Régóta terveztem, hogy meginterjúvolom Tormási Gyulát. Mindig közbejött valami. Most hogy pár hete, Megértővel megnyerte a Hazafi Díjat, már nem halogathattam tovább a beszélgetést.
RP: Gyula! Szeretettel köszöntelek a Racing Portal következő interjúalanyaként. Nem titok, mi sokat beszélgettünk már tavaly is a lábadozásod alatt, de most a Hazafi Díj győzelmed után, végre sort is keríthetünk erre az interjúra. Mondd, el kérlek a legfőbb életrajzi adataidat.
TGY: 1965. Január 31-én születtem Szigetváron.
RP: Mikor, hol és hogyan kerültél a lovak közelébe?
TGY: Vidéki gyermekként szerencsém volt, hiszen 7 éves koromban Dunakeszire kerültünk. Elég picike, kis növésű, mindössze 150 cm voltam.
RP: Adta magát hogy zsoké legyél?
TGY: Igazából nem, mert én szakiskolába jelentkeztem. Viszont nagyon kicsi voltam. 14 évesen mindössze 30 kilót nyomtam, és sehova nem vettek fel. Viszont a lóversenypálya mellett laktunk, és egy-két ismerősöm révén édesapámmal oda keveredtünk
RP: Kitől tanultad a szakma alapjait? Kit nevezel legfőbb tanítómesterednek?
TGY: Pár percbe ezt nem tudnám összesűríteni, így ezt inkább hagyjuk.
RP: Tehát, senkit nem szeretnél megsérteni, ez itt a lényeg?
TGY: Igen.
RP: Mikor és kivel mutatkoztál be elsőként versenyben?
TGY: Varga Ferencnek lovagoltam először, Vilma nevezetű kancáját, akivel jó versenyt futva a középmezőnyben végeztünk. Második startomra, viszont Szecesszióval kb. 14 hosszas győzelmet arattunk.
RP: 1990-ben, igen fiatalon már Derbyt nyertél (Pendragon). Hogyan emlékszel vissza azokra a pillanatokra, most 2009-ben?
TGY: Minden zsokénak, kitörölhetetlen emlék ez, ráadásul nagyon keserű volt az az esztendő. Pendragonon ugyanis az első klasszikus versenyen én ültem, és nagyon könnyen nyertük a Káposztásmegyeri Díjat. A ménesvezetés kitalálta, hogy a következő versenyére hoznak egy angol lovast (Auld Arty – a szerk). Ott második lett Pendragon a Nemzeti Díjban. Az Alagi Díjra Lutz Mäder-t hozták rá és épp, hogy csak második tudott lenni a ló. Ezt követően Karaszek mester azt mondta: ne szórakozzanak tovább. Itt van az én lovasom, aki ismeri a lovat, akivel jól ment és ő fogja lovagolni a Derbyben. Így is lett és szerencsére megnyertük a versenyt.
RP: Magáról a futamról van még valami kellemes emléked?
TGY: Elég nagy volt az ünneplés, és feltettek nekem a verseny után egy kérdést, hogy mikor éreztem, hogy megnyerem a versenyt. Lehet, hogy nagyképűnek tűnt akkor, de azt válaszoltam: amikor felültem a nyeregbe. Ugyanis nem tudtam elképzelni, hogy bárki is legyőzze Pendragont. Számomra verhetetlennek tűnt. Annyira összeolvadtunk, annyira jó érzés volt rajta ülni, annyira passzoltunk egymáshoz, hogy nem tudtam elképzelni a vereséget.
RP: Megnézve a statisztikáidat, 1995-ben csak az utolsó két hónapban lovagoltál. Miért?
TGY: Igen, én akkor lovas trénerként szerepeltem, és volt időszak hogy csak tréneri feladatokat láttam el. Majd 1996-ban mentem ki Németországba és 2001-ben tértem haza.
RP: Van saját lovad?
TGY: Nincs.
RP: 2005. Október 9-én döbbenten álltam a Kincsem Parkban, amikor Premierrel megnyerted a Budapesti díjat. Nem az lepett igazán meg hogy Ti nyertetek, hanem az hogy Lidohill, három és fél hosszal mögöttetek negyedik lett. Hogyan emlékszel ma vissza ezekre a pillanatokra?
