A hatvan évvel ezelőtt ezen a napon született zsokéra emlékszünk.
Ötévesen ült először lovon, amikor édesanyja elvitte a Vadaskerti ménesbe, ahol Ferdinándy Géza szárnyai alá került.
1978-ban, 14 évesen Ferdinándy Géza átvitte a galopp pályára. Aperianov Zakariás istállójába, ahol 11 nagyon tanulságos évet töltött el. Aperianov mestertől tanulta meg az alapokat, amely később a pályáján sokat segített neki. Élete második lovaglására nyert egy Castilia nevű lóval. Az ostorhoz szükséges 10 győzelem közül az utolsót Aliz nyergében aratta, majd a bűvös 40. győzelem Goszpodár nevéhez fűződik.
Nevezetesebb győzelmei: Somogysárdi Díj (Myself), Köztársasági Díj (Hűtlen), (mai) Szent László Díj (Ámító), Erzsébet Királyné Díj (Körmagyar)
Ezeken a győzelmeken kívül van azonban két sokkal értékesebb verseny is. Történetesen az 1990-es Jugoszláv Derby kékszalagja Galantan nyergében és előtte 1987-ben a Jugoszláv St. Leger Welsh Arrow-val.
1987-ben ugyanis előnyös szerződést kapott Zobnaticáról, s feleségével Papp Annával átköltöztek. Több, mint ötven versenyt nyert az ott töltött szűk öt év alatt. Itthoni győzelmeinek száma: 147. Lányai Franciaországban telivér versenyistállókban helyezkedtek el. Szandra ugyan már nem a lovak mellett dolgozik, de Andrea a trénerfejedelem, Andre Fabre alkalmazásában áll.
Köteles Bertalan miután abbahagyta a lovaglást, néhány évig trénerként dolgozott (19 versenyt nyertek lovai), majd a startszemélyzet tagja volt 2019-ben bekövetkezett haláláig.
Állandó szakértőnk, Vas József így emlékezik rá.
"Több szálon is kapcsolódott az életünk. Már az Aperianov istállóban is kollégám volt, aztán amikor én tréner lettem, többször ültettem őt. Jó fizikumú, bár emiatt nem volt éppenséggel könnyűterhű lovas. Azt láttam rajta, hogy túlságosan izgatott volt a versenyek előtt, de ennek ellenére én kedveltem őt, hiszen, ahogy az imént mondtam én több lovaglást is adtam neki."
Természetesen ex-felesége, Papp Anna is örömmel állt rendelkezésünkre. "Mit is mondhatnék róla? Elsőként az jut eszembe, hogy hatalmas munka volt részemről, hogy ő derbynyerő lett. Szó szerint rá kellett beszéljem az indulásra, mert be kell vallanom, nem igazán volt önbizalma. Mivel a Jugoszláv Derbyben ő csak a vezetőlovat ülte, így egyáltalán nem akarta vállalni. Én nógattam, hogy egy derbyben lovagolni bizony megtiszteltetés és tessék csak indulni. Meg is nyerte.
A mi megismerkedésünk egyébként a később Köztársasági Díjat nyerő Hűtlennel kezdődött. Ő törte be, de behívták katonának. Én akkor kerültem oda amatőrként és az én kedvenc lovam lett. Amikor hazajött és kilátogatott az istállóba elkezdett velem veszekedni, hogy mit csinálok én annál a lónál. Mondtam neki, hogy ő az én kedvenc lovam, mire ő: Nem! Ő az én kedvenc lovam. Így ismerkedtünk meg, így kezdtünk utána találkozgatni. Két lányunk született. Vas mester megtisztelő szavaihoz annyit tennék hozzá, hogy valóban az erősebb testfelépítése miatt, neki nagy nehézség volt alacsonyabb súlyokat lovagolni, de emellett remekül támogatta a lovat kézzel."
Köszönjük Anna és Józsi bátyánk segítségét!
Szöveg és képek: Horváth József
