Fókuszban a hölgyek…és az elegancia.
Chantilly. Tradíció, történelem, reneszánsz, telivértenyésztés és versenyzés. Ezen szavak mind-mind kiválóan jellemzik, a világ talán legfestőibb, legbámulatosabb lóverseny létesítményét.
A Párizstól 37 kilométerre fekvő alig 12 ezer lakosú francia kisváros, ma a világ egyik legvonzóbb, legpezsgőbb és talán legirigyeltebb pályájának ad otthont. Az univerzum nagy lovas komplexumai között is unikumnak számít Chantilly, a francia galoppversenyzés eme gyöngyszeme. Itt nyerni, akárcsak egy kisebb futamban is egészen különös emóciókat válthat ki minden nyertesből. A „Diane” napja pedig minden évben a legpompásabb színes kavalkád, hiszen a világ, vezető divatházaiból származó extravagáns ruházatnak és merész kalapoknak egészen mesés, festményekre, vagy képeslapokra kívánkozó hátteret biztosít az 1560 körül épült kastély. Hát még a száguldó telivérek, hiszen akármennyire is ámulatba ejtő és impozáns a környezet, azért a vélhetően több mint 40 ezer néző elsősorban a versenyekre kíváncsi.
Az 1843-ban életre hívott kancadíjat (ma Gr1; 2100 m), csak a második világháború után nyitották meg a külföldiek számára, de csak 1970-ben regisztrálták az első nyerőt, amikor is Sweet Mimosa, Seamus McGrath tréningjéből csempészte Írországba a győztes díjat.
A franciák számára a legfájóbb vereséget 1987-ben jegyezhették fel a szakírók, amikor is a François Boutin által trenírozott és Freddy Head által lovagolt, francia és angol 1000 Guineas-t nyerő, Miesque ellen Sir Henry Cecil Indian Skimmer-t indította az amerikai Steve Cauthen-nel a nyergében. No, meg Laluche-t, akinek futása jelentős kihatással volt a versenyre. Ő volt ugyanis a pacemaker, azaz a nyúl, aki a tempóról gondoskodott. Jól is tette a dolgát. A másik oldalon már 10 hosszal is a mezőny előtt járt, míg Cauthen senki mást nem figyelt, csakis Head-éket. Az egyenesbe fordulva Indian Skimmer elment istállótársa mellett és nem csak Miesque-t, hanem az egész mezőnyt állva hagyta.
Talán kissé hosszúra nyúlt a múltidézés és a kedves olvasó biztosan arról értesülne inkább, kik futnak az idei kiadásban. Természetesen nem véletlenül hoztuk ide a 30 évvel ezelőtti történetet, hiszen az előjelzések alapján idei esztendőben megismétlődhet az, ami 30 évvel ezelőtt, ráadásul a négyből (bocsánat hatból) az egyik szereplő egészen hihetetlen módon, de ugyanaz.
A bukmékerek az előrefogadások alapján a kiváló mezőny ellenére szinte csak és kizárólag az angol „betolakodó” Shutter Speed és a csodagyerek, a Galileo-Goldikova származású, és a képen látható Terrakova sikerét tartják elképzelhetőnek. Mindketten veretlenek még. Míg a két évvel ezelőtti győztes tréner, John Gosden idomítottja három, addig a Freddy Head „tanítvány” mindössze két sikerrel megvívott ütközeten van túl. A kancák viadala azonban nem csak a trénerek személye miatt pikáns, hanem a futtatók részéről is, hiszen az „angol” kanca tenyésztője és tulajdonosa a Juddmonte „birodalom”, azaz a szaúdi herceg, Khalid Abdullah, míg a francia aspiránsé a Wertheimer testvérek, márpedig ők már sok-sok emlékezetes nagy csatát hívtak a zöld gyepen. Külön érdekesség Yellow Storm futása, ugyanis a nyeregben a Maryline Éon-t látjuk majd, aki ezzel történelmet ír, hiszen a francia klasszikus első hölgy lovasa lesz. 
