Végéhez ért a francia galoppsport, sőt, az egész lóversenyvilág egyik legfantasztikusabb karrierje.
A valaha volt legsikeresebb és legismertebb női tréner, az európai és a francia trénerek szövetségének elnöke, Christaine “Criquette” Head-Maarek szögre akasztja a távcsövet, ezzel egy hihetetlen, 80 Gr1-es győzelmet számon tartó karrier ér véget. Ennek alkalmán tekintsük is végig pályafutásának legszebb pillanatait, fordulópontjait.
1948-ban született, egy igazi lovascsalád harmadik gyermekeként. Nagyapja, William zsoké, majd tréner volt, apja, Alec pedig követte a tendenciát utóbbi tekintetében, de anyja, Gislaine is a telivérek között töltötte napjait.
A Head család karrierje akkor virágzott fel igazán, mikor 1958-ban megszerezték a leépült Haras du Quesnay ménest Deauville mellett, mely munkájuknak köszönhetően éveken belül Franciaország egyik vezető telivérfarmja lett.
Criquette nem állt egyből trénernek: előtte megfordult Angliában és Spanyolországban is, 1974-ben még egy brókercégnek dolgozott, végül azonban visszatért hazájába, ahol 1978-ban megszerezte trénerengedélyét. Azév októberében már első Gr1-győzelmét ünnepelhette, mikor a kétéves Sigy diadalmaskodott a Prix de l’Abbaye-ban az ARC-hétvégén.
Ezt egyből karrierjének egyik legjobb szezonja követte, az igazi családi sikersztori, amikor is az anyja tulajdonában álló Three Troikas-szal három felsőkategóriás futamot nyert, köztük ősszel a nagy Prix de l’Arc de Triomphe-ot, ahol bátyja, Freddy lovagolta győzelemre a hároméves kancát.
Innentől pedig nem volt megállás: elsősorban kancáival évtizedeken keresztül a francia lósport vezető érájának tagja volt, igazi “1000 Guineas” specialistának számított. A francia kiadást hétszer (!), míg a newmarketit négyszer nyerte meg. Emellett természetesen még számos Gr1-es futam győztesét vezethette vissza.
Kiváló lovakkal dolgozott, de a 90-es évek elején versenyző sárga Hatoof valamelyest kiemelkedik közülük, ugyanis számos európai győzelme mellett Kanadában és az Egyesült Államokban is elsőként végzett a legfelsőbb szinten – utóbbi Beverly D. Stakes-trófea Criquette egyetlen Gr1-sikere Amerikában.
Még annak ellenére sem szüneteltette munkáját, hogy 2005-ben rákot diagnosztizáltak nála, igaz, az elkövetkező pár évben elveszítette néhány megbízóját.
Ekkor még nem tudhatta, hogy a java csak most jön. Tréve, aki 2013-ban harmadik Prix de Diane-nyerője lett, októberben megverte a japán favorit Orfevre-t az Arc de Triomphe-ban, egészen káprázatos magabiztossággal, öt hosszal. Az év lovának választották, majd 2014-ben egy rosszabb szezon végén megvédte a címét Európa legerősebb versenyében.
2015-ben egész szezonban veretlen maradt, és történelmi tripla reményében érkezett Longchamp-ba, de a britek gyönyörű – és extrraklasszis – Golden Horn-ja mögött fejet kellett hajtania, és negyedikként ért célba.
“Tréve áldás volt nekem, mert az édesapám tenyésztette“ – nyilatkozta a trénerasszony.
Tréve visszavonulása után azonban visszaestek sikerei, utolsó Gr1-győzelmét 2016. októberében aratta, mikor National Defense diadalmaskodott a Prix Jean-Luc Lagardére-ben.
Múlt héten aztán mindez véget ért, mikor bejelentette visszavonulását. “Úgy terveztem, hogy hónap végén mondom el, de sokan már tudják, és nincs mit titkolni” – árulta el a múlt pénteki versenynap előtt. Az utolsó ilyen alkalom február 1-jén, csütörtökön lesz, amikor Chantilly-ben még utoljára vezeti lovait a pályára, és az sem titok, hogy nagy ünnepséggel búcsúzik tőle a szakma és persze a kilátogató nézők.
“Fantasztikus futtatóim voltak a legelejétől, áldás ilyen embereknek dolgozni. 40 éven keresztül szerencsés voltam, hogy ilyen csodálatos lovaim voltak, és minden egyes percet élveztem velük. Nehéz döntés volt, hiszen önkéntelenül “kárt okozok” azoknak a munkatársainak, akik 3 évtizede velem vannak, de lassan 70 éves leszek, és itt az idő megállni.”
Eme fenomenális pályafutás ezennel végéhez ért. Au revoir Criquette!
Képek: Alchetron, Racing Post
