Mint azt cikkünkben olvashatták John Velazquez egy egészen páratlan tárasághoz csatlakozott kettős győzelmével a hétvége során.
Mindösszesen hét zsoké neve szerepelt az 1875 óta íródó Derby és Oaks nyerőinek listáján, akik ugyanazon évben nyerték meg mindkét klasszikust Churchill Downsban.
Mivel Eddie Arcaro kivételével nem a legnagyobb amerikai szupersztárok (Baze, Prado, Shoemaker, Longden, Turcotte, Smith) kerültek ebbe a névsorba nézzük kik a szupernyolcas tagjai.
Elsőként Isaac Murphy, aki az első Kentucky Derby nyerő kanca, Regret 3. anyjával, Modesty-vel 1884-ben a Kancadíjat (továbbiakban K), míg Buchanan-nal a Derbyt (D) nyerte. Hall of Fame zsoké volt, akit az amerikai telivér lóverseny-történelem egyik legnagyobb lovasának tartanak. Murphy a Kentucky Derbyt például háromszor nyerte meg.
Majd ötven esztendő elteltével 1933-ban Don Meade került a lapok címoldalára. A Time Magazine által „Bad Boy” névre keresztelt lovas, Brokers Tip-pel (D) és Barn Swallow-val (K.) nyerő. Brokers Tip úgy nyerte a Derbyt, hogy Meade és Head Play lovasa szó szerint ütötték egymást a nyeregben. Mivel a stewardoknak még nem volt akkoriban filmfelvételük ami alapján vizsgálódhattak volna, hagyták a pályán elért eredményt, ami egy lóversenytörténelmi eredményhez vezetett.
A courier-journal.com világhírűvé vált képe Don Meade (jobbra) valamint Herb Fisher sportszerűtlen küzdelme az 1933-as Kentucky Derbyben.
1950-ben William Boland neve került a listára. Middleground a Derby mellett a Belmontot is megnyerte, és azért nem lett Hármas Korona nyerő, mert a Preaknessben, Hill Prince mögött második helyen ért célba. Az Oaksban Ari’s Mona-val győzött. Mindezt apprentice-ként, hiszen az 1933-ban született lovas csak 17 éves volt ekkor, de végül a Hírességek Csarnokáig jutott.
Két évvel később a filmsztárok népszerűségével vetekedő csillag, Eddie Arcaro a duplázó, Hill Gail (D) és Real Delight (K) révén. A zsoké mellett eufóriában a Calumet Farm, hiszen mindkét nyerő az ő színeiket vitte sikerre.
1966-ban Don Brumfield a bajnok. Native Street (K) és Kauai King (D) egyaránt Native Dancer ivadékok. A mén szintén megnyerte a Derby mellé a Preaknesst is, de a Belmontban csak negyedik. A zsoké 30 évvel később elfoglalta helyét a Hall of Fame halhatatlanjai között. Brumfield látható a nyitóképen.
1993-ban az a Sea Hero nyerte a derbyt, akinek életnagyságú szobra áll Saratoga Race Course-on, a National Sporting Library-ben és utcák vannak elnevezve róla Kentuckyban és Kaliforniában. Vele is és Dispute-tal (K) is Jerry Bailey győzött, aki ma tévés szakkomentátor az NBC-nél és közel 6000 nyerés után akasztotta szögre a csizmát.
2009 élénken él az emlékezetünkben. Nem csak azért, mert abban az évben alapítottuk a Racing Portalt, hanem mert Mine That Bird (D) sikeréről egy egész estés mozifilm készült, míg Rachel Alexandra 20 hosszas győzelme (K) máig az egyik legdöbbenetesebb előadás számunkra. Ahogyan az egész világsajtónak, úgy nekünk is ugyanaz a véleményünk: a kanca a derby mezőnyét is leterítette volna. Mindkét esetben Calvin Borel mosolygott a nyeregből.
Ők heten tehát a múlt hősei, és hozzájuk csatlakozott szombat éjjel az ötvenéves John Velazquez Medina Spirit (D) és Malathaat (K) klasszikus győzelmei után.
A trénerek és a tulajdonosok még kevesebben vannak. A Calumet Farm 1952-es duplája mellett a futtatóknál kizárólag ugyanők nyertek még egyszer 1949-ben (Ponder (D) és Wistful (K) ), ugyanabban az évben, amikor is Ben A. Jones az egyetlen (illetve második) olyan tréner lett, akinek ez sikerült, a már említett lovakkal.
1933, azaz a botrányos derby éve az, ami talán örök életre megismételhetetlen eredményt hozott Kentuckyban. Ebben az esztendőben ugyanazon személy volt a nyerő lovas (Don Meade), a nyerő tréner (Herbert J. Thompson) és a nyerő tulajdonos (Edward R. Bradley) a Derbyben és az Oaksban egyaránt.
(Elkészítettük ugyanezen kimutatást az Epsom Derby/Oaks kapcsán, de ott sokkal nagyobb arányban vannak ismétlődések, így őket nem fogjuk külön cikkben bemutatni.)
Kép: kyphotoarchive.com
