2015. március 16-án hunyt el a kiváló tréner, így a mai napon rá emlékezünk 
Egy szép pálya véget ért - Papp Sándor idomár nyugállományba vonult.
Varga László 1994-ben készített interjúja következik!
Negyvenhat évi munka után befejezte tréneri pályafutását Papp Sándor, ez a száraz tény, de mi van e mögött a csaknem félszáz év mögött, erről kérdeztük a nyugdíjba vonuló mestert.
Nagyon fiatalon vesztettem el az apámat, mostoha-apámnak volt egy péksége, ahol dolgozott egy péklegény, aki kijárt a lovira, s bejáratos volt a Dóra vendéglőbe. Az idősebbek tudják, hogy Dóra bácsi veje Balogh János, aki az akkori idők egyik legjobb zsokéja és idomárja volt. (2019-ig az egyetlen ember volt a sportágunkban, aki kettős minőségben, azaz zsokéként és idomárként nyert derbyt. Erről itt olvashattak. A péklegény beajánlott Baloghhoz, s 1948-ban felvettek lovászfiúnak. Testsúlyom 38 kiló volt, munkában gyorsan fejlődtem, s egy év múlva 1949-ben már nyeregbe is szálhattam, s ötödik lovaglásra nyertem Amondóval, amely a lesvári színeket viselte.
Minden ilyen egyszerűen ment?
Most visszagondolva, igen, hiszen három év alatt kinyertem a 60 versenyt és zsoké lettem. Olyan nagyszerű zsokéktól leshettem el a lovaglás tudományát, mint Szokolai István, vagy Rózsa Laci, de a mestertől is sokat tanultam. Rövid időre, míg ki nem telepítették, a fiatal Pejacsevichnél is dolgoztam, majd Mravik Pál következett. Első igazán nagy sikeremet Dukáttal értem el. Újabb állomás következett, Pillár Jánosnál, akinél parasztderbyt (Félvér Derby) nyertem Gamma ll.-vel és Makaccsal.
1956-ban eltűnt a pályáról, hová?
Igen, elhagytam az országot, de abban az időben velem együtt még igen sokan. Egy évig Bécsben lovagoltam, hét versenyt nyertem, de az igen nagy konkurenciában nehezen éltem meg, ott lovagolt Kállai és Bocskai is. Világ életemben utáltam a hideget, s volt egy lehetőség, hogy Venezuelába kerüljek, ahol a legnagyobb istállónál munkalovas lettem. Egy csikóbetörésnél olyan kézsérülést szenvedtem, hogy megijedtem, mi lesz, ha nem tudok többet lovagolni. Volt egy kis összegyűjtött pénzem, s visszajöttem Bécsbe. Vasas Vendel kínált szerződést, bármilyen furcsán hangzik, síkon nem, de gáton három versenyt nyertem.
1959-ben hazatért, hogyan fogadták?
Galló Mihályhoz kerültem, akinél akkoriban Strasser Károly és a kis Holdas Jani bontogatta szárnyait. A sikerek csordogáltak, Apaccsal Félvér Derbyt, majd az abszolút stayer Srapnell-el kétszer a 3200 méteres Béke díjat nyertem, a Kincsem díjban Direktortól vereséget szenvedtem. Kovács Mártonnál vendéglovasként Gazdával Szent István díjat nyertem. 1964-ben Stircula Józsefhez kerültem, akinél legnagyobb sikeremet értem el, Nem igazzal Derbyt nyertem, de igazi kedves lovam Muzulmán volt, amellyel nagyon szép győzelmeket értem el.
1974-ben újra eltűnt, hová?
Most nem disszidáltam, hanem kiszerződtem Jugoszláviába, a Karagyorgyevói ménesbe, egy szezonra. Sajnos a Derbyben második lettem, de jó kirándulás volt, megérte kimenni.
Amikor visszajött, miért nem ment vissza régi helyére?
Gelics Mihály (a nyitóképen fehér kalapban - a szerk.) hívott, s jól tettem, hogy oda mentem, hiszen pályafutásom legszebb éveit nála töltöttem. Igazi jó barát és kitűnő szakember volt, talán csak egy hibája volt, kicsit sietett a lovakkal, de az nem meglepetés, hiszen ezt tanulta mesterétől, Szabó Lajostól. Kunigundával szép versenyeket nyertem, többek között Tiszai díjat, Vadaskerti díjat és Szabadság díjat. Napóleonnal megnyertem az Alagi díjat. 27 évi lovaglás után szögre akasztottam a nyerget. Ezalatt az idő alatt 320 győzelmet arattam a sok helyezés mellett.
