Búcsúzunk a Királynőtől!
Nem titok, mi itt a Racing Portalon imádjuk a szubjektív cikkeket. Írni is és közölni is. Most előbbivel kívánunk élni és elmondjuk véleményünket, hogy miért volt (szinte) előre borítékolható Enable újabb győzelmének elmaradása.
Ha egy mondatban kellene válaszolnunk erre, azt mondanánk: mert az angol bírák és a média folyamatosan becsapták a csapatot. Elhitették (szinte) mindenkivel, hogy Enable a felkészülési versenyeken olyan formákat igazolt, amivel – folyamatosan, négy éven át is – Európa legnagyobb versenyében is favoritnak volt gondolható. Ez azonban közel sem volt így.
Vesézzük ki kicsit a négy szereplést.
Enable 2017 október elsején, háromévesen nyerte meg először az Arc-ot (még Chantillyban). Két és fél hosszal végzett az abszolút klasszis Cloth Of Stars előtt. Mivel ő megkapta a hároméveseknek és a kancáknak is járó kedvezményt, közel 55 kilót vitt, míg riválisa néggyel többet, de már akkor úgy véltük, túlzás a Racing Posttól kapott magas, 129-es forma.
2018 szeptemberéig nem láttuk, de a September Stakesben három (!) ellenfele ellen aratott győzelme biztosan nem ért 126-os számot, azaz véleményünk szerint itt kezdődött Enable „mesterséges felhúzása.” Három és fél hosszal verte ugyan a nagynevű Crystal Oceant, de teóriánkat igazolni véltük, amikor is a második Arc már csak vért izzadva jött össze, az akkor hároméves (kanca) Sea of Class ellenében.
A Postnál érezték is, hogy ez nem volt igazán meggyőző teljesítmény, ezért az egy évvel korábbi győzelménél héttel alacsonyabbra, azaz 122-re értékelték azt a futást. Nagyjából ezt a számot véltük reálisnak Enable kapcsán (szinte egész pályafutása során). A Breeders’ Cup maga volt a diadalmenet természetesen. Arról nem lehet vita. (Mögötte Magical és az a Waldgeist is, aki szűk egy év múlva majd megakadályozza őt a triplázásban.)
2019.
Enable már ötéves. Az Eclipse-ben kezdett. Azonos súlyviszonyok mellett ismét legyőzte Magicalt (124), majd az év versenyében, „a King George”-ban újra megverte Crystal Oceant (és Waldgeistet) és a Post bírái szerint kicsit emelt a formán (127). Yorkban újra áldozatául esett Magical, 128 a száma, majd jön a katarzis: a párizsi gyepen vereség Waldgeistől. (123). (Két kilóval kevesebb súllyal (60-58 kg) futva mint Yorkban, a győztes (Waldgeist) is 2 másodperccel rosszabbat futott, ugyanúgy “slow” pályán, ennek függvényében, mind a 128, mind a 123 túlzó!)
Itt újra megerősítést nyert számunkra, hogy bizony ezek a számok mesterségesen vannak magasan tartva, mint pl. Frankel esetében anno.
De 2020-ban még a Post is gyengébb formákat osztott neki, mint a korábbi években (121, 124, 121) és ez számunkra egyértelmű jel volt, ha újra összetalálkozik egy nagylétszámú, homogén mezőnnyel, amely nagy részének ő még súlyt is fog adni (életkora és eredményei miatt), a győzelme kizárt. Ne feledjék; Dupré mester is azt mondta: Enable “túlhájpolt” ló, és eredménysora nem támasztja alá a sztár státuszát.
Így is lett.
Be kell valljuk, a visszalépések miatt másodosztályúvá lefokozódott mezőnyben elért hatodik helyezése minket is sokkolt azért, de a 110-es mostani formája egyértelműen alátámasztja, hogy bizony eltúlzottak voltak, mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a Gosden és Dettori szerint is bombaformában lévő kanca hirtelen tizenötös formát rontott.
Évek óta tapasztaljuk, hogy az angol bírák ceruzája sokkal vastagabban fog saját kedvenceik – nem csak Enable – esetében.
De!
Enable első győzelme óta – a Telivér Vb-t leszámítva – Angliában csak egyszer, a 13 fős King George-ban futott olyan létszámú mezőnyök ellen, mint a négy Arc-ban. Visszafelé 11, 12, 19, 18 volt azok létszáma, így minden egyes formaszámolás 4-6-8 fős mezőnyökben egyfajta sötétben tapogatózás volt. A friss ausztrál bajnok, Verry Elleegant utolsó három versenyében összesen 38 fős mezőnyben, azaz 35 telivér ellen futott, míg Enable esetében ezek a számok 20/17.
