Február 21-én kimúlt az Egyesült Államok 1992-es Év Lova, és egy ménvonal alapítója.
A tenyészkarrierjét és azt követő nyugdíjas éveit is a Lane’s End-en töltő ménről így nyilatkozott a méntelep, halála bejelentéseként:
„…A.P. Indy-t békés halál érte a boxában, amit 27 éve otthonának nevezhetett. A bajnok A.P. Indy eredményességének listája tovább hosszabbodik, ahogyan örökségéhez világszerte hozzátesznek a kiemelkedő képességű fiai és lányai. Ő volt a legfontosabb és legnépszerűbb tagja a Lane’s End csapatának, és szívből sajnáljuk azokat, akik úgy szerették Őt, mint mi.”
A.P. Indy ráadásul úgy volt a legnépszerűbb telivér a sorban, hogy még egy Zenyatta is ott állomásozik a kentuckyi ménesben. De hát nem is csoda, ha ismerjük életútját.
Már születésekor kisebb csoda volt, hiszen a legendák legendájaként tartott Secretariat-kancától, Weekend Sursprise-tól és a szintén Hármas Korona nyertes Seattle Slew-től látta meg a napvilágot William Farish III-nál. Az 1990-es yearling évjáratban ő volt a legdrágábban elkelt csikó: 2,9 millió dollárért került az ír BBA ügynökhöz, Noel O’Callaghan-hoz. Rajta keresztül végül Tomonori Tsurumaki tulajdonába került, aki az éppen megnyílt autóverseny-pályájáról, a Nippon AutoPolis-ról nevezte el a csikót.
Neil Drysdale idomítása alatt A.P. Indy már kétévesen Grade 1-es besorolásban csillogtatta tehetségét, mikor megnyerte a Hollywood Futurity-t. Ezzel csak megágyazott elkövetkező sikereinek:
a hároméves szezonja végére már Év Hároméves Ménje és Év Lova cím is a neve mellé került.
Két Gr2-es felkészítőfutam, a Santa Anita Derby és a Belmont Stakes első helye is a nála landolt, de az évét a Breeders’ Cup Classic trófeájával koronázta csak igazán meg. A Jockey Club Gold Cup-ban harmadik lett, és egyéb klasszikusban nem indult. A Kentucky Derby első számú várományosa volt, de a rózsák futamában reggelén zúzódott a lába, így lejelentették. Későbbi érdemeit nézve ez már szinte nem is hiányzik.
A Breeders’ Cup Classic után nyugdíjazásra került: 11 start, 8 győzelem és 2 979 815 dollár volt a neve mellett, de még anyját is az Év Tenyészkancájává választották miatta 1992-ben. 2000-ben őt is és trénerét is beiktatták a Hírességek Csarnokába.
„Valószínűleg ami a legjobban megmaradt nekem A.P. Indy emlékéből az az, hogy rettenthetetlen volt.” – mesélte Drysdale. „Nem félt se embertől, se lótól, se semmitől. Apaménként hátrahagyott öröksége rendkívüli. Ő mutatta be a kitartást a fajtának.”
A.P. Indy jövője már korán eldőlt, mikor tenyésztői visszavásárolták magukat a ménbe hároméves szezonja alatt. 1993-ban került be a Lanes’ End ménkatalógusába, megkezdve az észak-amerikai tenyészkarrierek legnagyobb sikersztorijainak egyikét.
Első évjáratából már kikerült az a Pulpit, aki Grade1-nyertesként nem csak a pályán, de már a ménesben is remekelt, hiszen ő nemzette korunk egyik legfelkapottabb ménjét, Tapit-ot. A többszörös Grade1-győztes Tomisue’s Delight szintén az első csikók között látott napvilágot.
Az elkövetkező évjáratokból olyan kivételes tehetségek kerültek ki, mint a 2003-as Év Lova Misehaft; a Preakness-bajnok és sikeres apamén Bernardini; a Belmont-hősnő Rags To Riches; vagy Tempera és Honor Code.
A TDN forgatott A.P. Indy 30. születésnapján.
Kétszer vezette az apamének listáját az ivadékok összkeresete alapján. Karrierje prímjén 300,000 dollár volt egy fedeztetésének a díja. 2011-ben romló termékenysége miatt kivonták a szolgálat alól, de megmaradt ugyanabban a boxában. Barátságos természete folyamatosan vonzotta a rajongókat.
A.P. Indy vérvonala talán a leggyümölcsözőbb a modern telivér korában az Egyesült Államokban. Hiszen minden Tapit-ivadék (Untapable, Tonalist, Frosted, Creator, stb.), California Chrome, Malibu Moon, Orb leszármazott is hozzá vezethető vissza. Jelenleg öt mén van felállítva az ő ménvonalából a Lane’s End-en.
A.P. Indy kitörölhetetlen nyomot hagyott nem csak a Lane’s End, hanem az amerikai telivértenyésztés szívében.
Fotók: Lexintgon Herald Leader, 9thrace.com
