A TDN a tavalyi év egyik legjobb teljesítményét hozó tengerentúli zsokéval, Joel Rosario-val készített nagyinterjút.
Gondolkoztak már, milyen is a következetesség modellje?
Ne is keressék messzebb, mint Joel Rosario, akinek jelenléte örökös a zsokék fájának tetején. Ráadásul 2018 Rosario “annus mirablis-e” (csodaéve) volt, legutóbbi győzelme a Breeders’ Cup Classic-ban ár csak a fényezés volt az aranyozott szezonon. Rosario beszél az elnökökről, kosárlabdáról és példaképekről.
TDN: Hova illeszkedik a Breeders’ Cup-győzelem John Sadler-rel a karrierjébe, figyelembe véve a 2013-as Dubai World Cup és a Kentucky Derby-sikereket?
J.R.: John és én régóta dolgozunk együtt, a Kaliforniában eltöltött időszakommal kezdve. Sok lehetőséget adott nekem, nagyon hálás vagyok. Szerintem ez egy újabb előrelépés a karrieremben – egy nagy lépés nekem. Régebben mindig néztem a Tenyésztők Kupáját s a versenyeket, amiket kedveltem. Sose gondoltam volna, hogy valaha az életemben én is ilyen helyzetben lehetek.
TDN: A Kentucky Derby-vel kapcsolatban, hallottam, hogy a Dominikai Köztársaság elnöke hívta a Derby-győzelem után. Miről beszéltek? Vagy csak álhír volt?
J.R.: Igen, beszéltem vele. Teljesen meglepetés volt. Csak gratulált a Kentucky Derby megnyeréséhez.
Eddigi egyetlen győzelmét a rózsák futamában Orb nyergében ünnepelhette 2013-ban?
TDN: Ön a legsikeresebb zsoké a Dominikai Köztársaságból. Gondolja, hogy az eredményei hatással lehetnek az ottani gyerekekre?
J.R.: Szerintem igen – nincs valami sok dominikai lovas. Mindenki, aki ott nő fel, kosárlabdázó szeretne lenni. A sikereim és az a rengeteg győzelem minden bizonnyal ad valamit a gyerekeknek, amire felnézhetnek.
TDN: Ki a legnagyobb példaképe és miért?
J.R.: Azt mondanám, anyukám a példaképem. Ő egy nagyon különleges ember. Csodálatos. Az a fajta személy, aki szeret segíteni az embereken – mindenkivel szeret törődni.
TDN: Ő büszke a karrierjére?
J.R.: Úgy gondolom, igen, nagyon büszke rám. Minden nap nézi a versenyeket, tudja, merre járok, látja, hogy vagyok. Mindig nagyon támogatott.
TDN: Ki volt a legnagyobb befolyással a karrierjére és miért?
J.R.: Rengeteg ember segített eljutni idáig, kezdve a Dominikai Köztársasággal egészen az Egyesült Államokig. Sok embertől kaptam sok lehetőséget. Nem tudnék közülük egyetlen egyet kiválasztani.
TDN: Beszéljünk a korai éveiről a Dominikai Köztársaságban. Hogy készítette fel az ottani versenyipar az amerikai karrierjére?
J.R.: Zsokéiskolába jártam. Nehéz volt bekerülni, mert még nagyon fiatal voltam, jóval 18 alatt. A szüleim nagyon felelősségteljesek voltak velem kapcsolatban. 13 évesen kaptam meg a zsokéengedélyt. A versenyzés ott nagyon kompetitív. Mindig kemény – még egy kétlovas versenyt is nehéz megnyerni.
TDN: Ezidáig négyszer nyert zsokébajnokságot. Olyan volt, mintha egy kicsit szupersztár lenne?
J.R.: Igen, az voltam! A televízió, a magazinok mind követik a lóversenyzést.
TDN: Mi hiányzik legjobban a Dominikai Köztársaságból? Gyakran jár vissza?
J.R.: Még mindig egy nagy családom van ott. Hiányoznak az emberek, az ételek, minden. Ott nőttem fel. Ha van időm, mindig visszamegyek – itt mindig elég elfoglalt vagyok. Nincs sok időm vakációzni. Ha van néhány szabadnapon, hazautazom.
TDN: Olvastam, hogy azt nyilatkozta, ha nem zsoké lett volna, akkor baseballjátékos. Igaz ez? És ha igen, milyen poszton játszana?
J.R.: Imádom a lovakat, de a baseballt is. Bármilyen poszton tudok játszani, de a harmadik bázis a kedvencem.
2015-ben már 2000. győzelmének örülhetett (mostanra már 2612-nél jár)
TDN: Melyik baseballjátékost, vagy általában véve sportolót csodálja és miért?
J.R.: A nagy játékosokat – Albert Pujols és David Ortiz, talán ők a példaképeim, mert felnézek rájuk. Jó játékosok és rendes emberek is.
TDN: Mit szeret csinálni, amikor nem lovagol vagy baseballozik?
J.R.: Szeretek golfozni. Nem vagyok benne valami jó, de kedvelem.
TDN: Mik a legfontosabb leckék, amiket karrierje során tanult?
J.R.: Amikor hibázol, vissza kell menned és megpróbálni nem újra elkövetni ugyanazt a hibát. Számomra ez a legfontosabb.
TDN: Milyen eredményeket szeretne még leginkább megvalósítani a versenypályán?
J.R.: Még nincs meg a Hármas Korona. Nyertem már Derby-t és Belmont Stakes-t, de Preakness-t még nem. Még nem nyertem Hármas Koronát. Úgy érzem, ezt még véghez kell vinnem!
TDN: Mik azok a dolgok az életben általában véve, amiket még el akar érni?
J.R.:Nem sokat gondolkoztam rajta, mit akarok csinálni, miután nyugdíjba vonultam. Csak próbálok fejlődni, jobbnak lenni abban, amit csinálok, minden nap. Mindig csak előre kell menni.
Az interjú forrása a Thoroughbred Daily News.
Képek: America’s Best Racing
