Szombaton (szeptember 22), visszatértem Longchampba, arra a pályára ahol márciusban első franciaországi élményeimet szereztem.
Ennek a versenynapnak egyik futamára is lehetett fogadni itthon, az ügető versenynap keretében.
Ezzel a pályával nem is foglalkozom, részletesen, mert a létesítmény részletes bemutatása, websiteomon elolvasható. Itt már nem csak a pálya volt ismert a számomra, hanem a világsztár zsokék, is megjelentek. Ez már igazán az én világom volt. Körülbelül 2-3000 főre teszem a nézőszámot.
Az első futam elég érdekes volt, hiszen mindössze 4 ló sorakozott fel a startnál. Erre a napra jutott két Group III-as besorolású futam. Az egyikben 8, a másikban 7 ló állt rajthoz, de a hendikepekben, itt is sokkal nagyobb mezőnyök voltak. CP Lemaire 2, Christophe Soumillion és O. Peslier egy-egy futamot nyert aznap. Az egyik hendikepben indult egy 4 éves Sabrehill ivadék (MILL REALITY), azaz LIDOHILL féltestvére. Helyezetlenül végzett.
Itt történt velem egy érdekes eset. Egy 70 év körüli rendkívül elegáns úr ült mellettem a jártató betonlelátóján. A 4. futamban indult egy AGA KHAN ló (BERET ROUGE), aminek 1, 2-szeres odddsot mutatott a televízió, azaz 2 Euróra 2,4-et fizetett volna a győzelme. Nos, ez az úr, mutatta, hogy a ló nem fog nyerni, mert beteg, és szerinte a 6-os számú lesz az első. Az a paci 1 a 13-hoz állt. Vesztenivalóm nem lévén, „levettem” 4 Euróért, erre BLUE CHAGALL simán nyert, 28,80 Eurót fialva nekem, mert időközben, természetesen leesett az osztaléka. (Viszonyításképpen: egy heti teljes, 3 zónás közlekedési bérlet 21,30 Euró) Merci Monsieur!
Már csak az 5., azaz az utolsó pálya volt hátra, a „Grand Slamhez”.
MAISONS-LAFFITTE (ML) – 2007. Szeptember 25 kedd
Ez a pálya, Párizs belvárosától, még Vincennesnél is messzebb esik. Ráadásul a vasúti megállótól is több mint 3 km-re található a létesítmény, és menetrendszerinti buszjárat sem megy arra. Versenynap lévén gondoltam, hogy lesz, „pályajárat”, de azt, nem szerettem volna igénybe venni, mert úgy vélekedtem, ha már ott vagyok, kicsit körülnézek abban a kisvárosban is. Ez a pálya a térképek szerint, egészen közel fekszik a Szajnához, sőt a hosszú egyenese, majdnem párhuzamos vele, de a lelátókról a folyó nem látható, mert egy kis domb zavarja a kilátást. Tapasztalatom szerint, itt és SC-ban vannak ritkábban versenyek (itt ML-ban például, legközelebb csak november 2-án lesz versenynap), azaz, ezek a kisebb versenyeknek otthont adó, de semmivel sem „lerobbantabb” pályák. (Évekkel később tudtam meg, hogy M-L, Chantilly-hoz hasonló, de jóval kisebb tréningközpont.)
A fogadók (a helyszíni fogadók) itt is hozták a létszámot, kb. 500-800 fő lehetett jelen a létesítményben. Ahogy megérkeztem, elvettem az ingyenes programot, és azt hittem rosszul látok. Minden egyes futam, egyenes pályára volt kiírva. Még a 2000 méteres is. Pedig természetesen volt, körpálya is. Ráadásul, ha a futam, az egyenes pálya legvégéről indult, akkor 1600 méter után volt a cél, a tribün közepe előtt. Igen-igen! Jól olvasod, kedves olvasó. A 2000 méteres futamnál, kb. 300-350 méterrel „túlfutottak” a tribünön. Ekkora badarságot még életemben nem láttam. Illetve, de! Longchampban, tavasszal, mikor egy versenyt, a pálya másik, nem tribünök felőli oldalán futottak le.
Ez a hely, ettől függetlenül, számomra sokkal szimpatikusabb volt, mint a pár nappal korábban megismert AUTEUIL. Ez is viszonylag nagy volt, de sokkal egyszerűbb volt belül. Alul egy hatalmas fogadótér volt, (és nem több mint Longchampban és Auteuilban) minden olyan „kellékkel” ami a kultúrált szórakozáshoz kell. Rengeteg TV, büfé stb. Minden Francia pályán, az úgynevezett Panoráma étterem legfelül helyezkedik el, oda sem kell természetesen gyalog menni, mert mozgólépcső viszi fel, az éhes fogadót.
