Napra pontosan öt évvel ezelőtt hunyt el a lóverseny-történelem egyik legnagyobb zsokéja, Pat Eddery.
Patrick James John Eddery 1952. március 18-án született Newbridge-ben, Írországban. Sorsát vélhetően megpecsételte, hogy ez a település alig két mérföldre fekszik a curraghi versenypályától. No, meg természetesen, akár egy telivér esetében a “vérvonala” sem mellékes, hiszen édesapja, Jimmy Eddery a Panaslipper nyergében 1955-ben Ír Derbyt nyerő zsoké, míg édesanyja, Josephine, a szintén zsoké Jack Moylan lánya.
A kis Patben nagyon hamar megfogalmazódott élete álma: ő bizony már sihederként kijelentette, hogy édesapját követve derbygyőztes zsoké szeretne lenni. Seamus McGrath istállójában el is kezdte az alapok elsajátítását, de már 15 évesen, 1967-ben Angliába költözött, ahol Frenchie Nicholson tanítványa lett. Majd két esztendőt kellett várni első győzelmére, ami 1969. április 24-én adatott meg számára Epsom Downsban. Akkor még aligha sejthette bárki, hogy a lankák micsoda sikereket tartogatnak még számára. Sorra aratta győzelmeit és 1971-ben már ő volt a Champion Apprentice Jockey.
Eddery stílusa nem volt elegáns, főleg a meglehetősen konzervatív, angol szemüvegen át nézve, annak a szokásának köszönhetően, hogy fel-le „ugrált” a nyeregben, miközben egyre közeledett a cél felé, de tagadhatatlanul hatékony volt módszere. Frenchie Nicholson elmondta, hogy sajnálja, hogy védence elhagyta az általa tanított “csendes, kifinomult” stílust, de elismerte, hogy a fiatal zsoké “teljes összhangban van” az általa lovagolt lovakkal.
1972-ben úgy nyerte el pályafutása addigi legnagyobb trófeáját, hogy lova csak második helyen ért célba, de az Ascot Gold Cup győztesét (Roc Roi) kizárták. Ekkoriban Geoffrey Barling csapatát erősíttette, majd Peter Walwyn istállózsokéja lett.
1974-ben, a második világháború utáni időszak legfiatalabb championjaként szerezte meg első bajnoki címét, és a szakírók is az Év Zsokéjának választották.
1975-ben kezében az első derbytrófea, a később Ír Derbyt és King George-ot is nyerő, Grundy révén, amit még kettő (angol) követett.
Ezt követően olyan futtatói nagyságok kérték fel lovaikra, mint pl. Robert Sangster, Prince Khalid Abdullah vagy éppen Maktoum sejk! Halála után többen egybehangzóan azt nyilatkozták róla, hogy olyan ösztönös zseni volt, akinek tehetségét vétek lett volna kizárólag egyetlen istálló alkalmazásába állítani.
Karrierje során 11 angol bajnoki címet szerzett, kétszer is négy egymást követő szezonban ünnepelhetett (1974–1977; 1988–1991).
De!
De amiatt, hogy 1980 őszén csatlakozott honfitársa, Vincent O’Brien istállóhoz, ezáltal gyakorlatilag sosem lovagolhatott a szombati, nagy angol meetingeken, ez egészen biztos, hogy sok-sok nagy (angliai) győzelemtől és bajnoki címtől fosztotta meg, bár kétségtelen, hogy 1982-ben ír bajnok (is) lett.
Angliába visszatérvén 1986 és 1996 között hétszer lett champion (!), mégis a lóversenyrajongók számára a legemlékezetesebb az 1987-es esztendő, amikor is 195 győzelemmel úgy lett második, hogy az amerikai világsztár, Steve Cauthen kettő sikerrel megelőzte.
Volna.
Egy óvást követően azonban 196-196-ra módosult az állás, így az angol lóverseny történelmében először hirdettek holtversenyt. Egész éven át tartó epikus vetélkedésük uralta a címlapokat, ami a lehető legjobb reklámot jelentett sportágnak. Egy évvel később már egyedül lett ismét bajnok.
Karrierje természetesen nem csak Angliára és Írországra terjedt ki, hiszen nyert négy Prix de l’Arc de Triomphe-ot, két-két Premio Romat és Breeders’ Cupot, valamint Japan Cupot, Arlington Milliont, Canadian Internationalt és 1997-ben még Szlovák Derbyt is, de nagy győzelmeinek és kitüntetésinek száma végtelen. (Pozsonyban Eddery mellett Kovács Sanyi is ott volt a startgépben. Erről később.)
Eddery és Dettori. Utóbbi később….
Pályafutása legfontosabb számadatai összegezve:
14x angol klasszikus győztes (3-3 2000 Guineas, Derby és Oaks, 4 St Leger, 1 1000 Guineas)
11x angol bajnok zsoké
11x ír klasszikus nyerő (4 Derby, 3-3 Oaks és 2000 Guineas, 1 St Leger)
1x ír bajnok zsoké
4362 brit győzelem, aminél csak a 26x-os bajnok, Sir Gordon Richards szerzett többet.