Ezután következett az idomári pályafutása?
Igen, Stircula József nyugállományba vonult és én vettem át a lovait. Nem volt szuper lot, de sohasem voltam senkinek a kegyeltje, a saját szorgalmamnak köszönhettem az eredményeket. Az Enyingi lovakkal szép sikereket értem el, Karattyolóval, Korvitállal és az „Év lovának" választott Képmutatóval. Több kedvencem volt a bábolnai lovak közül is, többek között Ankét vagy Agarász.
A mester mellett Tibet és Noska József
Rámenős idomárnak tartották?
Igen, de minden a lovak érdekében történt. Lehetőség szerint mindig a legjobb lovasokat szerettem felültetni, de sajnos néha nem sikerült megszerezni őket. Olyan lovasokat szerettem, mint a Noska Józsi. Komolyan veszi a foglalkozását, odafigyel a lovakra, betartja az utasítást, megbízható, nem kell az idomárnak állandóan figyelnie mit csinál. Egyébként sem szoktam szigorúan kötött utasítást adni, a jó lovasoknak csak felhívom a figyelmét mire ügyeljenek, hiszen minden futam más.
Nem volt a kemény munka híve, ezért többen is kritizálták?
Való igaz, hogy nagyon kíméletesen készítem a lovakat, pedig sokat foglalkozom velük. Reggel 5-töl délutánba hajlóan dolgozunk, télen minden lovat nyergelünk, nincsenek a karámba kivágva. Nálam egy csikó betörése legalább három hétig tart. A lovak ezt meghálálják, mert nagyszerű kondícióban vannak egész évben, az év második felétől sorozatnyerők. A lovat szeretni kell, az nem gép, az nem nyúzható.
Hány versenyt nyert összesen, nyilvántartja-e az adatokat?
Kivételesen ezeket tudom, de már sok apróbb részlete-ket elfelejtettem. Idomárként 643 versenyt nyertem, s 1254-szer fizettek a lovaimra.
Végleg búcsúzik?
Idomárként igen, de szaktanácsadóként szívesen állok bárki rendelkezésére. Szeptemberben pihenek, azután majd meglátom mihez kezdek, de akkor sem leszek kétségbe esve, ha a lovak mellett nem lesz elfoglaltságom, akkor mást csinálok.
Papp Sándor idomár, aki a tulajdonosokkal, bábolnai vezetőkkel, a magánfuttatókkal, trénerkollégáival, zsokékkal, s beosztottaival jó viszonyban volt, vitái voltak, de ezek soha nem durvultak el. Úgy adja át a lotját a fiatal Ribárszki Sándornak, hogy az méltó folytatója lehet ennek a szép és eseményekben gazdag pályának. Jó pihenést kívánunk a mesternek és elsősorban jó egészséget, mert az a legfontosabb. Reméljük, hogy viszont látjuk rövidesen, de már más szerepben.
Az interjút Varga László készítette 1994-ben. Változtatás nélkül közöltük sorait, amit Horváth József bocsájtott a rendelkezésünkre.
Megkerestük állandó segítőnket, Vas Józsefet, hogy mondjon pár szót a mesterről.
"Mit mondhatnék róla? Már lovasként is egy szorgalmas, jó zsokénak számított, nem véletlenül nyert derbyt. Trénerként aztán, majdnem "aperianovi" elvárásai voltak. Jó csapatot gyűjtött maga köré, akiket szigorúan irányított. Jól néztek ki a lovak nála, jól menedzselte őket. Csak jókat tudok mondani róla." - zárja szavait a zsokélegenda.
Ribárszki Sándor, aki a lovait vette át, így beszélt a mesterről.
"Nagyon szerettem. Köztudott, hogy az ő lovait vettem át 1994 szeptemberében, de még 3 hónapig együtt dolgoztunk. Egyfajta szaktanácsadó volt mellettem. Sokat tanultam tőle, ráadásul kiváló humora volt, így fájdalmas volt a halála."
Papp Sándor (1933-2015) 1949-ben kezdte a szakmát Balogh János istállójában és 1994-ben vonult nyugdíjba idomárként. Először. Majd néhány évre visszatért. Lovasként 256, idomárként 623 versenyt nyert, amivel 8. az örökranglistán. 1966-ban derbynyerő Nem igazzal, míg idomárként négyszer nyerték meg lovai a Kisbér díjat, amivel mai napig holtversenyes csúcstartó.
Képek: Vonczem Gabriella arhívuma
