Olivier Peslier: „Ha azt mondom valakinek Franciaországban, hogy zsoké vagyok, azt hiszik úgy értem, hogy DJ.”
Olivier Peslier a világ egyik legjobb versenylovasa. A négyszeres francia bajnok nevéhez olyan páratlan nemzetközi sikerek köthetők az utóbbi 30 évből, mint négy Arc, két francia Derby, egy Epsom Derby és Irish Derby, hét Hong Kong International Races, négy Dubai World Cup, három Arima Kinen, két Japan Cup és öt Breeders’ Cup (három a nyitóképen is látható Goldikova nyergében) győzelem.
Ugyan már 46 éves, és jóval kevesebbet lovagol, mint régebben, de még így is az 57. a TCR Global Rankings globális ranglistáján.
Majdhogynem lehetetlen még egy olyan zsokét mondani, aki több országban is ennyire sikeres volt – az általunk is már többször méltatott Peslier nyert Franciaországban, Nagy-Britanniában, Írországban, Németországban, Spanyolországban, Svájcban, Törökországban, az Egyesült Arab Emírségekben, Szaúd-Arábiában, Katarban, Mauritiuson, Hongkongban, Japánban, Kanadában és az Egyesült Államokban.
Rendkívül széleskörű a tudása, számos francia fiatal lovas számára ő igazi példakép. A Thoroughbred Racing Commentary szaklap faggata őt.
TRC: Szerinted ki a legfontosabb alak a lóverseny történelmében?
OP: Számomra, Khalid Abdullah herceg, aki egyike azoknak az embereknek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a lóversenyzésre és a tenyésztésre egyaránt. Voltam olyan szerencsés, hogy lovagolhattam neki jó lovakat, sőt még a Breeders’ Cup Filly & Mare Turf-ot is megnyertem Bank Hill nyergében, a híres színekben. Minden zsoké ezekről a színekről álmodik. Akit igazán szerettem volna lovagolni tőle az Frankel; milyen lenyűgöző ló volt.
Khalid herceg, tenyésztési tevékenysége is fenomenális, majdnem minden évben sikerül egy bajnokkal előrukkolni. Lenyűgöző eredmény az, hogy a világ legjobb versenyeit nyerik, számos különböző trénertől.
Melyik a kedvenc helyszíned és versenyed (bárhol a világon)?
OP: Ez könnyű, Ascot! Szeretem Longchamp-ot is természetesen, de a Royal Ascot hete egy különleges alkalom, amikor a világ legjobb lovai találkoznak egymással. Nemcsak a verseny, de a légkör is hihetetlen, mindenki ki van öltözve és remélik, hogy megpillantják a királynőt.
Hogy elmondhasd nyertél már legalább egy verseny a Royal Ascot-on, ez minden zsoké számára kiemelkedően fontos.
A lenyűgöző lelátótótól kezdve, amikor gyönyörű pályára lépsz, egészen az atmoszféráig, amikor visszatérsz a győztesek körébe, ez minden, amit szeretek a versenyzésben.
A kedvenc versenyemnek az Arc-nak kell lennie. Minden zsoké arról álmodik gyermekként, hogy megnyeri ezt a futamot. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nekem négyszer sikerült. Felnőve folyamatosan az Arc győztesekről készült festményeket és szobrokat láttam, az első Arc győzelem után hihetetlen volt belegondolni, hogy a jövőbeni generáció alkotásaiban én is látható leszek. Ez a verseny összehozza szezon végén a legjobb hároméves és idősebb lovakat szerte Európából. Ez egy igazi bajnokfutam.
Mi a legkedvesebb emléked?
OP: Nagyon sok csodálatos emlékem van a karrieremről, de a Japánban töltött éveim nagyon különlegesek számomra. Hihetetlen érzés volt, hogy 180 ezer ember tapsolt és kiabálta, hogy „Peslier, Peslier”, ahogy a győztesek házához eljutottam a pálya mentén. Ez a Stade de France kapacitásának kétszerese! Ez az érzés és a libabőr, amikor korábban a japán tömeg előtt lovagoltam, olyan, amit soha nem tapasztaltam a világ más országaiban.
Mit látsz a legnagyobb kihívásnak, amivel manapság szembe kell néznie a lóversenynek?
OP: A legnagyobb probléma, amivel itt Franciaországban szembesülünk az, hogy az emberek jöjjenek ki versenynapokra. Az Egyesült Királyságban nincs ilyen probléma, nekik a vérükben van a lóverseny. De itt az emberek azért járnak ki, hogy fogadjanak, ami szintén fontos, de meg kell mutatni nekik, hogy ez is egy sport.
Az emberek szeretik a focit, mint sportot, függetlenül attól, hogy fogadnak e vagy sem, és képesek kiadni 150 eurót egy mezre, vagy 200 eurót, hogy élőben lássák a meccset. Meg kell változtatni az emberek megítélését a lóversennyel kapcsolatban, aminek legjobb módja, ha rávesszük őket, hogy menjenek ki és nézzék meg a futamokat. A francia versenyközönség egyre idősödik és nem követi őket egy fiatalabb generáció, ami egy nap felváltja őket, ami komoly aggodalomra ad okot a sportunk számára.
Ha megváltoztathatnál egy dolgot a lóversenyben mi lenne az?
OP: Hogy a versenypályák tömegközlekedéssel jobban megközelíthetőek legyenek. Japánban, csakúgy, mint az Egyesült Királyságban vagy Ausztráliában, néhány vonat megáll a versenypályáknál. Chantilly még egész könnyen megközelíthető, de ez nem mondható el Longhchamp-ról és Saint Cloud-ról. Az esetek felében, amikor taxiba ül az ember, hogy eljusson, egy versenypályára a sofőr azt sem tudja merre van.
Szeretném, ha a lóversenyzést ugyanolyan természetességgel kezelnék, mint más országokban, hogy a közönség megismerhesse a sportunk bajnokait, vonatkozzék ez a lovakra és a velük dolgozókra egyaránt. Az angol közönség ismeri a legjobb zsokékat, de ha azt mondom valakinek Franciaországban, hogy zsoké vagyok, azt hiszik úgy értem, hogy DJ.
Az interjú a TRC weboldalán jelent meg. Képek: Racing Post
