Azt hiszem aki csak egyszer is járt a Kincsem Parkban jól ismeri Ribárszki Sándor habitusát.
Messze földön híres beszélőkéje miatt, neki kicsit kevesebb kérdést szegeztem, mert arra gondoltam, így is meglehetősen hosszú lesz az interjú. Nem is lett rövid, de sebaj. Számomra a beszélgetés tanulsága az volt: Sokan, sokfélét állítanak a Sanyiról, de hogy a lovak lennének az élete, azt úgy vélem senki nem kérdőjelezheti meg.
RP: Sanyi. Haladjunk sorjában. Champion idomárként távoztál, de a német kaland meglehetősen rövidre sikerült számodra. Miért? Össze lehet ez most már foglalni majd egy év távlatából?
RS: Igen, championként, családi okok miatt távoztam Berlinbe. A volt élettársam azt mondta, adódott egy lehetőség és próbáljuk ezt kihasználni, hátha rendbe hozhatjuk a családi életünket. Így mentünk ki Berlinbe. Sajnos itthon mindent feladtam, de kinn semmi nem alakult úgy, ahogy én szerettem volna. A szívem szakad meg ezért a szép istállóért, amit itt hagytam. Overdose is kinn volt velem, mondjuk neki kára nem lett ebből, ez egészből.
RP: Hazatérve rögtön folytattad a pályád idomárként, de hát alig volt lovad. Pontosan mennyi is?
RS: Három. Leonor, Le Songeur és Douxelia.
RP: A hoppegarteni hiper-szuper körülmények után nem volt furcsa újra Alagon dolgozni?
RS: Nem. Nagyon jó körülmények között voltunk ez igaz. Úgy kezdődött, hogy én ki sem akartam menni, csak eleget tettem a család kérésének. Végig nem éreztem jól magam, főleg, hogy Orsi és közöttem nem fordultak jobbra a dolgok. A kérdésre felelve, nekem ezek a körülmények, istállók megfelelnek. Én itt vagyok igazán otthon. Az alagi homok nekem a dubaji homok. A jó versenylovat bárhol fel lehet készíteni. Akár Németországban vagy akár a világ bármely más pontján. Alag az én otthonom mégha itt nincsenek is arany etetők.
RP: A hazatérés után nem sokkal jött a szakítás Mikóczy Zoltánnal, és így Overdose-al. Megbántad már ezt a döntésedet?
RS: Napi kapcsolatban vagyunk a Mikóczy Zolival. Ma is és tegnap is beszéltünk. Semmi probléma nincs közöttünk. A szakítást az okozta, hogy hazajöttem és a Dodi nevén (Jozef Rosival –a szerk.) hagyta a lovat. Én egy szakmai tanácsadó lettem volna, és ez úgy éreztem, sem a Dodinak sem nekem nem a legjobb megoldás volt. Rendszeresek lettek a konfliktusok és én egy csütörtöki napon jeleztem a Zolinak: kiszállok. Inkább váljunk el békével. Azt hiszem, sem a Dodinak sem nekem nem volt jó az a helyezet.
RP: Hogyan élted meg Overdose első vereségét?
RS: Ha nálam áll a ló, biztosan nem fut. Magát a versenyt néztem, de nem dokumentáltam magamban. Ha a ló nyert volna 10 hosszal akkor is ezt mondanám. Nem szabadott volna futnia a Goldene Peitschében abban az állapotban.
RP: 2010-ben mindösszesen 48 versenyben futottak az általad trenírozott lovak, de jelentős szerepet vállaltál a Telivér Farmnál, és a Vimar-Dvorníky istállónál is. Mesélnél ezekről?
RS: Hazaérkezésem után a Telivér Farm nagy segítséget nyújtott nekem. Itt szeretném megköszönni Pálfi Gábor Úrnak és Szuna Szabolcsnak, hogy bíztak bennem és lehetőséget adtak a munkavégzésre. Egyfajta szakmai tanácsadóként tevékenykedtem a Szabi mellett. Nagy segítség volt ez számomra, hiszen 3 lóval egy egérlyukban voltam, azt sem tudtam mit kezdjek magammal, mit csináljak. Remélem, hogy én segítettem nekik, de ők nekem nagyon.
RP: Miért szakítottál viszonylag hamar a kékdresszesekkel?
