Irad Ortiz Jr. nagyot akasztott az idei Breeders’ Cup-on, de az „öcsi” sem panaszkodhat. Ismerjük hát meg őket!
Puerto Rico igazi “ellátója” az amerikai lóversenyzésnek, ha megszállott lovasokról beszélünk. Az Ortiz család pedig már generációk óta zsokéfamília, mely ebben az évezredben tört tán a csúcsra.
Irad Ortiz nagypapa (no meg Angel Cordero Jr, az első Puerto Rico-i, ki bekerült a Hírességek Csarnokába) ihlette az unokákat is a különös szakmára, és a sors szerencséje, hogy pont a legsikeresebbik (?) lett róla elnevezve. Irad Ortiz Jr. ugyanis idén megvédte címét a Breeders’ Cup Bill Shoemaker Díjnál, mint a meeting legsikeresebb lovasa. De ne is szaladjunk ennyire előre.
A két Ortiz tesó egyaránt a Puerto Rico-i Escuela Vocacional Hípica-ban kezdte karrierjét 16 évesen, mely egy iskola a potenciális zsokék részére. Irad 2011-ben, míg öccse, Jose Ortiz egy évvel később, 2012-ben emigrált az Egyesült Államokba, azon belül is New York-ba. Irad hazai pályán kezdte a szakmát 2011 legelső napján, és már júniusban megkereste nagyapjának egy jó barátja, Pito Rosa, ki a New York-i NYRA-ban dolgozott, hogy rávegye a költözésre. Ügynököt szerzett neki és személyesen mentorálta, de tehetségéből fakadó eredményei hamar magáért beszéltek.
2011. június 17-én lovagolt először versenyben az USA-ban, és rá pont egy hétre szerezte meg első győzelmét is. Az évben 150 követte, és több mint 1000 lehetőséget kapott. 2012 februárjában már lovastanuló címét is leváltotta professzionális zsoké titulusra, és júniusban megindult útja a nagybetűs élet felé: Kiaran McLaughlin felültette Questing-re az akkor 19 éves Irad-ot, kivel egyből megnyerték a kanca Allowance besorolású megmérettetését. A páros oly jónak bizonyult, hogy McLaughlin még akkor se váltotta le Irad-ot, mikor a kanca Gr1-es szintre jutott, így született meg az idősebb Ortiz testvérnek az első királykategóriás sikere a Coaching Club American Oaks-ban. Az évben még az Alabama-ban se találtak legyőzőre, így a Questing lett az Év Hároméves Kancájának is a szezonvégi Eclipse gálán megválasztva.
2013-tól beindult a gőzös, olyan lovakon váltották egymást, mint a szuper kancák Lady Eli, Stephanie’s Kitten, vagy a Belmont Stakes bajnok Creator. Mind kereset szempontjából, mind győzelmek szempontjából az első 5-ben mozog 2013 óta, ráadásul 2018-ban őt választották meg Kiemelkedő Zsokénak is az Eclipse gálán. Tavaly lépte át a 2000 győzelem küszöbét is, és a Breeders’ Cup-on egyedül ő duplázott, ezzel megnyerte első Bill Shoemaker címét is. Amire idén négy diadallal kontrázott rá – nem is akármilyenekben. A Juvenile Turf Sprint és Dirt Mile mellett a patinás Turf és Classic trófeája is nála landolt.
„Némely zsoké ösztönösen jól illeszkedik egyes lovakhoz. Irad és Vino Rosso szinte eggyé váltak, látni lehetett a kémiát kettejük között már az első alkalommal is, hogy a hátára ült.” – nyilatkozta Todd Pletcher, az idei BC Classic győztes tréner.
Photograph by Thomas Prior for The New Yorker
Az „öcsi” is hamar a nyomdokaiba lépett: valamelyest evidens volt, hogy Jose követni fogja bátyját New York-ba, melynél jobb döntést nem is tehetett volna. Az, hogy 2012-ben Irad már-már befutott lovasként, Jose pedig épphogy belecsöppenve, vezető tanuló zsokéként együtt lovagoltak a Nagy Almában, gyorsan és sok figyelmet terelt magukra. „Ezt csinálni New York-ban – a lóversenyzés Mekkájában – hogy két lovas küzd a címért… Szerintem sosem láttam, hogy két fivér tette volna ezt.” – emlékezett vissza Pito 2013-ra. A két testvér ugyanis a legjobbat hozta ki egymásból, folyton versengtek akár a lóversenypályán, akár a kosárlabdapályán.
„Ez az amit mindig tettünk. Mindig versengtünk, próbáltuk legyőzni a másikat. Ma is szórakoztató. Mellette nagyon közeli a kapcsolatunk is. Most is ugyanazon a sarkon osztozunk az öltözőben New York-ban, és ha végeztünk a versenynappal, Irad általában hazafelé megáll az én házamnál.” – mesélte Jose.
Jose Ortiz 2012-ben kezdett szintén otthon, de márciusban már az Államokban hajtotta a lovakat. 2013-ban már első Gr1-es versenyét is megnyerte Strong Mandate hátán a Hopeful Stakes-ben. Két évben is hozta a stabil évi 250 körüli győzelmet, de 2016-ban már 351 diadalt aratott. Linda Rice tréner, ki egyben Jose feleségének a nagynénje, így nyilatkozott róla: „Mindig is egy jó lovas volt, de az utóbbi másfél évben már nem egydimenziós. Krekk zsoké lett, és pont. Remekül látja a versenyt. Rendkívül atletikus, és jól helyezkedik a lovaival. Nagyon kevés hibát ejt.”
2016-ban első Breeders’ Cup sikerét is begyűjtötte Oscar Performance hátán a Juvenile Turf-ben. Ez évben az Államok legtöbb győzelmét arató lovasa volt, nyeremény alapján pedig a harmadik. Rá egy évre már első, míg tavaly fivére mögött második. 2017-ben Jose-nak is a Belmont Stakes lett az első klasszikus diadala, Tapwrit hátán, és ekkor az Eclipse-n őt választották az Év Zsokéjának is. Egy évvel korábban nyerte el eme rendkívüli címet, mint bátyja.
Az Ortiz fivérek játszótere Puerto Rico-n keresztül New York-on át mára már az egész Egyesült Államok. Mi ez, ha nem egy siker-sztori? És hol van még a vége…
Nyitókép: Times Union
