RACING PORTAL

…avagy egy speciális nagyinterjú Kovács Sándorral.

Sok-sok témában készíthetnénk interjút vele. Akár mint a 193 éves Magyar Lóversenysport legsikeresebb, azaz legtöbb nagydíjat, és legtöbb bajnoki címet nyerő alakjával, akár arról, hogy 12 év után tért vissza a nyeregbe, amik önmagában is mind-mind szenzációk, és önmagában is megérnének egy-egy témát, de a mai interjúnk egészen speciális, egészen különleges lesz, hiszen nem a tréneri éveiről, hanem kizárólag a 20 évvel ezelőtti káprázatos szezonukról lesz szó.

Ha valaki nem tudná: 2000-ben ugyanis olyasvalami történt a Magyar Lóversenyzésben, ami előtte sosem, és borítékolható, hogy ezután sem fog. A Bagi-Kanics-Kovács trió nyerte meg a magyar nagydíjak közel ¾-ét egészen pontosan 15-öt, márpedig ilyen mértékű tarolásra a világ galoppsportjában másutt sem nagyon akadt példa, nem hogy Magyarországon. Sőt rengeteg versenyben arattak kettős győzelmet, és volt ahol a teljes dobogó a sárga-zöld dresszeseké volt.

Racing Portal: Sanyi! Köszöntünk újra a Racing Portal vendégeként. A hosszú bevezető után adódik a kérdés: mi a legelső dolog, ami eszedbe jut, ha azt mondom neked, 2000-es galoppszezon? Már csak ezért is érdemes ezzel kezdeni, mert egy évvel ezelőtt már Hármas Koronát nyertél, azaz már a csúcson voltál, erre következett ez az esztendő…
Kovács Sándor: 1999-ben, mikor 22 év után Hármas Koronát nyertünk April Sunnal, annak volt egy további érdekessége. Mindhárom futamban a mi lovunk, Esőkirály volt a második, azaz szinte dupla Hármas Koronát sikerült nyerni. Amikor év végén leültünk egy szezonértékelőre Bagi úrral, szinte az első kérdése az volt: Na, melyik lóval nyerjük meg 2000-ben a Hármas Koronát? Volt tehát humora, elképzelése, no meg elvárása. Ez az időszak valóban életem és karrierem meghatározó időszaka volt. (Rostás Margónak van egy kiváló írása arról, hogy bizony micsoda szerencse kell, ahhoz hogy egy ilyen klasszis lovat sikerüljön fedezni. A vírushelyzet után közölni fogjuk. – a szerk.)

RP: Hogyan kerültél kapcsolatba a Bagi istállóval, Bagi Imrével?
KS: Én zsokéként már kapcsolatban voltam vele, hiszen nyertem neki versenyt korábban. Amikor még Szabó József, a mindenki által Pöriként ismert kiváló mester volt a tréner, akkor én egy látogatásra leutaztam, és akkor már pedzegettük azt a kérdést, hogy talán odaszerződöm, mint zsoké. Pöri ajánlatot is tett nekem, de különleges elvárásai is voltak, például lovászi feladatok, de én elmondtam neki, hogy én maximálisan a zsoké hivatásra fókuszálok és arra összpontosítok, így természetesen besegítek a napi munkában, ha kell, de kötelezően ne legyenek számomra ilyenfajta feladatok kiosztva. Így nem lett köztünk egyesség.

Először Ribárszki úr trenírozta a lovakat, és akkor másodjára már egy olyan lehetőséget kínált Bagi úr, hogy arra már igent mondtam. Azonban úgy tudom nézeteltérés akadt köztük, így Ribárszki Sanyi továbbállt. Annak ellenére, hogy a lovakat Ribárszki úr távozása után gyakorlatilag én készítettem, az idomári szerepet nem igazán szerettem volna elvállalni. Ahogy az imént mondtam elsősorban a zsoké-pályafutásomra koncentráltam, másrészről nem éreztem olyan biztos állásnak ezt akkoriban. Így Aperianov mesterre esett a választásunk, de Ő nagy istállót vezetett Alagon és keveset tudott lejönni Kakucsra, így egy idő után Bagi úr azt mondta, hogy ez a helyzet nem igazán megfelelő, így Székely Károly lett a következő idomár. Vele is volt azonban néhány nézeteltérésünk, így én azt mondtam Bagi Imrének: kizárólag akkor maradok istállózsoké, ha olyan trénert hoz ide, akiben én maximálisan megbízom.

