Avagy az 1970-es St Leger története.
1776. szeptember 24-én, mindössze szűk három hónappal az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat aláírása után futották az első St Legert, amely ezzel az első brit klasszikussá vált. A 2800 méteres versenyben tehették teljessé az előző két ág trófeáit háromévesek a Hármas Koronát: először West Australian járt sikerrel 1953-ban, 1970-ben pedig Nijinsky büszkélkedhetett a neves sorozattal, eddigi utolsóként. A TRC hangulatos cikkében Vincent O’Brien és Lester Piggott visszaemlékezéseit olvashatjuk a legendás triplázásról.
1968 augusztusában az Európában addigra már komoly hírnévnek örvendő Vincent O’Brien egyik megbízója, Charles W. Engelhard kérésére mindössze egyetlen lóért utazott Torontóba, ott azonban nem nyerte el tetszését a Ribot apaságú yearling – a kanadai bajnok Northern Dancer egyik fián ellenben megakadt a szeme. Néhány héttel később Engelhard addig rekordnak számító 84 ezer kanadai dollárért (77 ezer USD) megvásárolta a méncsikót.
Nijinsky új európai élete nem indult könnyen: rögtön kavarodás tört ki, mikor O’Brienék konstatálták, hogy a pej nem eszik zabot. A tréner tanácstalanságában felhívta a tenyésztő, a Windfields Farm menedzserét, akitől megtudta, hogy kizárólag pelletet eszik. Az idomárlegenda kérte, hogy azonnal küldjenek belőle egy nagy adagot Európába, azonban mire megérkezett, Nijinsky végre hajlandó volt megenni az abrakot.
Szintén akadtak problémák a temperamentumával, viszont mire versenyzésre került a sor, minden csak előnyére vált: négy futamot nyert Curraghban, majd a patinás Dewhurst Stakes trófeáját is elhozta, akkor már Lester Piggottal a nyeregben.
1970-ben is győzelemmel nyitott Curraghban, akkor Liam Ward lovagolta, akivel összes ír megmérettetésében együtt szerepelt, majd a 2000 Guineasre ismét Piggott ült a hátára, hogy magabiztosan szerezte meg az első helyet. Az Epsom Derby-re már növekvő népszerűségű sztárlóként érkezett, majd ott is legjobbját hozta, melynek eredményeképpen csapata meghívást kapott egyenesen a királynőhöz.
Nijinsky pedig nyáron sem lassított: az Irish Derby következett, majd a King George VI and Queen Elizabeth Stakesben sem talált legyőzőre. Egyre égetőbbé vált a kérdés: induljon-e a Hármas Koronáért a St. Legerben, miközben már az évi legfontosabb célkitűzésére, a Prix de l’Arc de Triomphe-ra kéne koncentrálnia. Ennél azonban nagyobb gondjuk akadt, mikor egy héttel a King George után összeszedett egy fertőzést és az összes szőre kihullott, olyannyira, hogy kantárt sem lehetett rá rakni.
Engelhard azért mondta O’Briennek, hogy ha lehet, indítsák a St. Legerben, és épp mikor már letehetett volna erről a törekvéséről, Nijinsky gyógyulni kezdett: szeptemberben pályára léphetett Doncasterben a Koronáért.
Piggott napja nem indult valami jól: az első két futamban hiába lovagolt egyaránt favoritokat, nem sikerült nyernie, ráadásul le is esett Leanderről, miután az megbotlott, ezt követően pedig egész nap rendőrök vették körbe, mert valaki megszökött egy közeli elmegyógyintézetből, akitől telefonon fenyegetést is kapott.
A zsokélegenda elmondása szerint Nijinsky a paddockban csöndesebb volt, mint szokott, érezhetően nem tért még vissza formája a betegség után. Ennek ellenére megnyerte a versenyt, a szalagcímeken pedig hatalmas formáját és stílusát harsogták.
Piggott azonban tudta, hogy Nijinsky ha kellett sem tudott volna gyorsabb lenni, ráadásul a következő szereplések is igazolták, hogy nem tett jót visszatérésének a St. Leger: néhány héttel később karrierje első vereségét szenvedte el az Arc-on, majd a Champion Stakesen is kikapott.
Csapata így év végén a nyugdíjazás mellett döntött, hogy apaménként kompenzálhasson versenypályafutása csalódást keltő lezárásáért – és meg is tette. Számtalan klasszis ivadék öregbíti a nevét, valamint máig az egyedüli apamén, aki ugyanabban az évben Epsom- és Kentucky Derby-győztest is adott (Shahrastani és Ferdinand 1985-ben).
A cikkben szereplő információk forrása a Thoroughbred Racing Commentary.
Képek: twitter, Jockey Site
