Mivel a régió majd minden országában , nagy izgalommal várják a turfbarátok Steady As A Rock vasárnapi fellépését, így a www.turfsport.eu kérésére készült ez a nemzetközi interjú Pető Sándorral.
RP: Sanyi! Szeretettel köszöntelek a Racing Portal interjúalanyaként. Mind a cseh, min a lengyel mind pedig a szlovák lóversenyrajongók, nagyon várják Steady As A Rock vasárnapi futását, így a Turfsport.eu kérésére készül ez az interjú, amit a régió majd minden országában olvasnak majd. Kíváncsiak ugyanis hogy van a sárga, milyen állapotban várja a pozsonyi versenyét. Mielőtt rátérnénk Rockyra, néhány mondatot mondj, kérlek a zsoképályafutásodról is.
RP: Mikor és hogyan kerültél a lovak közelébe?
PS: 1980-ban történt. Négy évig díjugrató és hobbylovas voltam. Ezt követően elvégeztem egy 3 éves lótenyésztő iskolát, és onnan jöttem ide a Lóverseny Vállalathoz. Három éves korom óta viszont tudtam, hogy zsoké leszek, és ennek a foglalkozásnak lettem a híve.
RP: Ki volt az első mestered?
PS: Az első mesterem Horák János volt, aki igazán nagy név volt ebben a szakmában. Később Bárdosi György, akinek nagyon sokat köszönhetek. Azt hiszem ő csinált belőlem igazán zsokét.
RP: Emlékszel még az első versenyedre? Ki volt a partnered? Hogyan alakult a verseny lefolyása?
PS: Emlékszem rá. Nagyon rosszul alakult sajnos. Egy olyan lovat kaptam, ugyanis amelyik nem nagyon szeretett a startgépből eljönni, és meg is késtünk. A következő héten azonban egy nagyon aranyos lóval versenyezhettem.
RP: Mikor történt ez?
PS: 1988-ban.
RP: Hogyan emlékszel az első győzelmedre?
PS: Nagyon. Egy Mátra nevezetű szürke kancával sikerült megnyernem életem első versenyét, sőt abban az évben még két újabbat, így háromszor is elsőként haladtunk át a célon. Mai napig nagyon kedves a szívemnek.
RP: Melyik volt a legnagyobb sikered zsokéként?
PS: Az ölembe hullott Millenniumi Díj, ahol a győztes pozitív doppingmintát adott, így Waters Edge lett a hivatalos nyertes. Szívesen emlékszem vissza Waters Edge-re mert ezen a versenyen kívül, Imperiál Díjat, Buccaneer Díjat, Orosházi Díjat, Erzsébet királyné díját és Gróf Széchenyi István Emlékversenyt nyertem vele.
RP: Melyik országokban lovagoltál, valamint mikor és miért kerültél külföldre?
PS: 1996-ban mentem ki Svédországba, csikókat belovagolni. Nagyon megtetszett, sikerült beilleszkednem, és később még visszatértem két évre. Lovagoltam Norvégiában és Dániában is.
RP: Régóta motoszkált benned a gondolat, hogy tréner legyél?
PS: Nem igazán motoszkált bennem. Lovagoltam-lovagoltam és ez egy ilyen hirtelen váltás volt. Mivel a tulajdonosok felkérésére igent mondtam, persze nagy örömömre, így szögre akasztottam a csizmát. Az első tréneri évemben még lovagoltam párat, de ma már nem.
RP: Hogy kerültél az Ecsedi csapathoz, és mióta irányítod a lovaik felkészülését? Hány ló készül a vezetésed alatt?
PS: Az Ecsedi csapathoz már nagyon régóta kötődtünk, de 2007 januárjától idomítom a lovaikat. Az istállóban jelen pillanatban 22 ló áll, természetesen más tulajdonosoktól is.
RP: Steady As A Rock szenzációs formában menetel. Első külföldi győzelmét éppen Pozsonyban aratta, ahová most is készül. Milyen állapotban várja a sárga a pozsonyi versenyt?