RP: Így lett, hogy egy csinos, fiatal lovas hölgyre, az akkor az idomári pályát épp csak elkezdő Kanics Melindára bízta a tulajdonos ezt a klasszis állományt?
KS: Igen. Bagi Úr azt szerette volna, hogy én trenírozzam a lovakat, de ebbe nem mentem bele. Melindával, akivel az életben is egy párt alkottunk, viszont kiválóan tudtunk együtt dolgozni, így javaslatomra ő lett az idomár.

RP: A lovak Kakucson készültek. Mit jelentett ez számodra? Oda költöztél?
KS: Igen.

RP: Csapjunk is a lovak közé a káprázatos esztendő felelevenítésében. A zöld gyep helyett az zöld asztalnál dőlt el a Káposztásmegyeri díj (Melir Charm-Satin Stone). Szerintem jogos döntés született, de Te miért nem lovagoltál abban a futamban?
KS: A súly miatt. Nem tudtam azt a kis súlyt hozni. Nagyon mérges voltam a lefutás után, mert sokkal erősebb volt Melir Charm és azért Kerekes Karcsi akkor még nem rendelkezett olyan rutinnal, mint manapság, még nem volt meg benne az a képesség, hogy azt a szituációt meg tudja oldani. Elkövetett egy kis hibát, hogy nézett befelé. Melir Charm hiába jött könnyen, nem érzékelte annyira, hogy irányt váltott és valóban keresztezte a Satin Stone-t. Őt pedig Kállai Pali bácsi lovagolta, akinek viszont óriási rutinja volt és picit rá is játszott. Jogosnak találták az óvást így hátrahelyezték a lovat.

RP: Két héttel később (április 30-án) már mesterötöst értél, közte a Hazafi díj (Barbarella) és a Batthyány-Hunyady díj (Melir Charm) lovas trófeája is hozzád került. Élénken él még emlékezetedben az a nap?
KS: Amikor az ember nyer két nagyversenyt és mellette tud még három kisebb versenyben diadalmaskodni, az azért örökre bevésődik, emlékezetes dolog marad. Továbbá azért volt emlékezetes, mert ez a két nyerő volt talán a két legnagyobb kedvencem az istállóban nem csak a versenypályán, hanem a szürke hétköznapokon is. Ráadásul Melir Charmmal máris sikerült visszavágni. Aznap már én lovagoltam és kb. 50 méterrel vertük Satin Stone-t. Hatalmas öröm volt ez a nap és nagyon boldogan emlékszem vissza rá.

RP: Akito nagyon magabiztosan győzött a Nemzeti díjban ennek ellenére nem láthattuk az Alagi díjban. Miért?
KS: Ezt nem is tudom most hirtelen. Talán külföldön futott…, de két másik lovunk is indult benne.  (Valóban így volt. A Turf-gálán futott és lett negyedik a háromévesek 2000 méteres kritériumában. – a szerk)

RP: Amikor az Alagi Díjban Rodrigo legyőzte az istállótok második számú derbyreménységét, Ámort, az már egy jel volt számotokra, hogy Ribárszki lova lesz a nagy ellenfél a Derbyben?
KS: Egyértelmű volt számunkra, hogy Rodrigo lesz az ellenfél, persze.

Racing Portal: Nincs lóversenyrajongó, kortól függetlenül, aki nem a 2000. évi derbyt nevezi az Évszázad derbyjének. Több kérdés is kapcsolódik most ehhez. Mit éreztél, a befutás után, és hogy emlékszel vissza ma, 20 évvel később minderre a csodára, hiszen mai napig ez a futam a lóversenyzés reklámfilmje lehetne.
Kovács Sándor: Sajnos azt kell mondanom, még 20 év távlatából is, hogy ott én egy picit hibáztam. Amikor az egyenesbe fordultunk mi nagyon könnyen mentünk, míg Kállai Pali bácsi már lovagolta Rodrigot. Mi voltunk belül, de picit túlvártam a versenyt. Az egyenesbe érvén szépen meg kellett volna indítani, meglovagolni és akkor jött volna Ő igazán lendületbe és akkor nem hiszem, hogy Rodrigo utolérte volna. De én csak vártam, vártam és a videón is jól látszik, mikor Ámor mellett elmegyek ott már el kellett volna lovagolnom. Ráadásul Akito olyan „bunyós” ló volt. Amikor Ámorral volt a karámban vele is brusztolt állandóan.

