Születésnapja alkalmából bemutatjuk minden idők valószínűleg legbefolyásosabb örökítőjét.
Ma 54 éve, 1970. január 28-án, hogy Kentucky-ban napvilágot látott egy pej mén, aki később szinte a lóversenyzés teljes jövőjét megalapozta. Ez a csikó Mr. Prospector volt, korrekt versenyló, tenyészménként pedig példátlan, azaz szó szerint példa nélküli örökséget hagyott maga után.
Persze már az ő származása is egészen fenomenális volt; apja, Raise a Native kétévesen négy versenyéből mindet megnyerte, majd egy sérülés kaszálta el galoppkarrierjét. Hihetetlen sebességgel, rendelkezett, de egészségügyi szempontból érzékenyebb volt, ami gyorsan megmutatkozott a pályán is. A legendás Native Dancer fia aztán említésre méltó örökséget hagyott hátra a ménesben is, bár visszatérő problémát okozott csikói körében az aránytalan termet és a hajlam a sérülésekre.
Ezzel szemben Gold Diggert, Mr. Prospector anyját keménységéről és távbírásáról ismerték. Nashua lánya kiváló kancacsaládból származott, és ő maga is számos versenyt nyert, mielőtt visszavonult volna a ménesbe.
Mr. Prospector a pályán szerzett néhány szép győzelmet és helyezést, de nem alkotott maradandót. Ehhez a sérülések is hozzájárultak: rendkívül erős farával és hátsó lábaival szemben elülső lábtövei ferdén álltak, ami többször is kényszerpihenőre küldte.
Kétévesen nem futott, de háromévesen első két startján gyakorlatilag nem akadt kihívója. Április 1-jén Gulfstream Parkban, 1200 méteren pályarekordot futott, ami a teljes amerikai rekordtól is mindössze 4 tizedmásodperccel maradt el. Végül négyévesen tört be a nagyok közé, olyannyira, hogy 1974-ben ő lett a Daily Racing Formnál az év sprintere. Két kiemelt versenyt nyert meg, a Whirlaway Handicapet és a Gravesend Handicapet, mindkettőt ebben az évben.
Igazán maradandót azonban tenyészménként alkotott. 1975-ben kezdett fedezni az Ocala Farmon, ahol a korlátozott lehetőségek ellenére 1978 legjobb kezdő ménje lett Észak-Amerikában. 1980-ban átkerült Claiborne Farmra, ahol egészen 1999-es haláláig letette névjegyét a tenyésztésben. Fénykorában közel félmillió dollárt kóstált nála egy fedeztetés, és gyakran előfordult, hogy egy nap két kancát is hoztak hozzá. Miután elpusztult, Secretariat és Nijinsky közé temették.
Utódai és leszármazottjai közül nem is lehetne specifikus lovakat kiemelni. Csak, hogy néhány példát említsünk: Fusaichi Pegasus Kentucky Derbyt nyert, Afleet 1987-ben az Év Lova lett Kanadában, Gulch pedig tíz kiemelt versenyben (!) diadalmaskodott az Államokban, és 1988-ban bajnokként végzett a sprinterek között. Európaiként azonban talán mégis Kingmambo neve cseng ismerősen; az amerikai születésű, de Franciaországba kivásárolt mén (új) hazája mellett a Royal Ascoton is tudott Gr1-et nyerni.
Összesen 1195 utódja született, akik közül 182 black-type győztes került ki – tehát legalább Listed besorolású versenyt nyertek. Ez a nagy egészet nézve 15 százalékos arány, pedig a legjobb mének is csak néhányan érik el a tízes küszöböt.
1987-ben és ’88-ban az Egyesült Államok vezető apaménje volt.
Majd ahogy utódai öregedtek, szép lassan hátrébb csúszott egy generációval az aktív versenylovak pedigréjében, de nem eredménytelenül. Az angol nyelv „broodmare sire”-nek nevezi a versenylovak anyai nagyapját, és külön rangsort állítanak fel ezeknek a lovaknak is. Ezt a címet 1997 ás 2003 között végig Mr. Prospector bitorolta, majd egy kis kihagyás után 2005-ben és 2006-ban is visszatért a trónra.
Mára már ebből a kategóriából is „kiöregedett” és inkább a távolabbi felmenők között kell keresnünk,
de hatása korunk telivérállományára megkérdőjelezhetetlen.
Az Egyesült Államok top tíz apaménjéből öt (Quality Road, Curlin, Gun Runner, Speightstown és Munnings) az ő leszármazottja, az anyai nagyapák között pedig négy (Street Cry, Smart Strike, Distorted Humor és Unbridled’s Song). 39 klasszikus-nyerőt adott egyenes apai ágon, köztük a Hármas Korona-győztes American Pharoah-t öt generáció alatt.
Akár Európában, akár Amerikában tanulmányozzuk a klasszis telivérek származását, újra és újra bele fogunk futni Mr. Prospectorba. Nem véletlen: a pej mén sok mindent letett az asztalra, számtalan sikeres leszármazottja pedig még évtizedekkel, 1999-ben bekövetkezett halála után is öregbíti méltó hírnevét.
Nehéz lenne vitatni, hogy ő minden idők egyik, ha nem a legnagyobb befolyású tenyészménje.
Képek: Wikipédia, Horse Racing Nation
