettetések mellett sem. Szeptemberben Quorto előbb említett győzelmének napján ugyanis további két országban diadalmaskodtak a királykékek: Appleby La Pelosa-ja Kanadában, Andre Fabre Kitesurf-je pedig Franciaországban nyert az ARC-előfutamok napján.
Az európai szezont októberben koronázták meg igazán, mikor az ARC-hétvégén Royal Marine és Wild Illusion is hazaért a maga versenyében a párizsi tömeg előtt, majd hónap végén a jóval kisebb jelentőségű, de mindenképp említésre méltó Criterium International kupáját is megszerezték Royal Meeting-nek köszönhetően.
Akik azonban járatosak a lóversenyben, azok észrevehették, hogy egy versenyt kihagytunk, a legfontosabbat. Az eddig leírtak után már jól láthatják, miért volt 2018 a Godolphin egyik legsikeresebb éve, a legnagyobb győzelmük azonban, amely felejthetetlenné teszi a szezont, már június elején megszületett:
Masar diadalmaskodott az Epsom Derby-ben William Buick-kel a nyergében, ezzel először ünnepelhettek a “derby-k derby-jében”.
A sárga mén sikerét már akkor részletesen kitárgyaltuk, így nem szeretnénk belemenni a részletekbe, de el tudják képzelni, mennyi ideje értett már a Derby-győzelem egy ilyen méretű lóverseny-birodalomnak, és ehhez mérten mekkora ünneplés várta New Approach fiát a győztesek körében.
22 Gr1-trófea, köztük az régen várt Epsom Derby-jé – már ennyi elég lett volna az álomévhez, a királykékeknek (számos további remek siker között) azonban még volt egy hatalmas, kiemelkedő dobása…
Ugyan már a nyáron fantasztikus sikereket ünnepelhetett a Godolphin, az évet csak ősszel koronázták meg igazán, mikor az európai szezon lecsendesülésével jóformán a teljes királykék csapat – sok más európai istállóval egyetemben – ideiglenesen az ötödik kontinensre tette át a székhelyét.
Először a cikksorozat során már említett Jungle Cat duplázott a Sir Rupert Clark Stakes-ben, ezzel első ausztrál topsikeréhez juttatva James Doyle-t, majd azt követő hétvégén a hazai Hartnell is megismételte februári győzelmét az Epsom Handicap-ben, miközben Fine Needle is ugyanígy tette Japánban.
Az igazi dicsőségmenet azonban októberben jött el: a remekül sikerülő ARC-hétvége után Saeed Bin Suroor és Pat Cosgrave két egymás követő héten is elhozták a főfutam trófeáját Caulfield-ban, először Benbatl-lel, majd Best Solution-nel, ráadásul előbbi hónap végén Winx legnagyobb ellenfeleként állhatott starthoz a legendás Cox Plate-en, ahol addigi legjobbjához képest kilenc (!) kilót javulva megszorongatta a csodakancát.
És az út még mindig fölfele vezetett: november 2-án Line Of Duty bombameglepetésre diadalmaskodott a Breeders’ Cup Juvenile Turf-ban Churchill Downs-ban, majd néhány órával később Best Of Days győzött a Melbourne Cup Festival nyitónapján a Föld másik felén, végül pedig
Cross Counter koronázta meg az évet, mikor a Godolphin másik nagy “elsőjét” vitte véghez a Melbourne Cup megnyerésével.
A álomév történetéhez hozzátartozik, hogy a 30 Gr1-győzelmet a királykék telivérek 9 ország 18 versenypályáján gyűjtötték be, miközben a szezon folyamán összesen 651 alkalommal álltak fel a dobogó legfelső fokára a Godolphin-lovak.
A topsikerek döntő többségét Charlie Appleby idomítottjai aratták, szám szerint 12 alkalommal, de a Gr1-trófeák 90%-án Appleby, Bin Suroor és James Cummings triumvirátusa osztozik. A zsokék közül William Buick emelkedik ki 7 győzelemmel, de a nemzetközileg kevésbé ismert Pat Cosgrave is kiemelkedő évet zárt a maga 4 Gr1-jével.
Végezetül a 30 Gr1 sorrendben, régiónként csoportosítva:
Képek: Darley, America’s Best Racing, Racing Post, Darley
