Sokat és sokszor írtunk már a franciák legendás alakjáról, Freddy Headről, aki trénerként még talán lovasként elért eredményeit is túlszárnyalta.
Ismét fellapoztuk a krónikákat és megnéztük vajh Magyarországon van-e ilyen, mindkét téren sikeres alakja lóversenyzésünknek.
Bármilyen hihetetlen kettő is van. Ha idősebb olvasók rávágnák, hogy csak kettő, akkor máris pontosítunk mit értünk mi sikeresség alatt.
Kizárólag a nagydíj győzelmeket.
Hiába olvassa ugyanis ez ember könnybe lábadt szemekkel lóversenyzésünk legendás alakjaink névsorát, kezdve Gutai Jánostól, Czánt Emilen, Mravik Pálon, Kiss Józsefen, Vas Józsefen, Alafi Lászlón, Szentgyörgyi Istvánon, Horák Jánoson vagy Mátyus Györgyön, Varga Zoltánon és természetesen még sokakon át egészen Aperianov Zakariásig kizárólag, csupán két olyan alakja van lóversenyzésünknek, akik a nagydíjak terén mindkét területen kiemelkedőt, utánozhatatlant alkottak.
Hogy rögtön példával is érzékeltessük a fentieket, ebben az aspektusban a már említett Gutai János lenne a képzeletbeli bronzérmes, aki lovasként ugyan nyert 61 nagydíjat (közte 4 derbyt, amivel 3. a nagydíjgyőzelmek rangsorában Kovács és Kállai mögött), de trénerként, e mellé „csak” tizennyolcat tudott tenni, így nem érhet a két mai főszereplőnk nyomába, hiszen a tréneri rangsor elitjébe még 30 nagydíjjal sem lehet bekerülni, azaz ezen a területen nem tudta megismételni lovasként elért sikereit, míg két mai főszereplőnk igen.
Az összesíttet rangsort 135 (72+63) nagydíj győzelemmel úgy is Kovács Sándor vezeti, hogy mindösszesen 11 éven keresztül, 2008 és 2018 között volt csak tréner. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő a 193 éves Magyar Lóversenyzés legsikeresebb alakja.
Bizony-bizony. A “kisfutamokat” is beszámítva csak Aperianov Zakariás előzi meg Sanyit, de ő már több nagydíjat (135-126) nyert, mint Imperiál legendás trénere, és többször volt bajnok (18:15) is. És hol van még pályafutásának vége.
Aluna nyergében
Kovács Sándor 1973-ban született Soroksáron. Két fiútestvére van, de csak István fordult vele együtt a lovak felé. Sanyi 1987 nyarán kezdett az első női idomár, Németh Ildikó istállójában dolgozni, ahol akkoriban Simon Ferenc volt a vezető zsoké. A páros munkakapcsolata a 1994-ben ért csúcsra, amikor a Derbyben Simon Ferenc győzött Németh Ildikó idomítottjával, Sir Khan-nal. Sanyi viszont már harmadik versenynapján, 1988. július 9-én megnyerte pályafutása első versenyét és akkor még aligha gondolta azt bárki is, hogy a Magyar Lóversenyzés legsikeresebb alakjának győzelmi útja bontakozik ki a szemek előtt. Első tréneri sikerét a Kincs Hendikepben Versfaragóval (Lukas Kasal) érte el a 2008-as nyitónapon.
Sanyi leginkább a hosszútávú futamokban halmozta a trófeákat. Lovasként nem kevesebb, mint kilencszer (!) nyerte meg a Gróf Széchenyi István emlékversenyt, míg idomárként a Lovaregyleti Díj a legerősebb futama, amely után hétszer vezethetett vissza nyerőt. Még egyszer hangsúlyozzuk: abból a 11 évből, amíg idomár volt, hét kiadást az ő idomítottjai nyertek. Káprázatos mutató!
Ilyen nyomasztó fölénye drága Pubi Bácsinak, a több, mint 20 nagydíj közül csak a Batthyány-Hunyady Díjban (13) és Derbyben (16) volt. Tizenegyszeres lovas, és hétszeres idomár champion, erről éppen egy héttel ezelőtt mesélt nekünk.
Keszthelyi István
Másik főszereplőnk nevét eddig homály fedte, de most lerántjuk a leplet. Keszthelyi Istvánról van szó.
Az 1914-ben született zsoké 1926-ban (!) szerződött a Pejacsevich istállóhoz és 1930-ban lovagolt először versenyben. 1942-ben Botonddal megnyerte első Derbyjét, majd 1947- ben Mincivel a háború utáni elsőt is. 1952-ben neki köszönhetően, a lengyel Caruso nem vitte el a Derby címet, pedig verhetetlennek látszott, legjobb lovunk Tiszafa kevésnek tűnt ellene. A két ellenfél külön versenyt futott, Keszthelyi várásra lovagolta Tacskót, csak a finisben indította meg, és biztosan verte a helyből sokat menő lengyelt. Mindenki a lovast ünnepelte. Tacskó életében több versenyt nem is nyert.
Tacskóval
1956-ban Imi bécsi veresége után egy megbízható lovas kellett legjobb lovunkra, természetes volt, hogy Keszthelyit kérték fel a nehéz lovaglású lóra. Mindenki megnyugodott, hogy Imi végre jó kezekbe került. Prágában óriási fölénnyel nyerték meg a Moszkvai Díjat, majd a Kupát. Különösen jó éve volt 1958, Mravik Pállal együttműködve Almáriommal Derbyt nyertek, az istállóhoz fűződött az idomár és a lovas championátus. Többször szerepelt az NDK-ban, ahol becsülték és szerették. Sok német barátot szerzett.
Idomári pályafutásának csúcsa Seebirk kupahalmozása. Birkhahn fiával az Osztrák Derby után a Magyar Derbyt is megnyerte, de a java ezután következett: Baden-Baden. Lovát mesterien hozta fel, futásról futásra javult. A Fürstenberg Rennen után győzött a Preis der Stadt Badenben is. Ezen a meetingen, egy napon nyert Avance és Seebirk. Avance összesen négy országban volt sikeres: Magyarország, Lengyelország, NDK, NSZK.
Idomári bravúrja volt Muskátli is. Háromévesen 2800-ra Ménesek Díját nyerte, négyévesen Budapesti díjat 1400-ra. A kancából minden távra kihozta a maximumot. 1975-ben idomított utoljára. Hogy milyen korán helyezték nyugállományba, mutatja az 1992. évi nagy visszatérése. A tornyoslöbi lovakkal a szezon csaknem minden kiemelt versenyét megnyerte, négyszeres idomár, egyszeres zsokéchampion.
Pista bácsi lovasként 40 nagy trófeát szerzett (legeredményesebb a Kozma Ferenc emlékversenyben, ahol ötször győzött), míg trénerként majdnem elérte ugyanezt a számot (37). Itt pedig a Budapesti díj a legkedvesebb futama szintén öt győzelemmel. Lovasként négy, idomárként egy derbyt nyert.
Tisztában vagyunk vele, hogy egy szereplő teljesítményét rengeteg tényező figyelembevételével ítélhetünk meg, de most csupán a puszta számokra támaszkodtunk.
Szeretettel ajánljuk mai írásunkat Virág Andrásnak.
Horváth József és Hesp József szavait kiegészítette: Sereg András. Képek: Horváth József hagyatéka. A nyitóképen Keszthelyi István, a Kincsem díj nyerő Iharos nyergében.
