Visszapillantó sorozatunkban olvashatták, hogy micsoda tragédia részese volt a Melbourne Cup-ra készülő Lease Back.
Megkerestük a mester özvegyét, Aperianov Pannikát, aki örömmel válaszolt a Racing Portal kérdéseire.
Racing Portal: Köszönjük, hogy rendelkezésre áll. Mivel fontos tudnunk, hogy a szavai mennyire hitelesek, illik tisztázni, hogy Ön 1990-91-ben milyen szerepet töltött be néhai férje mellett az istállóban?
Aperianov Zakariásné: Én feleltem az adminisztrációért, azaz én intéztem szinte mindent, a takarmányrendeléstől a munkabérekig. Főállásban dolgoztam az istállóban.
RP: Ugyan Pató Jánost kellene kérdeznünk erről, de van arról tudomása, hogy Ő kifejezetten egy Secretariat ivadékot keresett magyarországi és nemzetközi futtatásra?
AZ: Igazából csak rátalált, de Papának (így nevezi néhai férjét, a mestert – a szerk.) is nagyon megtetszett, mert ugye sárga volt.
RP: Ennyi év távlatából emlékszik még az árára és hogy miként került hazánkba?
AZ: Árverésen vették, de az árára már nem emlékszem.
RP: Pubi bácsi már ez első versenye (Parádi Díj – 12 hosszas győzelem) látta, hogy egy csiszolatlan gyémánt van a kezei között?
AZ: Már előbb, már munkában kitűnt. Úgy vélte nagyon eredményes ló lehet belőle, többek között azért, mert ugyanolyan hosszú lépései voltak, mint Imperiálnak.
RP: Első két versenyét (idősebbek ellen is) 22 hosszal nyerte. Kijelenthető, hogy egyáltalán nem volt túlzás a korszak legnagyobb szupersztárja ellen indítani. Igaz 12 és fél kilót kapva, de magabiztosan verte Ryan’s Giftet. Ön, emlékszik még erre a futamra?
AZ: Hogyne emlékeznék? A férjem életében ez volt a legemlékezetesebb Millenniumi Díj (pedig 8x nyerte meg – a szerk.). Még annyi tartozik ehhez, hogy dr. Gaál Szabolcs akkor vezette be a doppingvizsgálatot. Én is szerettem volna a férjemnek gratulálni, de sehol nem találtam. Persze, mert Papa “hátrament” a lóval, így mikor Pató János Ausztráliából telefonált, hogy mi lett az eredmény én tájékoztattam erről. Egyébként számomra is ez a legemlékezetesebb győzelmünk ebben a Millenniumi Díjban. Nagyon jól futott a Lease Back. Örökre emlékezetes marad.
RP: Milyen volt a fogadtatása a közönség és a média részéről?
AZ: Mielőtt erre válaszolnék fontos elmondani, hogy a férjem ezt a versenyt csak egy felkészülésnek tekintette a Derby előtt. Az volt az elsőszámú cél. Mármint itthon. Igen, a Turf is nagy terjedelemben számolt be a győzelemről, de a fogadókat nem igazán lepte meg, mert Lease Back tétosztaléka és Ryan’s Gift helyosztaléka is 10 Ft-ra 10 volt, azaz nem volt bombameglepetés a győzelme.
RP: A Derby csalódás volt? A formaszámolók szerint ugyanúgy 88-as formát hozott, mint Ryan’s Gift ellen, de ez édeskevés volt az extraklasszis Jeremy (95) ellenében. Pubi bácsi csalódott volt, hiszen az abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a Melbourne Cuphoz ez kevés lesz.
AZ: Persze. Csalódott volt, de ő úgy gondolta akkor, hogy ez csak egy jó felkészülés volt Ausztráliára.
RP: No, álljunk meg. Ezek szerint a vereség ellenére nem tettek le az ausztrál kalandról?
AZ: Egyáltalán nem. Papa továbbra is oda készítette, illetve készítette volna.
RP: Utána jött a tragédia. A szennyezett takarmány. Hogy volt ez pontosan?
AZ: Szennyezett volt a zab. Dohos. És attól kapta először a kólikát majd a patairha-gyulladást. Először csak olyan bágyadt volt. Papa azt gondolta, hogy talán fáradt a Derby után. A férjem nézte folyamatosan a lábait, azok rendben voltak. Majd jött a kólika és végül a patairha-gyulladás.
RP: A tulajdonos 100 millió forintos kártérítésért perelt, és ugyan a tárgyalóteremben nyert is a Magyar Lóverseny Vállalat ellen, annyit nem, de több tízmilliót ítélt meg számára a bíróság. (A pontos összegre nem emlékszik Pannika, ami érthető 30 év távlatából – a szerk.) A ló azonban nem élte túl. Felfoghatatlan veszteség az egész magyar lóversenysport számára. A mester, hogy viselte klasszisa halálát?
AZ: Sírt. Nem akarta elhinni, de kapcsolódik ide egy érdekes történet. Pató úr akkor emlékeim szerint éppen Franciaországba indult volna és az utazás előtt felhívta a férjemet, hogy van a ló. Papa elmondta, hogy nagyon nem jól, szinte állandóan fekszik. János azonnal jött. Belépett az istállóba, a férjem már akkor is sírt, és ahogy meglátta a lovat a tulajdonos, ő is elsírta magát. János leült a szalmába és a combjaira tette Lease Back fejét és hosszú percekig simogatta. A ló szeméből kicsordult egy könnycsepp és pár perccel később elaludt. Mintha megvárta volna a gazdáját….
Pató János és Aperianov Zakariás az árverésen
RP: Mondta valaha a mester, hogy Lease Back volt pályafutása második legjobbja?
AZ: Ezt így konkréten nem, de halála után többször is mondta nekem, hogy ő lehetett volna az új Imperiál, azaz nagyon nagyra tartotta őt.
RP: Köszönjük, hogy elmesélte ezt nekünk és köszönjük, hogy a Racing Portal rendelkezésére bocsátotta azt a több ezer fotót, amit folyamatosan közlünk a Magyar Turf Clubon.
AZ: Örömmel. Legalább mások is láthatják, hogy milyen volt az igazi lóverseny és láthatják a régi, nagy legendákat.
Jövő héten folytatódik a Lease Back Story! Pannika mellett megkerestük a szuperló zsokéját, Simon Ferencet, aki szintén örömmel válaszolt kérdéseinkre. Ezt a jövő vasárnap olvashatják.
Ugye nem feledik: Holnap, azaz február 8-án van a magyar lóversenyzés pirosbetűs ünnepe, azaz Aperianov Zakariás születésnapja?!
A cikkben látható fotókat maga az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük.