Az volt vele a helyzet, hogy ha egy ló került a közelébe ő azt nem legyőzni akarta, hanem bunyózni vele.

Húzott a másikra, sumákolt stb. Összefoglalva a derbyt túltaktikáztam, túlvártam így fájó volt elveszíteni nyilvánvalóan számomra nem oly kedves emlék. Mivel maximalista ember vagyok, hiába ez az évszázad derbyje, nekem nem.

RP: National Flirt kancaként is megnyerte a Millenniumi díjat és később a Gróf Széchenyi István emlékversenyt is, és a szavazók 6 szavazat híján az Év Lovának választották. Nem volt ez számodra meglepetés, hiszen csak a Ti istállótokból az eredményeket nézve Melir Charm, Akito, Barcarole vagy Barbarella is minimum joggal pályázhatott (volna) erre a címre?
KS: Nem. Egyrészről kiváló ló volt pl. háromszor nyert zsinórban Gróf Széchenyi István emlékversenyt, és számos nagyversenyt emellett, biztosan sokan szerették és be kell, hogy valljam neked, mi is rá szavaztunk – mégpedig azért mert ha jól emlékszem az utolsó éve volt, így úgy gondoltuk, hogy Akitoval szemben házon belül azért favorizáljuk őt, mert Akito még lehet Év Lova később.

RP: Ha már itt tartunk, ki lehet egyáltalán jelenteni, hogy ebből a sok klasszisból, melyik volt a legjobb abban az évben?
KS: Akito volt a legjobb az biztos. Nehéz lovaglás volt munkában és versenyben is, de ha topon volt főleg fejben, és sikerült eltalálni a lovaglását félelmetes volt, hogy ment. Véleményem szerint ő volt Bagi-Fleur Kft. legjobb lova.

RP: A Magyar és az Osztrák kancadíj is hozzátok került, de hogy milyen klasszis lovak álltak az istállóban azt mi sem példázza jobban, hogy két különböző kancával. Mivel Barcarole győzött Bécsben, ki lehet jelenteni, hogy ő volt a jobb Barbarella ellenében, vagy ez nem feltétlenül igaz?
KS: Sőt, Barcarole mindhárom versenyét megnyerte Bécsben, Kerekes Karcsival és velem. Valóban kiválóak voltak és tényleg nehéz lett volna megmondani melyikük a jobb, de Barbarella talán egy picivel…Azért vittük Barcarole-t Bécsbe, mert ő egy valóban fantasztikus kanca volt. Egy munka vagy egy verseny után ugyanúgy evett, mint egy hétköznapi nap. Egy végtelenül nyugodt, higgadt, már-már flegma kanca volt, Barbarella pedig pont az ellenkezője. Ideges, feszült, nem volt normális a szállításkor, mikor megérkeztünk a boxban is csinálta a hisztit, állandóan figyelni kellett, mert szinte a boxból is ki akart mászni. A ringben problémás volt, a startgépnél úgyszintén. Ezért utazott Barcarole Bécsbe.

RP: A versenyek Alagra költöztek, de előbb még a Kincsem és Imperiál díj is nálatok landolt. Azonban sem Melir Charmot, sem pedig a derbyben harmadik Ámort nem te ülted. Miért? Itt is a súly játszott szerepet?
KS: Igen. Ámor (és a végül harmadik helyen célba érő Barbarella) háromévesként kis súlyt vittek, így nyert vele Simon Feri. Én a végül a hatodik Alfredot lovagoltam. Az akkor még makulátlan eredménysorral álló Barbarella Kerekes Karcsival kifelé tört és végül harmadik lett, azaz oda lett a veretlensége. Az Imperiál díjban viszont a szívemre hallgattam és nagyobb kedvencemet, a végül a harmadik helyezett National Flirt-öt választottam.

RP: Volt, hogy melléültél az év folyamán?
KS: Az az igazság, hogy nem igazán volt. Amit súlyban tudtam azt én lovagoltam. Lehet, hogy volt, de nem igazán emlékszem ilyen nagy bakira.

RP: Talán a legkevésbé ismert lovatok volt akkoriban (vagy csak én emlékszem rosszul) a sok klasszis között Ruscus, aki ennek ellenére biztosan nyerte a Kozma Ferenc emlékversenyt. Te, hogyan emlékszel rá?
KS: Ő is egy nagyon nehéz lovaglás volt munkában. Bevallom én nem is szerettem dolgozni vele, mert nekem nagyon ment. Alig bírtam fogni, de Mészáros Zsoltival kiválóan passzoltak össze, így főként ő foglalkozott vele. Egy nagyon szikár, erős, kitartó, de kisebb termetű ló volt, egy igazi egyéniség. Persze rendkívül gyors is, ezért nyerte meg a legnagyobb sprintversenyt.

