110 éve született a hányatott sorsú zsoké.
Igen ritka eset, amikor valaki alig tízévesen elhatározza, hogy életpályát választ és mindaz valóra válik, sőt egy egész életre szól. Nehéz otthagyni az iskolapadot, a játékokat, a gyerekkori szabadságot, s hirtelen munkára felcserélni. Gyerek volt, s csak a lovak, a lovaglásjátékos izgalma, romantikája vonzotta, még nem gondolt megélhetésre, veszélyre és a sok, sok nehéz napot, évet hozó jövőre.
1925-ben került a pályára idősebb Mravik Pálhoz, ahol, mint zsoké, bátyja is dolgozott, aki rövidesen az új pálya megnyitása után olyan súlyosan bukott, hogy hetekig élet-halál között feküdt a kórházban.
Már 1927-ben elkezdett versenyben lovagolni. Új idomárjánál, Győrfy Károlynál nyerte még ebben az évben első versenyét egy Rugós nevű lóval.
Testsúlya csupán harminc kiló volt, ami nagy előnyt jelentett, így 1929-ben, amikor szerződése lejárt: Török Imre, a Bécsi Sport akkori munkatársa tanácsára és segítsége révén Bécsbe szerződött, Horváth Károlyhoz.
Szép sikerekkel szerepelt, hiszen rövid idő alatt 39 győzelmet ért el és olyan nagy nevekkel lovagolt együtt Bécsben, Karlsbadban és Baden-Badenben, mint Janek Géza és Varga Lajos, akikkel nemcsak élményt és rangot, hanem egy életre szóló tapasztalatot, tudást jelentett az együttes szereplés. Azonban többször bukott, ami mindig hónapokat jelentett, s e kihagyások azt eredményezték, hogy amikor 1933-ban hazajött, testsúlya már 60 kilóra emelkedett. Itthon először Kállai Józsefnél kezdett, ahol inkább gát- és akadályversenyekben lovagolt, majd pár hónap múlva Nardai Antalhoz került.
1939-ben katonai szolgálatra hívták, de már egy év múlva újra a pályán volt. 1943-ban újra elkerült és csak 1949-ben tért vissza Pejacsevich Jánoshoz, mint lovász, majd 1950-töl Hitch Róbertnál és Tóth Pálnál dolgozott abrakmesterként.
1953-ban idomári engedélyt kapott.
A Szokolai istállót vette át és már az első évek szép sikereket hoztak. Dehogyis két év alatt hét versenyt nyert, ami igen ritka a szigorú hendikeprendszerben. Az első igazán klasszis lova Falumbeli volt. 1957-ben megnyerte a Budapesti és az Apátipusztai Díjat, majd 1959-ben a Millenniumi és a Kőbányai Díjat, de ezeken kívül még számos kisebb-nagyobb korteherversenyben is győzött. Teljes testvére, Falusi már kétéves korában bizonyította klasszisát, hiszen öt versenyt nyert, köztük olyat, mint a Tiszai és a Balatoni Díj, valamint a Kritérium. Sajnos hároméves korára lesántult, így a Derbyre nem volt elég ideje felkészülni, csupán harmadik lett, de még ugyanebben az évben igazolva nagyszerű állóképességét, megnyerte a St. Legert. A hétéves Muzulmán miután 1965-ben itthon Alkotmány Díjat nyert, 1966-ban Münchenben a Maitrunk-Rennent nyerte meg.
Kimagaslóan legjobb lova - a nyitóképen látható - Nem igaz volt.
Csak hároméves korában lendült igazán bele, de ettől kezdve sorozatban aratta győzelmeit. Megnyerte a Magyar és az Osztrák Derbyt, valamint a Bayerisches Zuhtrennent, amely a Bajor Derby néven ismeretes. Munka Ünnepe Díj, Zirci Díj, majd Moszkvában a Kijevi Díj következett. Nagytestű, nehezen lábontartható ló volt, így nem volt szerencsés dolog megfuttatni a mély homokú moszkvai pályán, amit idomárja is nagyon ellenzett. Különösen kiemelkedő sikereket nem ért el, ráadásul sántán jött haza, ami végzetesnek bizonyult. 1967-ben már csak kétszer futott, mint fedezőmént ménesbe szállították, majd 1972-ben Bulgária megvásárolta.
Mellette a Béke Díj és a Kőbányai Díj győztes Diri nevét lehet még megemlíteni, amely 1966-ban Moszkvában a Graditzi ménes díját is megnyerte. Óriási lehetőségként indult Szilikát, s talán második Nem igaz lehetett volna, de megvásárolták és ezután már külföldön aratta győzelmeit. Nagyszerűen mutatkozott Hírmondó is, de szintén Szilikát sorsára jutott, 1967-ben Budapesten már osztrák színekben Millenniumi Díjat nyert. A legjobb éve az 1966-os volt, amikor a statisztikában csak minimális különbséggel szorult (Szabó Lajos mögé) a második helyre, de általában minden évben a jó középmezőnyben végzett.
Lovait kímélve, fokozatosan készítette a versenyekre, amelyekre aztán kora tavasztól késő őszig formát futva mindig a legjobb kondícióban voltak.
1976-ban súlyos betegség miatt ment nyugdíjba (májrák), több műtét sem tudta megmenteni az életét, bár még tíz évet élt.
Főszereplőnk a kép jobb szélén
"Első mesterem, Stircula József arra tanított, hogy a lovat nem azért kell szeretni, mert sikereket érünk el vele, hanem azért, mert a társunk, akivel együtt dolgozunk. A lovat szeretni és tisztelni kell. Minden lónak olyan körülményeket kell biztosítani, ahol mi is jól éreznénk magunkat, ahol a munka fáradalmait ki tudja pihenni. Minden ló egyforma, legyen az kis képességű vagy klasszis, mindegyikkel egyformán kell bánni." - nyilatkozta róla pár éve az ügetősport élő legendája, Fazekas Imre.
Stircula József (ma élő) nagydíjgyőzelmei trénerként:
1957 - Budapesti Díj - Falumbeli (Vrábel J.)
1959 - Millenniumi Díj - Falumbeli (Vrábel J.)
1961 - Kétévesek Kritériuma (Alt L.)
1962 - St. Leger - Falusi (Nagy S.)
1966 - (mai) Batthyány-Hunyady Díj - Nem igaz (Nagy I.)
1966 - Magyar Derby - Nem igaz (Papp S.)
Forrás és kép: Horváth József
