Gönczi Rebeka fogja képviselni Magyarországot – vélhetően több tízezer helyszíni-, és több százezer televízió – néző előtt a 11. Nemzeti Vágta nemzetközi futamában, ezért megszólaltattuk őt.
T&S: Vissza a gyökerekhez?
Gönczi Rebeka: Igen. Régen nagy álmom volt, hogy Nemzeti Vágtát nyerjek. A Kishuszár vágtát anno nem sikerült, mégsem lehetek csalódott, hiszen a galoppsport szerelmese lettem és a ebben a szakágban folytattam a versenyzést. Viszont mivel a Kincsem Parkban már kinyertem a 10-et, így automatikusan kizártam magam a vágtáról, ahol profi zsokék nem indulhatnak. Most viszont igen, visszatérek, és nagyon örülök a lehetőségnek, hogy ismét bizonyíthatok.
T&S: Egy nyíregyházi kislány hogy került egyáltalán az ország legnagyobb lovas programjának a közelébe?
GR: Ebben szerencsém volt, mert Gajdos Zsolt nagyon régóta családunk barátja. Ő már nyert is vágtát, és felhívott minket, hogy lenne egy olyan lehetőség, hogy én pónival indulhassak. Ez volt a kezdeti löket ahhoz, hogy én a galoppsporttal megismerkedjek, és hogy a vágtán részt tudjak venni.
T&S: Ismerve téged nem lehet kérdés, hogy mindig győzelemre törekszel, de itt azért mások a körülmények, mint egy profi galoppversenyen. Nagyon csalódott lennél, ha nem jutnátok döntőbe, akár pl. egy gyengébb start miatt?
GR: Igen. Igen. Ez természetes, hogy csalódott lennék, mert úgy gondolom, hogy ha én Magyarországot képviselem, szeretném a legjobbat kihozni magamból is és a lovamból is.
T&S: Hány páros jut az esti fináléba a két előfutamból?
GR: Három, azaz az első háromban kell végeznünk a délelőtti versenyben.
T&S: Szavakkal leírható egy átlagember számára, hogy milyen érzés lehet Magyarország legszebb terén, több tízezer ember előtt lovagolni?
GS: Neeeeeem. Ez egyáltalán nem elmondható. Szerintem ezt csakis a versenyzők tudják átérezni. Nyilván a közönség látja mennyire örül a lovas, de hogy Magyarországon, Budapest szívében versenyezhet az ember, ez szavakkal abszolút leírhatatlan. És azt se felejtsük el, hogy mindezt magyar lovakkal, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok shagya-arabjaival tesszük.
T&S: Képviselted már Magyarországot, de az imént vázolt körülmények miatt most nagyobb a drukk benned, vagy vagy profi lovasként te abszolút függetleníted magad a körülményektől?
GR: Kettős érzés. Egyrészről igyekszem magam függetleníteni, hiszen külföldön versenyezve is tapasztalható ez a fajta nyomás, amikor a világ több pontjáról érkező zsokék között kell helytállni magyarként. Viszont magyar közönség előtt, magyar lovon, Magyarországot képviselni, az mégsem mindennapi. Nem valószínű, hogy még egyszer ez megadatik nekem, így emiatt valóban van bennem egy kis drukk. Illetve talán nem is olyan kicsi. A Turf&Sports olvasói előtt is bizonyára jól ismert, hogy a lóverseny elsősorban a ló teljesítményéről szól. Természetesen a zsoké hozzátehet ehhez, de azt gondolom a verseny előtt leginkább a sorsoláskor fogok izgulni, hiszen nagyon nem mindegy milyen lovat sodor utamba a fortuna.
T&S: Másfajta felkészülést igényel ez most tőled, gondolva pl. a szűk kanyarokra és az egyéb körülményekre?
GR: A felkészülésben nagy változás nálam nincs. Én ugye lovagoltam már többször ezen a pályán, így ismerem a kanyarokat, amelyek valóban elég szűkek. Tudom, hogy másként kell “beosztani a lovat” és ebből mindenképp profitálni szeretnék. Egy lovasnak ugyanis, aki most először fog itt versenyezni, érthetően nincs meg az a tapasztalata, helyismerete, ami nekem megvan, így némi előnyben vagyok az első alkalommal indulókkal szemben.
T&S: Térjünk rá a legfontosabb kérdésre, a lovakra. A négylábú partnereket, ahogy az imént már elmondtad sorsolják számotokra. Találkoztatok már velük? A verseny előtt tudtok együtt gyakorolni?
GR: Igen, sorsolják majd, de csak a verseny előtti napokban. Utána majd kétszer kb. másfél órát edzhetünk együtt, ami maximum arra lesz elég, hogy kipróbáljuk őket mindhárom jármódban, de ezen kívül semmiféle kapcsolatot nem létesíthetünk a lovakkal a futamokig.
T&S: Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál. Sok sikert és mérhetetlenül sok élményt kívánunk neked a Turf&Sports minden olvasója nevében. Hajrá Rebi! Hajrá Magyarország!
GR: Nagyon szépen köszönöm.
Csak egy megjegyzés a végére: 1999 óta nem lovagolt hölgy hazánk legnagyobb versenyében, a Kincsem Díjban, így közel 20 év után Rebi lesz az első (magyar licenccel rendelkező) hölgy, aki nyeregbe pattanhat a patinás futamban. Ehhez is gratulálunk!
Gönczi Rebeka – Sereg András – 2018. szeptember – minden jog fenntartva, képek: Mérges Enikő, Kristófcsik Rozi
