Párizsi lóversenypályák!
2007-ben kb. ilyenkor kitaláltam, hogy kiutazom Párizsba és felkeresem mind az öt lóversenypályát. Egészen pontosan az elhatározás már korábban megszületett, csak a pályák fotózása került akkor képbe, így augusztus tájt. A Racing Portal anno egy ilyen bloggal kezdődött. Azon akkor olvasható volt ez az írás, de mivel az már megszűnt és remélem, hogy van több új olvasónk is ma már, így most, az elkövetkezendő napokban újra közzé teszem a három évvel ezelőtti élményeket. Fogadják szeretettel.
Párizsi ősz – egy turfman szemével
Ahogy elterveztem, sikerült visszatérnem, és 9 napot Párizsban töltenem. Tudtam, a rengeteg, megszámolhatatlan látnivaló, a város csodálatos nyüzsgése, forgataga, lüktetése magával ragad majd, ezért eleve úgy terveztem, hogy 2 – 3 délutánt a galopp pályákon töltök majd pihentetőül. Ezeken felül még egy PSG-BORDEAUX foci rangadó is beesett a programba, nos ez lett a hab a tortán. Ebben az írásban azonban csak a lóversenyről lesz szó. Akit esetleg érdekelnek, a focimeccs élményei, azok majd később itt azt is elolvashatják.
Szóval, Párizs-Ősz-Lóverseny-Grand Slam
Manapság, mivel itthon is hetente többször élőben láthatnak a galopp szerelmesei futamokat, ezért az elkövetkező írásom elsősorban az én élményeimet veszi górcső alá, azaz ez kissé más stílusú lesz, mint a márciusi irományom.
Halleluja! Mind az 5 párizsi pályát, megtaláltam és felkerestem. Háromban belül is jártam, ezekről később részletesen is szólok. A 2 pálya, ahol kinn tartózkodásom alatt, nem volt verseny VINCENNES (ügető komplexum) és a festői helyen álló SAINT – CLOUD. Velük kezdem.
Egész pontosan, Vincennesben rendeztek esti versenyeket, de engem az ügető szakág nem csábít. Ez a pálya már egészen messze esik Párizs belvárosától (dél-kelet Párizs, Vincennes erdő)
A napot is elátkoztam, miért indultam el oda, mikor hosszú percek óta gyalogoltam már, az RER (elővárosi gyorsvasút) megállójától, és még csak, fel sem sejlett előttem a pálya. Gondolom, ha éppen zajlanak versenyek, akkor buszok viszik a fogadókat, de most aligha gondolta volna bárki is, hogy van egy marha magyar, aki csak azért odagyalogol, durván 2-3 kilométert, az állomástól, hogy kívülről (!) lefotózza a létesítményt. Persze volt. Én. Kellett a Grand Slamhez. Itthon ugyanis elhatároztam, ahol nincs verseny, oda is elmegyek, és ha „meglesz” az 5 pálya – legalább fotózva – nos ez lesz az én Grand Slamem. Rengeteg kutyagolás után, odaértem. Érzésem szerint ez a legmodernebb létesítmény az 5 párizsi pálya közül. Már amit kívülről meg lehetett állapítani, mert ide abszolúte nem lehet belátni. A létesítmény befogadóképessége, a worldstadiums.com szerint: 60 000 fő.
Egy másik napon kerestem fel a SAINT-CLOUD-i galopp pályát (továbbiakban SC) Ez a pálya a Google Earth szerint, egészen közel fekszik a Longchamp-ihoz. Csakhogy, a Boulogne-i erdőben, dimbes-dombos terepen, ritkán találhatóak egyenes utcák. Egészen hosszú, buszos kavargás után szálltam le a pályánál.
Egy csapásra ez lett a kedvencem. Ez a pálya csodaszép helyen, mondhatni festői környezetben található. Sajnálom, hogy ide nem jutottam be, azaz nem volt versenynap kinn tartózkodásom alatt. (A mi KINCSEM PARKI lelátónk, érzésem szerint a Saint-Cloud-i és a Maisons-Laffitte-i keveréke.) Befogadóképessége: 15 000 fő, ebből 5 000 ülőhely. Ez volt tehát az a 2 pálya, amiről semmi érdemlegeset nem tudok írni, hisz sajnos csak, mint látnivalók szerepeltek az úti élményeim között.
AUTEUIL – 2007. Szeptember 19 szerda
Megérkezésem másnapján AUTEUIL rögtön, gát, és akadályversenyeknek adott otthont. Előző este, másfél órás késéssel érkeztem Párizsba, és a nagy kapkodásban, a repülőtéren elfelejtettem megvenni a PARIS TURF-OT, így erre a versenynapra teljesen felkészületlenül érkeztem meg. Nem is nyertem semmit, de nem is ez volt a lényeg.
