Nem sok ló végez három egymást követő évben a Melbourne Cup dobogóján.
Prince Of Arran. Mikor meghallják ezt a nevet, valószínűleg minden lóverseny-rajongónak ismerősen cseng, talán még valahogy Ausztráliához is kötik, azt azonban már valószínűleg nem tudnák megmondani, pontosan honnan is a csekély, de azért nagyon is létező hírnév. Mai cikkünk célja pedig épp ezen probléma orvoslása lesz.
Shirocco fia 2013-ban látta meg a napvilágot, méghozzá a Rabbah Bloodstock angliai farmján, és azóta is tenyésztője színeiben járja a világot. Persze senki ne érezze magát rosszul, ha esetleg ez az információ elkerülte volna a figyelmét, hiszen korántsem sorolható az olyan nemzetközi klasszisok közé, mint Highland Reel vagy a számtalan más európai Melbourne Cup-hős.
Mérlege 45 futásból mindössze 5 győzelem, azok is legfeljebb Gr3 szinten, 9 Gr1-futásából pedig csak négyszer szerepelt az első öt helyezett között, azaz a Melbourne Cup-on kívül kizárólag egyszer.
Nem egy rossz ló, de teljesen felejthető – mondhatnánk – ha nem lenne a Melbourne Cup. Csakhogy nagyon is ott van, és amit véghezvitt az ausztrálok csúcstalálkozóján, az egészen hihetetlen.
“Őszintén nem gondolom, hogy értékelni tudnám, milyen különleges számomra ez a ló. Úgy tette fel a nevem a térképre, ahogy soha nem gondoltam volna” – nyilatkozta a ló trénere, Charlie Fellowes.
Először is, már azért hatalmas dicséret illeti a tréner urat, hogy ennyi időn keresztül talpon tudta tartani idomítottját. A Melbourne Cup a maga 3200 méterével eszméletlen erőpróba a telivéreknek, különösen az európai küldöttségnek, akik ilyenkorra már a teljes szezont végig versenyezték. Nem véletlen, hogy még a nemzetközi sztárok is sokszor elhasalnak és közepes esélyű, vagy egyenesen outsider lovak orozzák el a kupát. (A jövő évi fogadásoknál érdemes lesz elraktározni azt az információt, amire főszerkesztőnk hívta fel figyelmünket még az idei kiadás előtt, hogy Makybe Diva triplája óta csupa-csupa olyan, előzetesen maximum közepesnek tartott telivér nyeri a futamot, akit ez a győzelem tesz világhírűvé. Idén is így lett.)
Prince Of Arran ráadásul idén immáron hétéves. Már a középtávról is öt, de legkésőbb hatéves korban vissza szokás vonultatni a lovakat a komoly terhelés miatt. A pej heréltnek ez láthatóan nem okozott problémát.
Kevesebb, mint egy hosszra a nyerőtől az idei Cup-on
De igazából ezek is csak mellékes ráadások, hiszen teljesen mindegy, hogy hány éves, milyen nemzetiségű, milyen távra specializálódott, ha egy ló háromszor egymás után dobogós a Melbourne Cup-on, megérdemli, hogy egekig magasztaljuk.
Nem győzzük eleget hangsúlyozni, mennyire alulértékeltek a megbízható lovak és a stabil helyezettek. Persze a sorozatnyerők mellé nem érnek fel, egy kiegyensúlyozottan jó teljesítmény sokkal többet érhet, mint néhány kiugró győzelem egy hullámzó pályaívben. Különösen, ha mindez nem csak egy rövid időszakban, hanem három egymást követő évben történik.
Ráadásul mindez a Melbourne Cup-on, a bajnoktemetők koronázatlan királyában – vagy királynőjében?! Nem véletlen volt 1861-es alapítása óta mindössze négy duplázója és egyetlen triplázója akadt. Prince Of Arran pedig idén már harmadjára volt zsinórban tűzközelben – nem is érzem szükségesnek tovább méltatni, az eredmény magáért beszél.
A veterán herélt most téli pihenőre vonul, jövőre azonban kíváncsian várjuk, mit hoz a folytatás.
Képek: Racing Post