Racing Portal: Hogy a galoppsportunk hol tartott akkoriban azt jól mutatja a 2000. évi Szent István díj, amiben a nemzetközileg is sikeres Kenzo és Saugerties mellett két lovatok indult, Akito és Barbarella. Azonban az akkor már kilencéves Kenzo, kilenc hosszal verte a második helyen célba érő Akito-t. Mi történt ott? Valóban ekkora különbség volt a két ló között?
Kovács Sándor: Akito a fentebb már sorolt tulajdonságai mellett azért rapszodikus ló is volt. Ha jó napja volt, nem kellett vele a verseny közben veszekedni kijött belőle a káprázatos képessége. Azonban úgy képzeld el, hogy ő munkában jobbra nem ment körbe a pályán, csakis bal kézre. Ő egy ilyen ló volt akármit is csináltam vele. Volt, amikor felmászott a karámfára, felmászott a szalmabálára, azaz ő ilyen volt. Kenzo ellen, aki egy termetes, kiegyensúlyozott erős, sőt nemzetközi szinten is klasszis, Németországban is magasra értékelt telivér volt ez nem fért bele.  Ott kimagasló formát futott, de hogy ez neki sem sikerült mindig azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Kincsem díjban azért csak megvertük. A mezőny erősségét illetően igazad van. Elég csak arra gondolni, hogy Saugerties, Tiger Hill vezetőlova volt Németországban és volt olyan verseny, amikor igencsak szorongatta nagynevű riválisát. (Bizony, ráadásul német Gr1-ben ’99 augusztusában – a szerk.) 

RP: Akito a nagy vereség után viszont visszavágott a Derbyért Rodrigonak. Könnyen, öt hosszal verte a minimezőnyben. Adott ez valamiféle elégtételt számodra?
KS: Az ember mindig előre néz. Ha elveszítünk egy versenyt, bánkódunk egy kicsit rajta, legyen az derby vagy kisebb verseny, de onnantól kezdve le van futva, menni kell tovább. Előre kell nézni és a következőre koncentrálni. Azt gondolom egy elégtétel volt, hiszen ez is egy nagyverseny volt, ott is a két ló volt a favorit, de ott már nyoma sem volt a derby izgalmainak, mert fölényes győzelmet arattunk. Valamilyen szinten elégtétel persze, hogy visszavágtunk és legyőztük a derbynyerőt, de ez is egy verseny, itt nem az elégtétel számít, hanem, hogy mi voltunk most a jobbak, örülünk, de megyünk tovább, készülünk a következő versenyre.

Leylandi Ciprus - Juszel Béla fotóján

RP: 62 győzelemmel lettél champion, zsinórban ötödjére. Ma hatvankettővel két címet lehet nyerni. Huszonöttel előzted meg az abszolút klasszis Kállai Pált, huszonnyolccal Kerekes Karcsit… Felfoghatatlan… Nem jutott eszedbe, hogy a csúcsra értél, azaz megismételhetetlenek lesznek ezek a sikerek? Mármint számszakilag.
KS: Így nem számszerűsítettem, de nagyon boldog voltam. Kállai Pali bácsit, aki már a világban nevet szerzett és Kerekes Karcsit, Varga Zolit megelőzni valóban hatalmas dolog volt számomra. Nyilván életem topjának is mondhatom ezt a szezont, de engem végtelenül motivált, hogy például Kállai Pál ellen lovagolhatok, akivel többször küzdöttünk a championságért. Mellette is olyan erős zsoké gárda volt, hogy nem lehetett félvállról venni a versenyeket.

RP: A kétévesek sikerei ezt vetítették előre, hogy a 2001-es szezonotok sem lesz éppen rossz. Leylandi Ciprus a Gróf Károlyi Gyula emlékverseny után biztosan nyerte a Szent László díjat is, de Te ott a következő év hősével, April Surprise-zal csak hetedik lettél. Itt sem ültél mellé?
KS: Tudtam, hogy a Leylandi Ciprus nagyon jó, viszont azt is, hogy „Surprise”nak az 1400 már nem lesz jó, azaz túl rövid. Mindennek ellenére bíztam benne, mert munkában folyamatosan jelezte a javulást, ráadásul ugye a másfél kiló súly is jól jött nekem. Tudtam, hogy derbyló ezért őt választottam, de én tisztában voltam vele, hogy ebben a versenyben „Ciprus” a jobb esély, elsősorban a táv miatt.