RS: Három hónapig dolgoztunk együtt, de aztán jöttek a fejlemények. Egyrészt az istállómba is érkeztek lovak, másrészt a Szécsi Rezső urat megkereste a Pavel Vígas úr, hogy segítségre szorulnak és adjon egy kontakt számot irányomba. Vígas úr fel is hívott, a szlovák derby után eljött a házamba, és megbeszéltük az együttműködést. A 3 istálló (saját, TF és a szlovákiai) nem mehetett egyszerre. Így elváltunk a Telivér Farmtól, mert nem tartottam volna korrektnek, ha 3 istállót viszek egyszerre.
RP: A Vimar-Dvorníky csapat azt hiszem jó idényt produkált Budapesten. 44 futás – 12 győzelem. Te hogy értékeled a szezont?
RS: Igen. Nagyon jó szezont zártunk, de azt hozzá tenném, hogy november 14-én Quissisana második volt Rómában, Listed versenyben. 78 ezer eurót nyert ez az ember 4 hónap alatt. A jóisten nem tudja mi lesz az én életemben, én azt tudom, hogy ez az ember (Szécsi Rezső a tanú rá) be akarta zárni az istállót és el akarta ajándékozni a lovakat ugyanis a tavalyi évben versenyt sem tudtak nyerni. Vasárnap meglátogatott, ahogy már említettem és hétfőn én már fel is mentem megnézni a lovakat. Mindössze 106 kilométer innen. Megpróbáltam az akkori trénerrel Petr Kubíkkal megállapodásra jutni, hogy vagy megsértődik, vagy a tulaj bezárja az istállót és mehet mindenki az utcára. Kellemetlen szituáció volt, de Petr partnernek bizonyult. Nem sértődött meg és jól tudtunk együtt dolgozni abban a két és fél hónapban. Biztos, hogy szerencsés pali vagyok, mert ezekben a lovakban benne volt a képesség, de kellett még az a picike, még ide még oda, hogy jobban kijöjjön belőlük az a kis plusz. 19 versenyt nyertek 3 és fél hónap alatt.
RP: Jól tudom, hogy a lovaik immár teljes létszámban Alagon állnak?
RS: 12 ló áll itt. Tavaly szeptemberben vagy októberben a Petr kiutazott Írországba. Ha akkor átírjuk a nevemre a lovakat, akkor egy hónapig nem futhatnak hivatalosan. Ez sem a lovaknak sem a sportágnak nem lett volna jó.
RP: Lenz káprázatos győzelmet aratott, de a Kritériumban csak negyedik. Nem volt csalódás számodra ez a futása?
RS: De. Nagyon. Orrhosszas negyedik volt. Soha nem felejtem el.
RP: Nyolc nappal később a másik érzést is megtapasztalhattad, hiszen Pozsonyban nagyszerű győzelmet aratott. Ez a győzelem kárpótolt a budapesti csalódásért?
RS: Messze-messze kárpótolt. A probléma az volt: sines lett a ló. A Janáceknek a sampionátusért ment a küzdelem ezen a napon. Őszintén elmondtam Janáceknek. Szerintem jobb az őszinteség. Szóval mondtam neki: „Figyelj oda. Sines a ló, de úgy nyersz vele, mint a vonat és meglesz a championátusod. Melegítsd be kicsit, viszont ha érzel valamit, nem kell megijedni, mert ez a baja, hogy sines. Ezt elmondtam neki szombaton. Vasárnap volt a verseny Pozsonyban. A Pavel Vígasnak ezen a napon 3 országban futott lova. Quissisana Ebreichsdorfban azaz Ausztriában, a Lenzike Szlovákiában és a Kincsem Parkban a Black Mast. Szétszakadni nem tudtam, így előre minden zsokét kiosztottam. Mindhárom ló nyert. Vígas úr átvette a tiszteletdíjat Ebreichsdorfban, majd kocsiba vágta magát és átvette Pozsonyban is. Én pedig itt vettem át Black Mast győzelme után. Nagyon szép nap volt, csak a Janácek tiszta ideg volt a bajnoki címe miatt. A lelkére kötöttem, nehogy feltartson ezzel a lóval, mert könnyen fog nyerni. Erre Václav a ringben csinálta a műsort, hogy ez a baja meg az a baja, és ő nem ül fel rá. Nos, nyertek, mint a vonat és Lenz-el biztosította be a bajnoki címét. Ebből csak azt akartam kihozni, ha az ember őszinte szeretne lenni, lehet, hogy akkor jobb, ha nem mond semmit. ..de ha nem mond, akkor meg az a baj.
RP: Mindenképpen szólni kell Makaamról, hiszen vele arattad az egyetlen kiemelt győzelmedet (Kállai Pál ev.) 2010-ben? Mi a helyzet most vele és Te hogyan látod, mi az ő igazi távja?