TGY: Az számomra emlékezetes futam volt, mert el is tiltottak utána, holott az a ló, aki mögöttem volt második (Buzogány), azzal már korábban versenyeztünk. A két ló négyszer futott együtt korábban. Kétszer a Premier volt előbb, kétszer a Buzogány. A versenyt formaváltozásnak vették, de a ló az azt megelőző versenyen nem volt jól. Egy tályog volt a patájában, ráadásul kemény volt a talaj. Előtte ötödik voltam vele. Majd jött az említett futam, ahol két hét gyógykezelés után, ruganyos pályán, minden tökéletesen alakult és győzni tudtunk. Már az Imperiál Díjban közel voltam Lidohillhez, pedig az számomra nagyon szerencsétlen verseny volt, ugyanis kiszorított helyzetből jöttem egész hátulról. Ráadásul az 1400 méter jobban feküdt Premiernek, mint az 1600.
RP: 2007 az eddigi egyik legjobb éved volt. 20 győzelemmel zártál, és több mint 9 millió megnyert pénznyeremény szerepel a neved mellett. Szeptember 23-án én éppen Soumillonék versenyén voltam Párizsban, így nem láthattam az utóbbi évek legizgalmasabb finisét, ahol 3 ló csatázott a győzelemért a Gróf Széchenyi István Emlékversenyben. Te nyertél, Stamenával. Tudsz nekem erről a versenyről valami érdekeset mondani? Milyen élmények vannak még ezzel a futammal kapcsolatban benned?
TGY: A célba érkezvén, tapasztalatomnak köszönhetően tudtam, hogy nyertünk. Picikét ismertem a lovat. Figyelemmel követtem a pályafutását. Volt egy kis üresjárata, de tavaszi formái alapján esélyesnek is véltem. Hála istennek esélyeshez méltóan is futott, és nagy küzdelem után nyerni tudtunk.
RP: Gyula! Igen értem, de itt a kérdés inkább arra irányult, hogy az nektek, tapasztalt zsokéknak sem mindennapos, hogy három ló ilyen heroikus finist produkál.
TGY: Igen. Élvezetes és nagyon látványos verseny volt. Az utolsó 150-200 méteren az élre kerültem és ott már tudtam annyira támogatni a lovamat, hogy az előnyünk kitartott a célig. Noska Józsit (Sunny Girl – a szerk.), biztosan tudtam tartani, és a végén zárkózott hozzánk a Kerekes Karcsi (Reem Al Fallah-al – a szerk.)
RP: Készülve erre a beszélgetésre, azt megtaláltam, hogy a 200. győzelmedet, már régen ünnepelted. Tudod, hogy mennyinél tartasz most?
TGY: Lehet, hogy szégyenletes, de sosem foglalkoztam ezzel. Nem tudom.
RP: Melyik volt a legjobb ló, amin ültél eddig és melyik volt a kedvenced?
TGY: Nagyon nehéz kérdés. A Pretty Princ volt a legjobb képességű, amin ültem.
RP: Ezen interjú apropója, hogy idén a magyar tenyésztésű Megértő nyergében megnyerted a három éves kancák legnagyobb versenyét, a magyar 1000 Guineas-t, a Hazafi Díjat, amihez ezúton is gratulálok. Mesélj valamit erről a versenyről, erről a lóról.
TGY: Köszönöm. Az utasítás az volt, hogy nagyon ne maradjak ki, és inkább kicsit várásra lovagoljak. Az utasítástól függetlenül a tréner rám bízta a döntést, hogy mikor indítom. A versenyben nem volt helyből nagy tempó, de nagy volt az adok-kapok. Én megpróbáltam ezzel a nagy testű lóval ebből kimaradni. Sikerült a legjobbkor indítani. Nem tartottak fel, és viszonylag könnyen tudtuk magunkat áthámozni a mezőnyön. Itt is köszönöm az istállónak a lehetőséget és a bizalmat.
RP: Arról is mesélj kérlek, hogy miként élted meg, Te rutinos lovas, az április 19-ét. A közönség nem titkoltan, Overdose és Soumillon miatt jött, de hát mégis az összes ló és az összes zsoké reflektorfénybe került aznap.
