Valószínűleg nem sok embernek jut eszébe erről a névről egy telivér, sokkal inkább Párizs híres sugárútja.
Pedig a Juddmonte pej ménje is rászolgált az ismertségre, még ha mostanra meg is fakult hírneve. Legalábbis egészen addig, míg vasárnap délután lánya, Billesdon Brook szélső esély létére magabiztosan meg nem nyerte a 1000 Guineas-t olyan sztárok ellen, mint a Prix Jean-Luc Lagardére-győztes Happily és társai.
És akármennyire nagy is az a 66-os szorzó, nem ez volt Champ Elysees első villanása apaménként, és Billesdon Brook sem volt tényleges outsider, hiszen a kanca előtte már jó pár szép helyezést, sőt még Gr3-trófeát is szerzett – igaz, akárcsak valamelyest apja sikerei, az is a feledés homályába veszett. Eme klasszikus-győzelem nyomán pedig engedjék meg, hogy fényt gyújtsunk a témában: bemutatjuk Önöknek Champ Elysees-t!
A pej mén 2003-ban látta meg a napvilágot Nagy-Britanniában. Származásában minden megvolt, hogy maga is nagy klasszissá váljon, apja a jól ismert Danehill, aki mind a versenypályán, mind a ménesben fantasztikus sikereket szerzett, valamint Danzig – Northern Dancer vonallal generációkra visszamenőleg fenoménok génjeit hordozta. Anyja, Hasili szintén maradandót alkotott a tenyésztésben, ráadásul az 1988-as Epsom és Ír Derby bajnoka, Kahyasi lánya.
A fiatal Champ Elysees Franciaországba, André Fabre tréningjébe került, és kétévesen be is mutatkozott. Három szezonon keresztül versenyzett Európában, de megbízható lóból nem tudta klasszissá kinőni magát, csak kisebb győzelmekig és Gr-helyezésekig jutott.
2007 őszén aztán fordulóponthoz érkezett a karrierje: Amerikába utaztatták, ahol felkészítését a rekorder tréner, Bobby Frankel vette át (érdekesség, hogy az O’Brien által tavaly megdöntött, egy szezonban 25-szörös Gr1-nyertes épp Champ Elysees születési évében, 2003-ban érte el ezt a kiemelkedő eredményt). A mén már decemberben bemutatkozott Hollywood Park-ban, és rögtön eddigi legjobb eredményét érte el, ugyanis másodikként futott be a Grade1 besorolású Hollywood Turf Cup-ban. Innentől pedig nem volt megállás: két szezon alatt meghódította a Tengerentúlt.
Az Államokban és Kanadában egyaránt otthagyta lábnyomát, négy győzelmet (ebből hármat a legfelső szinten) aratott, és számtalanszor végzett dobogós helyen a legjobbak ellen. Mire 2010-ben megkezdte tenyészéveit, már közel 3 millió dollár össznyereménynél járt, és olyan találkozókat tudhatott magáénak, mint a Northern Dancer Turf Stakes vagy a Canadian International – igaz, azt meg kell jegyeznünk, hogy az Államokban lévén, hogy a legnagyobb versenyeket homokon rendezik, nem volt olyan nehéz dolga, mint Európában lett volna, de érdemeit nem vitathatjuk el.
Ménesbe azonban nem Amerikában állt, hanem visszautaztatták Angliába, ahol azóta is fedez. Tenyészlóként ugyan nem ért fel a legjobbak közé, de az évek során fel-felbukkant néhány klasszis utóda. Nem is nyithatja más a sort, mint az első évjáratából származó, a 2015-ös Ascot Gold Cup legjobbjával, Trip To Paris, bár a herélt az ascoti fantasztikumon kívül nem sok maradandót tudott felmutatni.
Hozzá hasonló, ám sokkal megbízható csikója a kanca Suffused, akivel néhány év Európa után szintén az Államokban próbáltak szerencsét, és bár Gr1-trófeát nem, de számos szép helyezést és kisebb sikert szerzett tavaly augusztusig. Most pedig megérkezett melléjük Billesdon Brook, aki előtt még hátravan a java, és minden esélye megvan rá, hogy beírja apja nevét a szuperklasszisok listájára. Mi pedig kíváncsian várjuk…
Kép The Irish Field