PS: Nagyon jól érzi magát. A múltkori versenye, a derby napján egyáltalán nem viselte meg, mert ez neki csak egy jó munka volt tulajdonképpen. Azóta is dolgozik, remek kondícióban van, az étvágya nagyon szuper és kondíció munkákkal készül a pozsonyi versenyre.
RP: Ahogyan már elhangzott, a régió egyik legnagyobb internetes lóversenyes lapjának (is) készül ez az interjú, és ők feltétlenül a lelkemre kötötték, hogy kérdezzem meg, hogyan láttad Blue Coral legutóbbi versenyét? Július ötödikén egy 61 ezer eurós Listed versenyt nyert Milánóban, igaz a Turf-gálán csak harmadik volt Rocky mögött.
PS: Igen figyelemre méltó ez a győzelem számára. Mi is elgondolkodunk rajta, de meg nem ijedünk tőle, mert ennek a gyönyörű sárgánknak rendkívüli végsebessége van, és nagyon bízunk benne, hogy ismételten maga mögé utasítja Blue Coralt mint tette azt legutóbb.
RP: Mire gondol ilyenkor a tréner, amikor a riválisa, akit ő legyőzött ilyen komoly versenyben tud győzni? Ad egy lökést, hogy a mi lovunk is megérett egy nyugat-európai futásra?
PS: Igen-igen. Mi is nagyon szeretnék kipróbálni őt, Olaszországban vagy Franciaországban, de majd meglátjuk, ez a verseny hogyan viseli meg, és utána döntünk a következő versenyéről.
RP: Ezek szerint még nincs benevezve más versenybe?
PS: Még egyelőre nincs. Csak gondolkodunk rajta.
RP: Hogyan vélekedsz a vasárnapi ellenfelekről? Egyáltalán megnézted már a startlistát?
PS: Még csak a nevezési listát láttam. Láttam Proud Borist, láttam Brahyt, tehát majd ugyanazok ellen „futunk” mint legutóbb. Nagyon bízom benne, hogy hasonló eredmény születik.
RP: Milyen érzés volt számodra, hogy a világ első számú lóverseny szaklapja, a Racing Post ekkor teret szentelt legjobb idomítottadnak? Már ők is látják és méltatják ezt a fantasztikus teljesítményt.
PS: Csodálatos, szuper érzés volt. Főleg mikor megláttuk és elolvastuk, nagyon jó érzés. Legalább Overdose mellett más lóra is odafigyelnek kicsit a világ szaksajtójában. Nagyon örülünk neki, mind a tulajdonos, mind pedig az istállóban mindenki.
RP: Benne van-e valamelyik másik idomítottadban, a Rockyhoz hasonló, eredményes régióbeli szereplés?
PS: Jelen pillanatban nincs. A későbbiekben reménykedünk, de most nincs.
RP: Kérlek, mondj valamit a ma induló lovaidról. Milyen szereplést vársz tőlük?
PS: Ma fut a szívem nagy csücske a D’Mon. Nagyon jó szereplést várok tőle. Én nagyon sokszor szoktam őt munkában lovagolni…
RP:…de egy 12 lovas, Magyarországon nem gyakran látott, majdhogy mamutmezőnyben fut, azaz nincs könnyű helyzetben.
PS: Igen, mi sem gondoltunk, hogy ennyi induló lesz, de tévedtünk, hiszen igen sok nevezés érkezett erre a másodosztályú hendikepre, de én nagyon bízom a jó futásában. Patrisha egy igen kis képességű kanca, de nagyon robbanékony. Ezért próbáljuk most 1000 méterre futtatni, hátha itt eredményesen szerepel majd.
Rp: Köszönöm az interjút és sok sikert vasárnapra.
PS: Nagyon szépen köszönjük. Amennyiben megengeded, itt szeretném megköszönni az Ecsedi családnak, Varga Zoltán zsokénak és az istálló teljes személyzetének, hogy hozzásegítettek engem a nagyszerű eredmények eléréséhez.