TGY: Megmondom őszintén engem nem igazán dobott fel. Lovagoltam már én ilyen sok ember előtt, de azért örültem, hogy végre ennyi ember volt a Kincsem Parkban. Örültem, hogy volt miért kijönni, volt minek örülni. Talán sokan megismerték a lóversenyzést, mert sokan még azok sem ismerik, akik itt laknak a kerületben. Hét lovaglásom volt aznap. Folyamatos tennivalóim voltak. Az egyik lóról leszálltam és ültem a másikra, így nem volt időm a hangulattal foglalkozni…de kétségtelen ez egy ünnepnap volt a Magyar Galoppsort történetében. Nagy szükségünk volt rá.
RP: Adott-e valami pluszt számodra, hogy a Megyeri Díjban, a startgépben ott volt Soumillon is?
TGY: Igen! Figyelmeztettem, hogy vigyázzon, mert a lovam kissé oldalra ugrik, és nehogy megborítsam (nevet). Nekem nagyon rossz élményem volt abban a futamban, mert nagyon jó pozícióban zárkóztam az egyenesben, és összeszaladt előttem 3 ló. Így nekem fel kellett tartanom, és csak szoros negyedik lettem.
RP: Miként látod Overdose esélyeit az angliai nagyversenyekben?
TGY: Elsőként abban bízom, hogy minél hamarabb rendbe jön, és utána tovább öregbíti a magyar lóversenyzés hírnevét.
RP: A heti értékelőmben, azt írtam az év egyik legnagyobb versenye lehet, a Millenniumi Díj, a két sárga káprázatos formája miatt. Most már tudjuk, hogy 3 a sárga, hiszen Proud Boris is jön. Te hogyan látod az esélyeket? 1800 méteren véget érhet Steady nagy sorozata?
TGY: Nagyon nehéz megítélni. Láttam Saldenzar pozsonyi versenyét. 1800-ra futott ott is. Nagyon szépen versenyzett. Nagyon jól lovagolták, mert ő egy sietős, robogós ló és nem „küzdött” vele zsokéja. Amennyiben ezt a formáját ismétli, nagyon meg kell küzdenie Steady As A Rocknak a győzelemért, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy meg is veri.
RP:…és azt is elképzelhetőnek tartod, hogy a Proud Boris megveri a két magyar szupersztárt?
TGY: Nem! Vagyis én bízom benne, hogy valamelyik magyar ló nyer.
RP: Tavaly nagyon komoly sérülést szereztél a Nemzeti Vágtán. Onnantól majd a teljes idényt kihagyni kényszerültél. Most mégis ismételten oda készülsz. Melyik lóval, melyik várost képviseled majd a Hősök Terén?
TGY: Ugyanúgy, mint tavaly. Szeged városát képviselem Arany-patak nyergében.
RP: Nem csak Te, hanem több zsokétársad is pályázik a fődíjra. Ha a szívedre teszed a kezed, és nem ilyen komoly pénzösszegért csatáznátok, akkor is ilyen vonzó lenne a Vágta a profi zsokéknak?
TGY: Kizárt dolognak tartom.
RP: Mivel foglalkozik leginkább a civil Tormási Gyula, amikor nem lovon ül?
TGY: Hétfőtől- vasárnapig, reggeltől-estig istálló és lovak. Sokszor azért is vannak formahanyatlásaim, mert nagyon fáradtan ülök fel a lóra. Imádok, szeretek pecázni, motorozni, de képtelen vagyok rá, mert nincs időm. Ma reggel is (vasárnap – a szerk.) már reggel hatkor az istállóban tevékenykedtem.
RP: Köszönöm az interjút. Sok sikert és főleg sérülésmentes éveket kívánok mind a Kincsem Parkban, mind pedig a Hősök terén.
TGY: Nagyon szépen köszönöm.
Gyula legnagyobb győzelmei a teljesség igénye nélkül:
Magyar Derby: Pendragon – 1990
Imperiál Díj: Tavirózsa (1981) – Nagyszerű (1982)
Magyar Kancadíj: Cukornád -1991
Alagi Díj: Maszkabál – 1992
Kétévesek Kritériuma: Préry Mary (2001) – Crocus (2004)
Batthyány-Hunyady Díj: Póker – 2002
Millenniumi Díj: Pretty Princ -2003
Budapesti Díj: Premier – 2005
Gróf Széchenyi I. ev.: Stamena – 2007
Szent István díj: Kormányos – 2007
Racing Portal© – Sereg András (www.racingportal.hu) Fotók: Patyus Ferenc
Köszönöm a segítséget Horváth József barátomnak.
