Egyik kedvenc szaklapunk, nemrég megszólaltatta Sea The Stars trénerét, aki elmondja: egy világklasszis idomárnak sem fenékig tejfel az élete.
Egy egyszerű beszélgetés egy bölcs emberrel többet ér, mint tíz év tanulás – fogalmaz a mondás, valamint Chris McGrath, a TDN riportere az idomárral folyatott interjúról.
Egy évtized telt el azóta, hogy Oxx első startjára nyergelte kétéves Cape Cross-csikóját, egy klasszisokkal teli istállóból kivezetve. Sea The Stars csak negyedikként futott be, innentől azonban soha többé nem talált legyőzőre, közte hat Gr1-futamban sem, miközben a ló versenyszelleme előtérbe, idomárjának veleszületett alázatossága pedig csak a háttérbe került.
Ezt követően Oxx kikerült Aga Khan istállójából és pártfogolt-köréből egészen 2013-ig, a Sea The Stars-t futattó Tsui család 2016-ban pedig elköltöztette lovait Írországból. Ebben szezonban a tréner istállójában mindössze 18 ló állt, közülük csak 3 győzött versenyben.
“Ennek ellenére a beszélgetés ezzel a bölcs emberrel változatlan egyensúlyi forrás marad egy változó világban, a megkérdőjelezhetőség vagy védekezés legkisebb része nélkül” – fogalmaz McGrath.
“Az emberek nagyon csalódottak voltak” – ismerte el Oxx. “Még nálam is jobban. Természetesen én is, ez az egész érintette az üzletet és a megélhetésünket egyaránt. De tudják, egész életemben részese voltam a lóverseny-biznisznek, ismerem milyen, és mondhatni mentálisan fel vagyok készülve bármire.”
“Eltökélt voltam, hogy vissza fogunk jönni ebből a helyzetből. Újra felépítjük az istállót. Nem mondom, hogy nagy számokat akarok. Rengeteg lovat edzettem a múltban. Épp csak eleget akarok, hogy élvezzem, hogy jó emberek telivérjeit készíthessem, olyanokét, akik a nehéz időkben is mellettem állnak.”
A savanyú, de kifejezéstelen közlésmód egyensúlyt biztosít az önmegtagadás iránti ösztön és a csendes, de nem kevésbé hiteles önbecsülés között. Ez egy olyan szakma, ahol a tapasztalatnak többet kéne számítania, mint ahogy az elsőre tűnik. Ha favoritot indítanának egy klasszikusban, de két nappal a verseny előtt probléma lépne fel, inkább lenne a tréner egy fiatal, menő idomár, vagy John Oxx?
“Ha visszatekintek a karrierem korábbi szakaszaira, még akkor is, mikor versenyek tömegét nyertem, rengeteget hibáztam” – ismeri el. “Minden egyenlő: ha egy trénernek megvan a kellő lelkesedése és egészsége, évről évre jobbá kell válnia.”
“Mindig is csodáltam Ian Balding-ot, amiért mindent ilyen jól csinált Mill Reef-fel: valójában nagyon fiatal volt. 29 voltam, mikor elkezdtem edzősködni. Lediplomáztam, mint állatorvos és azt hittem, mindent tudok, még apánál is kétszer többet. De ahogy öregszel, kezdesz rájönni, hogy apád okosabb, mint képzelted. A negyvenes éveimben kezdtem megérteni a dolgokat, és aztán, mikor igazán remek lovaim lettek, akkor kezdtem valójában tanulni.”
“Néhány évvel Sea The Stars előtt treníroztam Azamour-t, aki nagyon hasonlított rá, mentálisan és fizikailag is. Ez jobban felkészített arra, ami ezután jött. Nyomás alatt mindketten többet ettek, mint korábban bármelyik lovam. Ők ketten más ütemben dolgoztak, egyre csak jobbá és jobbá váltak.”
Aidan O’Brien is ugyanezt mondta Galileo étvágyáról, valamint Urban Sea is hasonlóképpen evett. Vajon mindazoknak a tenyésztőknek, akik a szent grált keresik, csak erre az élettani kapacitásra kéne koncentrálniuk?