A teljesség igénye nélkül olyan világsztárokat lovagolt, mint pl. Assert, El Gran Senor, Rainbow Quest, Dancing Brave, Quest for Fame.
Eddery így foglalta össze a sporthoz való hozzáállását: “Folkestone-ra és a kisebb pályákra járás is a sport része, mert nincs minden nap Royal Ascot. Minden nap ott kell lenned, dolgoztatnod az izmaidat, lovagolni minden versenyen, ahol csak lehetséges, ha a legjobbat szeretnéd elérni. Lehet, hogy több pénz jut egy Derby-re, mint egy kisebb futamra, de ez engem nem motivál jobban. A győztes a győztes.” – mondta.
Önéletrajzában elismerte, hogy elsődleges és egyetlen indítéka zsokéként a győztesek lovaglása volt, és bárki, aki azt mondja, hogy nem akar győzni, hazug vagy bolond.
Feleségével és lányaival
2003-ban elképesztő sikerekkel teli pályafutás után akasztotta szögre a bukót, azzal a szent meggyőződéssel, hogy ő biztosan nem lesz tréner, de felesége, Carolyn javaslatára 2005 júliusában mégis idomári licenszet kapott, és 40 lóból álló istállót létesített a Musk Hill Studban, Délkelet-Angliában. Ugyanebben az évben kapta meg az Order of the British Empire (Brit Birodalom Rendje) kitüntetést.
“Ez nagy megtiszteltetés. Csodálatos karrierem volt és szerencsés voltam, hogy sok jó lovat lovagoltam nagyszerű tulajdonosok és edzők számára.” – mondta Eddery, akit a sportág történetének egyik legfinomabb kezű zsokéjának tartanak.
Kisebb győzelmek után, 2009-ben Hearts Of Fire megnyerte számára az olasz Gr1-es Gran Criteriumot, és hat évvel később bekövetkezett halála előtti héten még indulót adott.
1978 novemberében házasodott meg Carolyn Mercerrel, a zsoké Manny Mercer lányával. Három gyermekük született Nichola, Natasha és Harry, bár Patnek született még egy fia, Toby Atkinson, aki szintén zsoké. 11 testvére még mind él, és az öt fivéréből négyen is a lóversenyiparban dolgoznak.
Az egyetemes lóverseny-történelem, egyik legnagyobb, legsikeresebb zsokéja, 63 éves korában, 2015. november 10-én szívrohamban hunyt el a Stoke Mandeville kórházban, Aylesbury-ben, Buckinghamshire-ben. Sajnos régóta harcolt az alkoholizmussal, bár ez csak közvetve vezetett halálához.
A temetése “csak” jelképes volt a feldíszített koporsóval, hiszen hamvait kérésének megfelelően családi házuk kertjében szórták szét.
A nagybetűs LEGENDÁRA emlékeztünk itt, a Racing Portalon. Emlékét megőrizzük!
Megkerestük Kovács Sándort, hogy meséljen nekünk arról, hogy milyen volt egy hétszeres derbynyerő és egy négyszeres Prix de l’Arc de Triomphe-bajnok társaságában lovagolni az 1997-es, pozsonyi derbynapon. A sokszoros champion ismételten örömmel állt a Racing Portal rendelkezésére, amit ezúton is köszönünk. Az ő szavait tolmácsoljuk:
Kovács Sándor: Az első benyomásom, amiről beszámolhatok, hogy mindenkivel nagyon közvetlen volt. Ne feledjük, volt már pár sztár lovas Pozsonyban, többek között Dettori is, de Pat mindenkivel lekezelt és udvariasan váltott pár szót, Hello, How Are You? és hasonlók. Mindenkivel annyira közvetlen volt, mintha több éve ismertük volna egymást és nap, mint nap együtt lovagoltunk volna, akár munkában, akár versenyben. Egyáltalán nem várta el, hogy kivételezzenek vele és például utolsónak „tegyék be a gépbe” vagy ott külön elbánásban részesüljön, hanem teljesen szerényen és alázattal végezte a dolgát. Lovagoltam például Osztrák Derby napján Lester Piggott ellen Freudenauban, ő azért picit másként viselkedett. A futamok között egyedül elüldögélt, de Pat Eddery egy teljesen közvetlen, nyitottabb, vidámabb, kedvesebb személyiségnek tűnt.
Az nem is kérdés, hogy a lovastudását mindenki csodálta és figyelte, hogy milyen energikusan, taktikusan és persze eredményesen lovagol. Nagy élmény volt őt testközelből figyelni.
Köszönjük szépen Kovács Sándornak a legendához méltó megemlékezést!
Képek: At The Races Twitter, Sky Sports, Nyitókép: Racing Tales Twitter