RP: Kitartottál „Surprise” mellett a Kétévesek Kritériumában, ahol már csak az istállótárs Apple Bloome győzött előttetek Simon Ferenccel. Ebből milyen következtetést lehetett leszűrni: Ő egy későbbi kétévesnek volt nevezhető?
KS: Tudtam, hogy 1600-ra már sokkal jobban fog futni, és úgy emlékszem itt is a súly (54 kg – Simon F.) miatt került más lovas a győztesre. De pontosan úgy van, ahogy kérdezed, Apple Bloom előbb is tartott már a felkészülésben. Sokkal érettebb volt, amit bizonyított is győzelmével.

RP: A krónikák szerint 15 kiemelt tenyészversenyt Kanics Melinda lovai nyertek meg. Felfoghatatlan, utánozhatatlan. Szilveszterkor vagy bármikor amikor visszatekintettél a szezonra, hogyan értékelted az Évet? Fájó volt-e pl. a derbyvereség és hogy Akito nem lett Hármas Korona nyerő, vagy az utolérhetetlen, egészen varázslatos szezon miatt már nem keseregtél ezen?
KS: Nyilván a derby elvesztése, amikor egy ilyen esemény volt akkor felötlött az emberben, és többször szóba is került, mint bármelyik verseny, de megmondom őszintén, nem voltam csalódott, mert olyan szezont tudtunk magunk mögött, amilyenről álmodni sem mer az ember. Nem bánkódtam, hatalmas öröm volt, hogy a csapatunknak megadatott ez a lóverseny történelmében.

RP: Gondolom kijelenthető, hogy sem lovasként, sem trénerként nem volt olyan szezonod, amely akár csak közelébe ért ennek?
KS: Ez egyértelmű. Ráadásul ez egy dupla történet az én olvasatomban, az én tudatomban, mert ugye a tréneri munkának 98%-át én csináltam. Ahogy többször mondtad ma este, annyi klasszis lovunk volt akkoriban, hogy értelemszerűen mások is nyertek velük versenyt nem csak én, akár külföldön is, így ha ezeket a címeket hozzáadnák, az én tréneri címeimhez igencsak túlszárnyalnék még pár embert.

A vissztatérés után Alagi Díj győzelem For You-val

RP: Nem tudsz már senkit túlszárnyalni, mert a 193 év összes fontos statisztikáját Te vezeted. Aperianov Zakariás pl. ugye 16 derbyt nyert itthon, de ha az összes nagydíjgyőzelmét összeszámoljuk, neked már most több van, mint neki, igaz az összes futamgyőzelmeket listázva még előtted van. Sehol nem szerepel pontosan bajnoki címeid száma. Tegyük már ezt most tisztába.
KS: Kétszer voltam utánpótlás-lovas champion, tizenegyszer zsoké és hétszer idomár, így összesen éppen 20.

RP: Óriási szenzációt szolgáltatva, 2019-ben, 12 év kihagyás után tértél vissza a nyeregbe. Ez is páratlan az egész világ galoppsportjában. Végül negyedik lettél, úgy hogy te érted el a legnagyobb győzelmi százalékot a TOP 4-ben, igaz sokkal kevesebbet lovagoltál, mint az élboly. Hogyan értékelted ezt az esztendőt?
KS: Én úgy érzem, hogy megtettem maximálisan, ami tőlem tellett. Ugyanezt emelném ki, amit Te, hogy százalékos arányban sokakat magam mögé utasítottam. A dobogó harmadik foka meglett volna, ha nincs az a vállsérülésem az utolsó két hónapban. Jó érzéssel gondolok vissza erre a szezonra.

RP: Döntésedben szerepet játszott, hogy mennyire kevés a zsoké idehaza?
KS: Így van. Természetesen szerepet játszott. A verseny után, amikor a tréner számon kéri a zsokét, ez nálam többször is vitához vezetett, de az esetek 98%-ban egy zsokécsere később engem igazolt, hogy nekem volt igazam. A nagyversenyekben a legkisebb hiba sem fér bele, ahogy említettem az interjú során például Kerekes Karcsit, és gondoltam hátha jobb eredményeket tudunk elérni ezekben, ha lesznek olyan esélyeink. Mostanság nem igazán voltak kiemelkedő lovaink, de a lóversenyzésben is fontos a szerencse, tudtunk pl. derbyt nyerni Eminenssel Mágnás távollétében, úgy hogy bízom abban, hogy ha súlyban tudok ülni, akkor jobb eredményeket érhetünk el.