Konkluzió: Igaz, hogy Enable Gr1-es bajnokok sorát verte, de évente mindig csak egyszer, ősszel, Párizsban találkozott olyan mezőnnyel, ahol nem 1-2, hanem ennél sokkal több komoly, minőségi, hozzá fogható riválisa is akadt.
Természetesen nem vitatható el tőle, hogy az Arcot leszámítva még rengeteg fontos verseny trófeáját hódította el, ráadásul klasszisok ellen, gondoljunk csak Magicalre, ám a történet mégis több sebből vérzik. Először is az előbb említett kis mezőnyök, ami néhány éve a brit és ír hegemónia időszakában talán még nem tűntek ilyen eget rengető problémának, mikor a hazaiaknak szinte kivétel nélkül maximum mellékszerep jutott az Arc dobogóján, az elmúlt néhány évben azonban látványosan fejlődött a francia – és német – versenyipar, legalábbis a toplovak teljesítményét illetően.
Ennek ellenére a Coolmore-t leszámítva alig szerepeltetik a brit és ír futtatók lovaikat a két szigetországon kívül, fordítva a gallok még annyira se, így előzetesen senkinek fogalma sincs a különböző régiók relatív erőviszonyairól, arra kizárólag az elvileg “csak a legjobbakat felvonultató” Arc-on derül fény – Kentucky Derby-effektus a javából. (Már elnézést a degradáló szóhasználatért, továbbra is az Egyesült Államok egyik, ha nem a legfontosabb versenye, de ennél pontosabban aligha fejezhetjük ki a jelenséget.)
Másrészt pedig, ahogy már korábban is írtuk, messze nem voltak azok olyan fényes győzelmek, ahogy a brit sajtó harsogta, és nem csak a kis mezőnyök vagy a túlértékelt formák miatt. Legjobb példának talán a 2019-es King George-ot hozhatnánk fel, ahogy úgy győzte le minimális előnnyel “rettenet nyögvenyelősen” a magánál jóval kevésbé méltatott Crystal Oceant, hogy a mén még többet is cipelt nála. Már akkor azt írtuk: visszatérése (2018 ősze) óta pengeélen táncol. És rövidesen el is jött a régóta érő trónfosztás, épp az Arc de Triomphe-on.
Mert valljuk be: a trófeák, amik Gosdenék polcán sorakoznak Enable győzelmei után, gyakorlatilag félisteni státuszba emelnék a kancát – kár, hogy mindnek szemtanúja voltunk, hogyan szerzi meg őket. Mert amíg Enable háromévesen úgy száguldott el jobbnál jobb ellenfelei mellett, akár a puskagolyó, addig későbbi pályafutása során egy, az egyetlen magabiztosnak nevezhető győzelme nem volt.
Hogy ez mit bizonyít?
Egyrészt, hogy ennek a remek kancának felfoghatatlanul nagy szíve van. Másrészt viszont azt is, hogy bár továbbra is gyűjtötte a hangzatosabbnál hangzatosabb címeket, képességre és formára soha nem lógott ki az “átlag” éllovak közül, bármennyire is szerették volna elhitetni velünk az ellenkezőjét.
Ez talán elég volt a kisebb mezőnyök legyőzéséhez a brit Gr1-eken, de nem tart ki örökké, attól pedig nevetségesen távol áll, hogy a történelem első Arc-tripláját érje.
Enable - still racing’s Queen
— ODDSbible Racing (@ODDSbibleRacing) October 4, 2020
�� 19 races
� 15 victories
� Dual Arc winner
� Three-time King George VI scorer
� Breeders’ Cup heroine
� English & Irish Oaks
� Yorkshire Oaks
� September Stakes
� Thank you for the memories pic.twitter.com/r4aOxX5dHQ
Enable ennek ellenére egy genetikai csoda. Hatévesen is pariban van a fiatalabb ménekkel és kancákkal, de a triplázás számára sem sikerült. Jöhetnek az utódok.
Mindent köszönünk, Királynő! Hiányozni fogsz!
Forever the Queen of British racing �
— Great British Racing (@GBRacing) October 4, 2020
Thank you Enable for such golden memories. pic.twitter.com/0zzVg1jAc9