Az 5 párizsi pálya közül, ez van leginkább a városban, hiszen a PORTE D’ AUTEUIL metrómegállónál található az egyik bejárata. Igaz ez a tribünökkel szembeni bejárat, azaz át kell kelni a pálya alatt (mint hajdanán nálunk), de mégiscsak, majdnem belváros. Érdekesség, hogy aki ezen a (metró felőli) kapun lép be a létesítménybe, és nem megy át az alagúton a tribünökhöz, annak nem kell belépőt fizetnie. A belépő, egyébként (ha nincs nagyverseny, mint pl. az Október 7-én megrendezésre kerülő ARC DE TRIOMPHE) minden France-Galop létesítménybe 3 Euró.
A nyitóképen látható főépület, a legnagyobb, a legimpozánsabb, a párizsi pályák közül. Gyakorlatilag mindenhová, mozgólépcső vezet, és nem csak a VIP vendégek számára. Kis túlzással, azonban olyan, mint egy labirintus. A hallokba, a tribünre, és máshová több útvonalon is el lehet jutni. Szerintem ez csak kalamajkát okoz annak a párszáz embernek, akik ott lézengenek. Merthogy Longchamphoz, hasonlóan, itt is minden a lóversenyről szól, csak éppen, maximum a tévénézőknek, mert néző, fogadó itt sincs. Igaz, ez a versenynap is hétköznapra esett, de érzésem szerint a fogadók száma a helyszínen, maximum 600-800 fő lehetett. Ez szörnyű látványt nyújtott, abban a hatalmas, csodálatos, létesítményben. A tribünön nem sokan ültek, mert a székek és a padok, lehet hogy a komplexum építése óta nem voltak kicserélve. (1830. március) Nos, ez persze nem igaz, de mindenesetre nagyban rontják, annak a gyönyörű épületnek az összképét, hiszen ezeken kívül minden hipermodern. (Talán Stadler Józseffel kellene felvenniük a kapcsolatot, neki van felesleges széke elég :-)) ) Nekem nem is lett a szívem csücske, hisz ez a pálya a gát és, akadályversenyek Francia központja. Ezt az is mutatja, hogy a korábbi nagyversenyek nyerőinek tablói, és egy-két kisebb vitrin, korábbi klasszikus tárgyakkal, itt van kiállítva. Tehát a tribün alatt még egy „minimúzeum” is található. (A múzeumról és a létesítményről további képek az auteuil.racingportal.fotoalbum.hu címen voltak láthatóak, míg a szolgáltató be nem krepált.)
Volt itt, még egy érdekesség. Ezen a pályán a lovak a jártatót, két irányba hagyhatják el. Ez még önmagában nem lenne nagy szám, csak éppen, ha balra indulnak, akkor, éppen a főbejárat előtt, keresztezik, a már késve érkező vendégeket. Azaz, minta a mi jártatónkból, a Kincsem szobor előtt mennének ki a lovak a pályára. Ez nekem nagyon tetszett. Mindenesetre a galoppversenyek, ezen, vállfajáért én nem rajongok, így kicsit idegenül is, éreztem magam a létesítményben. Valami hiányzott itt számomra, ami Longchampban megvolt. A létesítmény befogadóképessége 40 000 fő, ebből 4800 ülőhely.
Dióhéjban mégis pár szó. A mezőnyök létszáma, átlag 14-15 ló. Egy, 8 résztvevős futam volt, a többi minimum 11, de volt 18 résztevős is. A távok 3000-4100 méter között változtak. A versenyek nekem, nem tetszettek, hiszen itt is sok volt a bukás, és sokszor nagy különbséggel érkeztek be a résztvevők, de tudom, sokan kedvelik a galopp eme ágát. Én nem. Két Group III-as versenyt, és két Listed futamot rendeztek aznap. A Paris Turf-ból, kiírtam a média összesített tippjeinek végeredményét. A 8 futamból egyetlen egyszer sem jött be, amit a szaklapok, sportlapok, regionális és országos lapok legtöbbje elsőnek tippelt.
Egyébként a 18-i Paris Turf címlapján, annak a MANDURO-nak a rejtélyes lábtörése virít, akinek legújabb nagyszerű győzelmét, 3 nappal ezelőtt még Budapesten láttam.
Összegezve, csodálatos létesítmény, nívós versenyek, de az érdeklődés (majdnem) teljes hiánya. Tudom persze, hatalmas a fogadási forgalom a PMU irodákban, de mit érnek a versenyek nézők nélkül? A PMU (Francia fogadásszervező) felirat, ahol a versenyekre lehet fogadni (éttermek, újságárusok, trafikok stb.), gyakorlatilag egész Párizsban olyan sűrűn találhatóak meg, mint nálunk, a kocsmák. Gondolom, a fogadási forgalom kb. 90%-a a pályán kívül történhet, de ez csak becslés részemről.
Folytatása következik!
