Emma Berry megható írásából szemezgettünk.
Éppen 400 éve, hogy Newmarket gyepén I. Jakab uralkodása alatt megrendezték az első Sprint Meeting-et. És bár lóversenyzés akkoriban már a világ számos pontján létezett, a sport ma is ismert, szabályos arculatát ebben a kelet-angliai kisvárosban kapta, mely a mai napig is a királyok sportjának egyik központja. Minden, ami csak szükséges ahhoz, hogy a versenylófuttatást a legfelsőbb szintre helyezzük, az megtalálható itt: ez a bölcsője a lóversenyzésnek.
I. Jakab figyelmét inkább a vadászat kötötte le, de ehhez és kedvenc sportjaihoz a várost körülvevő sík mezők tökéletesnek bizonyultak. Unokája, II. Károly szorgalmazta nem csak a lóversenyzés alapköveinek letételét, de a város jobb kihasználását is. Richard Onslow történész feljegyzései szerint II. Károly „hajtotta a nőket és versenyeztette a lovait”, öröksége pedig a Palace House és a hozzá tartozó versenyistállók – az a szóbeszéd járja, hogy ezeket titkos átjárók kötötték össze, de még egy kunyhóval is, ahol a király szeretője, Nell Gwyn volt elszállásolva. Ma a Palace House, mint Newmarket egyik központja múzeumként várja a látogatókat.
De II. Károly máshol is letette védjegyét: életében csak Old Rowley-nak becézték, és róla lett elnevezve az egyik newmarketi versenypálya is, a Rowley Mile; valamint ő alapította a Town Plate-t, amit mai napig megrendeznek a másik helyi pályán, mely egyben az ország legrégebbi versenyszáma. Az 1660-as években versengtek itt először az amatőr zsokék, és 1671-ben a király is megnyerte. És ha azt hisszük, ez csak akkoriban volt módi, a qatari sejk, Fahad Al Thani 2016-ban pattant először itt nyeregbe a maratoni, több mint három mérföldes távon és elsőként ért célba.
Ha úgy nézzük, a Rowley Mile és a July Course egy óriási gyephalmaz két fele, melyet a hét mérföldes Devil’s Dyke hasít ketté. A két versenypálya nem is térhetne el jobban egymástól. A Rowley Mile a tavaszi klasszikusok és az őszi juvenile futamok színtere a lóversenyzés ínyenceinek, akik nem bánják, mikor a vad keleti szelek az arcukba csapnak. De a July Course, a maga magas fáival szegélyezett jártatójával a szabados nyári délutánokat idézi a szűrt napfényével és hagyományos fa kerítéseivel. Nyáron zajlik csak igazán az élet Newmarketben: a legjobb három versenynapja a nyári pályának a July Cup-pal tör a csúcsra, míg az ellési és fedeztetési szezon végeztével sorra jönnek a fedezőménbemutatók és szabadtéri partyk, amik a Tattersall júliusi árverésén érnek révbe.
Ha a versenyzést tekintjük, Newmarket egyre csak gyarapszik, bár a helynek volt része jóban, rosszban is az évszázadok során. Ahogy a divat változik, a futtatók és trénerek jönnek-mennek,
egy valami sosem változott: az évszázados tenyésztői munka által tökéletesített telivérek jelenléte nap, mint nap a több hektárnyi gondozott gyepen.
Minden reggel 6 órakor 80 tréner 3000 lova készül a városban, ahol 10-től egészen 200-ig terjedő számú telivért ellátó istálló szegélyezi a 2500 hektáron elterülő pályákat, melyeket 50 mérföldön gyep, 14 mérföldön négy évszakos talaj borít, nem beszélve a speciálisan tervezett ösvényekről Newmarket Heath-be. Ezek a Jockey Club Estates által hivatalosan irányított edzőterületek.
Ez egy időtlen látvány. A lovaglási stílus és a felszerelések megváltoznak, de az vágtázó angol telivér költői szépsége minden szívet megragad, dobogjon az bármely évszázadban vagy generációban. Ezek az igazi newmarketi reggelek.
Tovább itt olvashatják Emma Berry hangulatos írását, mellyel szinte megelevenedik előttünk a lóversenyzés bölcsőjeként emlegetett csodás Newmarket.
Képek: Emma Berry, TDN