RS: A mérföld számára nem probléma. Tavaly futott eleget. Nem is olyan rég egy kis cisztát vettek ki a here mellől. Javulást nem látok nála, lehet, hogy valami gondja van a keresztcsontnál. Egy fantasztikus ló, aki olyan, mint tavaly: se nem rosszabb, se nem jobb. Az természetes, hogy az operáció után vesztett a kondijából, hiszen nem lehetett úgy etetni, de semmi gond nem lesz vele.
RP: Hány tulajdonosod van jelen pillanatban és hány ló felkészülését irányítod?
RS: 45 lovam van, de a tulajdonosok számát nem tudom megmondani. Visszatért hozzám a BIH-MA kft. Itt állnak a Vígas úr és Emir Mehmedagic úr lovai. Ők adják a legtöbb lovat számomra, de 10 tulajdonos biztosan megtisztel a bizalmával. 15 csikóm van a többi 3 éves és idősebb.
RP: Kik lesz az első zsokéd 2011-ben?
RS: Tegnapelőtt kaptam egy súlyos telefont. Este fél 11-kor a Janácek felhívott, olyan jól érzi magát, hogy egész idényre marad Spanyolországban. Elnézést kér, de az egész szezont ott tölti.
RP: Őt szeretted volna első zsokédnak?
RS: Igen, de olyan összeget kap, hogy ott marad. A Línekkel napi kapcsolatom van és vele is komolyan számolok.
RP: Na, álljunk meg egy szóra. Kovács Sanyiék honlapján az áll Línek az ESDE Bt első lovasa lesz 2011-ben…
RS: Az téves információ. Sehová nincs leszerződve. Semmiféle papírt nem írt alá, bár kétségtelen, hogy beszéltek. Sehonnan nem kap fizetést. Ezt csak azért mondom neked, mert a Megnyitó versenybe az Ypsilon King-re számomra egy lovas kell, akit úgy hívnak: Jaroslav Línek.
RP: Nincs itt valami félreértés?
RS: Nincs. Tegnapelőtt este egyértelműen elmondta: sehová sincs leszerződve.
RP:…de ő most már tréner is?
RS: Hét ló áll nála. Volt esély arra, hogy lesz neki újabb hét, de mivel azok nem kerültek hozzá, így az a hét más nevén fog futni, és ő csak zsoké lesz. Azt mondta nekem 58 kilót tud majd vállalni. Imádom őt. Ha valaki megnézné a statisztikákban, hogy milyen győzelmi százalékkal lovagolta a lovaimat azt hiszem, elképedne. Lehet, hogy a világon másutt találunk ilyen eredményes együttműködést, de azt hiszem, a mi eredményeink a legjobbak között vannak.
RP: Melyik lovaidtól vársz kiemelkedő szereplést 2011-ben?
RS: A Lenz egy bizodalom aztán majd meglátjuk mi lesz. A hároméveseim közül több sajnos a kanca…..
RP: …és akkor nem is lesz komoly szereped a Derbyben?
RS: A Lenz mellett van egy titkos reménységem. Kardív-nek hívják. Lehet, hogy 20-as ló vagy még száma sincs, de látok benne fantáziát, ugyanis a Sunny Sam is egy későbbi ló volt. Ost Star kérdéses, hiszen a derbyben harmadik Over Play testvére. Képességeiben nem ér fel hozzá, de majd meglátjuk.
RP: Hogyan vélekedsz a propozíció átalakításáról? Pl. Kancadíjról, a Magyar Háromévesek Nagydíjáról?
RS: Vélekednék, ha tudnék valamit, de nem tudok semmit. Nem tudok véleményt mondani, mert senki nem keresett meg minket. Fogalmam sincs. Ez az első olyan kérdésed, amire nem tudok válaszolni.
RP: Jó. Akkor hogy vélekedsz a kancadíj távjáról?
RS: Szerintem a legjobb a 2400 méter, de azt sem mondom, hogy a 2000 méter katasztrófa lenne. A dátumot, azaz hogy mikor futják, fontosabbnak tartom, mint a távot.
RP: Köszönöm az interjút és sok sikert kívánunk az idei szezonhoz.
RS: Csak ennyi volt? Pedig még olyan sok mindent elmondanék…
RP: Nosza, itt a lehetőség.
RS: Nagyon köszönöm Pálfi Gábornak és Szu……
RP: ….ne bolondozz ezt már elmondtad.
RP: Igen? Akkor jó. Én is köszönöm.