Pompás kis jártató, ahová a zsokék a nézők között érkeztek, igaz addig kihúztak egyfajta szalagot, mint nálunk a kötelet. Külföldön és főként Nyugat-Európában járva, sokszor rácsodálkozom, milyen „állások” vannak. Itt, ML-ban, 2 ember, csak azért áll ott egész nap, a jártató mellett, hogy amikor a zsokék, áthaladnak, behúzzák, majd utána visszatekerik ezt a 2 szalagot. 8 futamnál, kiszámítható napi hány perc munkájuk adódik. Egyébként a France-Galop pályáin úgy vettem észre, ugyanaz a személyzet dolgozik.(büfé, biztonságiak stb.)
Különlegességnek számított, hogy a lovak a tribünhöz közelebbi pályán futottak, (csak SC-ban nincs 2 gyeppálya egymás mellett, homokpálya pedig sehol Párizsban), de a korláthoz a fogadók nem mehetnek, hiszen ott egy „szervizút” volt, ahol autóval közlekedtek, (gondolom) a hivatalos személyek. Így aki nem szeretne, a tribünön helyet foglalni, az legközelebb 2-2, 5 méterre lehet a száguldó lovaktól, mert azok a tribün felőli oldalon érkeztek.
A futamokról: Ugye, mind egyenes pályás. A nyolcból 4, 1600 méterre. A többi 800 és 2000 méter között. Egy Group III-as, a többi hendikep. A SHADES OS BEIGE nevű paci, amit Kerekes Karcsi 2x is lovagolt már, itt is starthoz állt. 2007. Június 10.-én Drezdában egy 20 000 Eurós Listed versenyben, 2000 méteren 2. lett Karcsival, majd szintén Listedben, Júliusban, Düsseldorfban 5. lett 2200 méterre, a páros. Nos, ez a ló, itt Maisons-Laffitteban a 80 000 Eurós Group III-as (napi fő) versenyben, 6. lett CHRISTOPHE SOUMILLON-nal a nyergében.
Erről a pályáról meglehetősen bosszúsan távoztam, mert történt egy „magyaros eset”. Az utolsó előtt futamban (800 méter!!!!!), 17 lovas mezőnynél, az 1-es számú 2.2 szeres oddssal adott szuperfavorit (JIM DE FLEUR), kitört a startgépből és elszaladt. Szerencsére hamar megfogták, de legnagyobb döbbenetemre, egy lovász, olyan tempóban kezdte, el visszavezetni a kb. 1000 méterre álló startgéphez, mintha a barátnőjével sétálgatna a pesti duna korzón. Amikor a páros kb. 200 méterre járt a startgéptől, kitört egy újabb ló. Na ezért a paciért, legalább az említett szervizúton, autóval visszahozták a zsokéját, de akkor a közönség, már hangos füttyel és bekiabálásokkal fejezte ki, nemtetszését. Ezt a kis intermezzót leszámítva, egy kedves, kis, hangulatos pályától búcsúztam. Befogadóképesség: 20 000 fő, kétezer ülőhely.
Meg lett a Grand Slam.
Egyéb párizsi szösszenetek:
Majdnem minden futam után az EQUIDIA tv meginterjúvolja a győztes zsokét, és van néhány kisebb interjú tulajdonossal, trénerrel stb. Két futam között, éppen akkor, mikor jófajta bordeaux-i bort kortyolgattam (2 dl=5 Euro), Christophe Soumillion jelent meg az interjúszobában, és a frissen megjelent könyvéről nyilatkozott. Mivel nem értek franciául, így nem tudom, hogy Ő adott-e már ki életrajzi könyvet, vagy esetleg róla írta valaki. Az aktuális futam várható osztalékai narancssárga hátterű Tv képernyőkön látható, ez 90%-ban a tétosztalékot mutatja, csak ritkán vált át a várható befutó osztalékokra. Egyéb pályák oddssai, kék színű képeken jelenik meg. Azt viszont még sosem kérdeztem meg, hogy az ablaknál, fogadhatok-e más pályák futamaira is.
Csodálatos az a szervezettség, ami ott a lóversenyt (is) körbeveszi. Rengeteg és elegáns személyzet, pazar pályák, az épületekben és kívül is minden abszolút a fogadók kényelmét szolgálja. Vannak olyan fotelek, ahonnan „szinte fáj” felállni. A versenyek után azonnal megjelennek a buszok, a kapuknál, hogy akik nem autóval érkeztek, azokat a legközelebbi metróállomáshoz szállítsák. Longchampban, ingyenes, ML-ban pedig 50 cent volt, a viteldíj.
Sereg András – Párizs 2007. Szeptember
Utolsó kép nem saját. A gallopfrance.com-ról származik.
