Avagy hogyan nőtte ki magát a Coolmore Írországból.
A Coolmore siker sztori első fejezetében a kezdeti, írországi kiteljesedést követtük végig. A tipperaryi központ gyümölcsöző állományát már a legelején befolyásolta az észak-amerikai lótenyésztés, így evidens módon John Magnier idővel az újvilágban is letűzte a Coolmore sötétkék zászlaját. Természetesen a világ legjobbjait kitenyészteni hivatott vállalkozás máshol nem is jelölhette ki amerikai bázisát, mint az Egyesült Államok lósportjának bölcsőjében, a „kékfüvű” Kentucky-ban.
A telivérek amerikai paradicsomában egymást váltják a kitűnő legelőjű farmok, ahol minden körülmény adott az állattenyésztéshez. A Coolmore amerikai otthona, a ma Ashford Stud-ként ismert ingatlan története jóval azelőtt kezdődött, hogy Magnier szemet vetett volna rá. 1912-ben nyílt meg a farm húsmarhák tenyésztésére, és Hereford Farm-ként ismerték a helyiek. Csak a ’70-es évek végén váltották le a párosujjú patásokat a páratlan ujjúak, mikor új tulajdonosa, Dr. Bill Lockridge megkezdte a farm átszervezését azzal az elképzeléssel, hogy ott állomásozzanak a világ legkiválóbb fedezőménjei.
Több évnyi építkezés és átalakítás után 1982-ben csatlakozott be az Államok telivértenyésztésébe az Ashford Stud, és rögtön olyan klasszissal köszöntötték a friss klienseket, mint Storm Bird, ki Vincent O’Brien tréingezése alatt Európa legmagasabbra értékelt kétévese volt, de Robert Sangster többlettulajdonában állt. Rögtön az első tenyésztési évéből az Ashford Stud-nak olyan sorsfordító csikó került ki, akit csak úgy nevezünk, Storm Cat.
Bombasztikus sikere és közeli ismeretsége is arra vezette Magnier-t, hogy a ’80-as évek közepén már az ő neve szerepeljen a tulajdonosi lapon. A Coolmore hírneve szárnyakra kapott már a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején a nemzetközi galopptársadalomban. Storm Bird leszármazottjai különleges helyet foglaltak el Magnier szívében, így 1996-ban egy Storm Bird-apaságú kanca fia, Thunder Gulch versenykarrierje befejeztével az Ashford Stud-ba került. A Kentucky Derby-bajnok az első apamén-champion volt, aki itt került felállításra – és nem az utolsó. Ashford egyre bővülő kínálata a klasszis fedezőménekben nem egy díjat elhozott a szezonok befejeztével. Elég, ha Giant’s Causeway–t, vagy akár Scat Daddy-t említjük a múltból, vagy Uncle Mo-t a jelenből. Az amerikai otthon pedig a „bevált öregek” mellett híres az ígéretes fiatal lovairól – két Hármas Korona bajnok is ott állomásozik jelenleg: American Pharoah és Justify. A Coolmore legendás fedezőménjeit itt nem is sorolnánk tovább feleslegesen, mert Papp Virág tollából külön fejezetben foglalkozunk majd velük.
A Coolmore harmadik, jelenleg utolsó állomása a sík-futamok telivérjeinek tenyésztési hálózatában a sprinterek földjén, Ausztráliában található. A már Coolmore zászlókat lengető Jerrys Plains istálló legalább olyan gazdag előtörténettel rendelkezik, mint amilyennel Magnier 1996-os átvétele óta folyamatosan bír. 1824-től nevelik itt a kontinens legjobbjainak egy részét: Melbourne Cup bajnokok és klasszis apamének is kikerültek a kezdetekkor még Arrowfield-ként jegyzett ménesből.
Az ausztrál kontinensre küldött Danehill itt szerezte hírnevét is, kilencszer vezette az apaménlistákat.
Ausztrália mezőgazdasági szempontból legelőnyösebb területén fekvő bő 3000 hektárnyi területen ma a Coolmore alkalmazottjainak vigyázó szemei előtt olyan bajnokok nőttek fel, mint Fastnet Rock, Redoute’s Choice, Vancouver, Pride of Dubai, vagy a jelen legendája, Winx. Nem is csoda, hiszen évi 300 csikót nevelnek a Jerrys Plains birtokon.
A „Bajnokok Otthona” (Home of the Champions) kiválóan illik a Coolmore mindhárom komplexumára. Legyen szó saját fedezőménekről vagy panziós kancákról, minden telivér a legjobb ellátást kapja, hogy kikerülve készen álljanak meghódítani a világot. Mivel Galileo még mindig aktívan fedez írországi központjukban, így bátran lehet állítani: a Coolmore a világ jelenleg első számú tenyésztője. Már 2008-ban 4 milliárd euróra becsülték a Coolmore Stud értékét, ami azóta mindent csinálhatott, csak nem csökkent.
A Coolmore sztori ezzel nem áll meg, hiszen holnap Sereg András főszerkesztő mutatja mindezek alapját: a Magnier famíliát.
Fotók: Coolmore