“Minden öröklődik” – válaszol Oxx. “Minél hosszabban tréningezel lovakat, annál inkább felismered ezt. Urban Sea bizonyára edzett és szívós volt: Jean Lesbordes mindenhol indította, mindenféle versenyben remekelt, mindezek végén az Arc-ot is megnyerte. A temperamentum öröklődik legjobban az összes tulajdonság közül. Tehát a vérmérséklet és a szívósság, ami ezekben a lovakban megvan, nagy kincs egy csődörben.”
Minden tisztelettel Oxx eltökéltsége iránt, nem mehetünk el szó nélkül az örökség mellett, melyet Sea The Stars csikói, Stradivarius és Crystal Ocean tovább gyarapítottak a Royal Ascot-on és az Ebor Festival-on. Továbbá látva a veretlen klasszisok futásainál az idegességet, elgondolkozunk, nem segített-e Sea The Stars-nak, hogy debütálásakor kikapott?
“Michael Kinane nagyon kedves a lovakkal első versenyükön” – meséli Oxx. “Mindig mondta, hogy jó szájízzel kell befejezniük. Amikor még fiatal és bolond voltam, szerettem volna, ha egyből nyernek, de ez azóta megváltozott. Talán győzhetett volna, de végül ez adta meg a lónak a szándékot, és néhány héttel később könnyedén nyert Leopardstown-ban.”
Ezt követően pedig Sea The Stars minden egyes futással új szintekig ásott a mentális és fizikai szívósság bányájában. “Ezért mondtam mindig mindenkinek, hogy nem is tudom, milyen jó igazából. Mert a lovak mind hibáznak néha, ő azonban soha nem tette.”
Akkor Nijinsky volt a legutóbbi brit Hármas Korona-győztes, és nagy nyomás nehezedett Oxx-ra, hogy engedje-e lovát futni a St Leger-ben a tripláért, ám végül kétely nélkül az Irish Champion Stakes-re nevezte, ahol Sea The Stars legmagasabb formaszámát érte el, majd egy hónapra rá az Arc de Triomphe-ban megkérdőjelezhetetlenül felült Európa trónjára.
Eközben Oxx szolgálatot tett a hosszútávú versenyek hírnevéért is. Véleménye szerint egy jó ló közömbös a táv iránt, gondoljunk csak Justify-ra, ahogy begaloppozott a célba Belmont-ban.
“A tenyésztők mindig összekeverik a távbírást és a sebesség fogalmát. Nem ismerik fel a különbséget az igazi klasszis, a koraérettség és képesség között, hogy rövid távon nyerni tud egy telivér. Néha van egy domináns sprintered, de többnyire csak néhány hossz választja el a jó hendikep-lovakat a Gr1-győztesektől.”
Ezzel egyetemben, Oxx élvezi a különböző típusú lovak készítését. Sajnálatos módon gyakran találja magát a saját türelme áldozatának, és inkább visszafogott stílusú telivéreket kap. Másrészt viszont, ez talán visszaállítja a helyzetét, mint tréner, miközben változatlanul marad az, ami mindig is volt: úriember.
Oxx nem szeretné, hogy sajnálják, és nem meglepő módon továbbra is udvarias azokkal is, akik elhagyták az istállóját, de azt sem akarja, hogy bárki el tudja képzelni, félig nyugdíjba vonult.
“A feleségemmel keményebben dolgozunk, mint valaha” – beszélt a visszatérési vágyairól. “De bizakodó vagyok. Jó vevőink vannak, és kedves emberek. Egyre inkább felismerem, ez ennyire fontos.”
“Az évek során nagyszerű futtatókkal dolgoztam együtt. Általában nem találom nehéznek a közös munkát, csak időre és megfelelő kommunikációra van szükség. Tehát igen, talán egy fiatal, felzárkóztató edző, mint én, aki nem fog edzeni 200 lovat és van egy kis tapasztalata, talán kínál valamit.”
Az itt leírtak forrása a TDN cikke.
Képek: Racing Post