RP: A szezon elején azt mondtad Dinóczki Józsefnek, hogy 77 kilóról indulva egészen 61-ig fogytál le. Akkor nem értettem ezt, hiszen 61 kilóval egyetlen klasszikusban sem tudtál lovagolni.
KS: Valóban így volt. Akkor éppen annyi voltam, de később lovagoltam én 59-et is, azaz akkor még nem voltam a fogyasztás végén. De most megmondom, őszintén idén már 60-61 kg alatt nem szeretnék lovaglást vállalni. Úgy érzem ez a szervezetemnek most megfelelő, meg azért, hogy most már kétszeres apa vagyok, sokkal jobban figyelek az egészségemre. Szeretném a fiaimat versenyben látni, lovagolni.

RP: …de akkor az idei Derbyben nem látunk téged…
KS: Több, mint valószínű, hogy nem.

RP: Az interjú végéhez közeledve egy olyan kérdés, ami engem nagyon érdekel: milyen érzés volt Nancho-n ülni? Érezted, hogy különleges?
KS: Nekem mindig tetszett ez a ló. Amikor az utolsó versenyét nyerte, mielőtt én rákerültem (Kincsem Park díja – a szerk.), gondolom nem csak én, hanem más is látta, hogy egy nemzetközi klasszis. Nem azt mondtam, hogy Group 1 nyerő, de hogy Group 3-ban sikeres lehet abban biztos voltam. Amikor Maronka Gábor felhívott, hogy felülnék-e rá, mondtam ezer örömmel. Utána kérdezték tőlem a kollégák, hogy mi a véleményem, mert szerintük nem áll a ló. Mondtam: ez a ló addig megy, amíg kell és Listed vagy Group nemzetközi nyerő lehet. Kicsit meglepődtek, mert akkor még ugye nagyversenyt sem nyert idehaza. Mondtam, nem baj, ennek a lónak ezek nem versenyek, nem megmérettetések voltak, hanem csak egy gyenge munka. Szerencsére ez be is igazolódott. A Millenniumi díjra Gábor fel is kért, de ott volt saját lovunk, és utána is szerettem volna lovagolni, de akkor már hívtak rá lovast.

Nagyon komoly ló.

Amikor én versenyeztem vele, Gábor azt mondta a kanyarig a második-harmadik helyen menjek vele, majd engedjem el és tűz haza. Nancho azonban szinte a hátukra mászott én kivettem, és uzsgyi, mert annyira ment, hogy egyszerűen nem lehetett a vezetők mögött tartani.

RP: Még egyszer gratulálunk ehhez a valóban páratlan, éppen 20 évvel ezelőtti idényhez. Reméljük neked is jó volt felidézni ezeket a kedves pillanatokat. Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál.
KS: Nagyon. Nagyon kellemes volt felidézni ezeket a csodás régi pillanatokat. Köszönöm szépen, hogy gondoltál rám.

A Bagi-Kanics-Kovács trió magyarországi nagydíj győzelmei 2000-ben:

1. Batthyány-Hunyady Díj: Melir Charm

2. gróf Erdődy Rudolf ev.: Akito  (ma már nem kiemelt)

3. Nemzeti Díj: Akito

4. Hazafi Díj: Barbarella

5. Millenniumi Díj: National Flirt

6. Buccaneer Díj: National Flirt

7. Magyar Kancadíj: Barbarella

8. FVM díja: Alfredo (ma már nem kiemelt)

9. Kincsem Díj: Ámor (Simon Ferenc)

10. Imperiál Díj: Melir Charm (Kerekes Károly)

11. Kozma Ferenc ev.: Ruscus

12. gróf Széchenyi I. ev: National Flirt

13. gróf Károlyi Gy. ev.: Leylandi Ciprus

14. Szent László Díj: Leylandi Ciprus (Simon Ferenc)

15. St.Leger: Akito

Kovács Sándor – Sereg András – 2020 május – minden jog fenntartva. Képek: Juhász Zsóka, ZL Photos, Horváth József archívuma, Juszel Béla. A nyitóképen a csapat National Flirt Buccaneer díj győzelme után.