RACING PORTAL

Nemzetközi lóversenymagazin a turf legfénylőbb csillagaival

Ostordilemma

Talán nincs is megosztóbb és ironikusabb része a lósportnak manapság.

whip-riding-crop-generic-adobe-stock-ok-e1574361676179-800x445.jpg

Az idei Dubai World Cup-on Christophe Soumillon begyűjtötte részét a 7,2 millió dolláros első helyezésből, miután Thudner Snow-val óriásit küzdve, célfotóval végződve előzték le Gronkowski-t. A díjátadásnál a belga egy arany-ostort vehetett át, szimbolizálva teljesítményének sikerét, majd 9 550 dollárra megbüntették túlzott ostorhasználatért.

Nem kell mélyre ásni az iróniáért.

Soumillon 13-szor használta ostorát, mely ellentétes a meydani szabályzattal, miszerint a zsoké csak 12 alkalommal ütheti meg lovát. Egy ekkora csatában nem kell sokáig magyarázni, miért szegte meg a maximum ostorcsapás szabályát, és miért nem állt meg félúton utolsó ütésénél, mely a győzelemhez repítette lovát, gondolva – ez most hányadik csapás is? Szintén, ha az embernek lenne ideje abban a pillanatban a pro és kontrákat végiggondolni: visszatartaná-e egy majd’ 10 ezer dolláros bírság egy 12 millió dolláros futam első helyével szemben?

Két aranyostor is a képen: egy a zsokénak, egy az idomárnak.

Az ostor, amilyen magától értetődő volt ezelőtt száz évvel, olyan kétélű manapság. A zsokék egyik alapfelszerelése totemként reprezentálják erejüket, mely a versenyzésért és a biztonságért is felel. A lovasok fizikai jelenlétét erősíti a lovak hátán egy olyan szituációban, ahol a finom szár, csizma, derék és hangsegítségek nem léteznek. Teljesen érhetően meztelennek érezhetik magukat nélküle.

Lester Piggott az 1979-es Grand Prix de Deauville során elejtette ostorát, ezért elvette egy másik zsokéét, hogy másodikként érjen célba. Kifelé galoppozva visszajuttatta azt jogos tulajdonosának, bár ez a bírákat nem hatotta meg: 20 napos eltiltást kapott.

Az 1993-as Breeders’ Cup Distaff-ban Eddie Delahoussaye veszítette el futam közben ostorát Hollywood Wildcat hátán, és még így is megverte Chris McCarron-t és Paseana-t. Eddie-t nem hatotta meg a dolog és így nyilatkozott, mikor hiányzó ostoráról kérdezték: „McCarron volt ott. Tudtam, hogy nélküle is megleszek”.

Mégis, a gazdag történettel rendelkező ostor pont haszna miatt kezdi elérni létezésének határát. Az lósport oly sok rétegéből semmi sem kavarja fel jobban a publikumot, mint mikor a zsoké felemeli a karját, lendít az ostoron, és megüti az állatot, hogy gyorsabban fusson. Ez a színtiszta, szándékos erőszak, melynél a lényeg nem lényeg, mindegy, milyen magyarázat van mögötte.

Az egész világ küszködik az ostortémában, és előbb vagy utóbb mindenki Norvégia példáját fogja követni, akár egyetértenek vele akár nem: az ostor csak a kétéveseknél lehet jelen, és akkor is csak az egyenes irány tartására. Ami pedig ma létezik a szabályzatokban, az egy teljes színkavalkád.

Dubaiban a 12 csapás OK, de a 13 már túl sok. Írországban nyolcszor üthetsz. Angliában a hét a mágikus szám, míg Franciaországban és Németországban ötöt engedélyeznek. Mit mondjon egy zsoké, aki hol itt-hol ott lovagol?

„Inkább csak négyet használok, ötöt nem is, nehogy baj legyen” – mondta egyszer az Angliában letelepedett Andrea Atzeni, ki éppen Németországban készült nyeregbe pattanni, és nem akart az ujján számolni a verseny hevében.

Ausztráliában a 100 méteres vonal előtt ötször, utána bármennyiszer használhatják a zsokék az ostort. Hongkongban hétszer a 100 méteres határ után, ötször pedig előtte, de nem egymás után. De Új-Zélandon már igen komoly szabályzat van érvényben:

„…amint a ló beér a célegyenesbe, hatszor lehet megütni, majd hat vágtaugráson keresztül csak kézzel és sarokkal lovagolni, mielőtt újra ostorhoz lehet nyúlni, és ezen folyamatot újra lejátszani a 200 méteres határig. Ez után a lovas folyamatosan használhatja az ostort a célvonalig, de csak ha a ló tartja a helyét, vagy javul.”

Woodbine-on most kipróbálás alatt van, hogy a lovat csak lefelé néző ostorral lehet ütni, míg felfelé nézőt csak megmutatni szabad, hozzáérni a lóhoz vele nem. Kaliforniában és New York-ban is jelenleg három ostorhasználat, majd újításra várás szerepel a szabályzatban, amit a napokban talán újra is reformálnak a nyugati államban.

Akárhogy is, látható, hogy még nem tudott a lóverseny-társadalom egységes meggyezésre jutni. A hagyományokhoz való ragaszkodás nem sokáig marad fenn, és az ostorhasználat sokáig terítéken lesz a vitakörökben.

Forrás: Jay Hovdey – BloodHorse

Képek: Paulick Report, Herald Sun, BuisnessLIVE

süti beállítások módosítása