Mikor a Fox Hill Farm bejelentette Songbird nyugdíjazását, Rick Porter tulajdonos rendkívüli döntést hozott, és világhírű kancája állatorvosi papírjainak egy részét nyilvánosságra hozta. A jelentések segíthetnek mindenkinek felismerni és megelőzni a sokszor elkerülhetetlen bajt.
Songbird zárójelentése a Rood & Riddle Lókórházból (Kentucky) azt mutatta, hogy kétszeres problémával küzdöttek 2017 nyarán: mindkét hátsó függesztő ínszalaga és mellső szárcsontja is egyszerre volt sérült. A hátsó lábak függesztő ínszalag sérülése egyébként versenylovaknál (nem feltéten csak galopplovaknál) igen gyakori jelenség, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolható.
Dr. Larry Bramlage állatorvos gyorsan észrevette a rendellenességet Songbird hátsó ínszalagjainál, annak ellenére, hogy a kanca egyenes nyomvonalon hibátlanul ügetett, és csak kisebb körökben ütközött ki a sántaság jele. Ahogyan azt az általános sántaság-vizsgálatnál is végzik, Bramlage átmenetileg blokkolta az idegeket a hátsó lábak egyes pontjain, hogy kiderüljön, eltűnik-e a kiskörben látott sántaság ügetéskor, ha érzéstelenítik a függesztő ínszalagot. Ekkor vették csak észre az első lábak sántaságát, ami szinte teljesen szimmetrikus volt – ez arra sarkallta őket, hogy tovább kutassanak.
A tény, hogy a ló egyszerre volt szinte észrevehetetlenül sánta mind a mellső, mind a hátsó lábaira, tanúsítja milyen kényes és bonyolult munka megelőzni egy komolyabb (akár életveszélyes) sérülést. Az a ló, aki már egy korábbi időszakban is létező sántasággal él „mindkét végén”, valószínűleg nem botladozik egyik lábáról a másikra, mint egy tipikusan sánta ló. Ennek ellenére inkább rövidebbeket, vagy ingadozva lép, ami aligha fogja nyomozásra buzdítani a trénert, főleg, ha az nem tudja, természetesen hogyan mozogna – ez egy gyakori probléma azoknál a lovaknál, akik sokszor váltanak istállót.
„Azok a lovak, akiknek nincsen egyértelmű baja, de tudni, hogy a teljesítményük csökkenő, azoknál általában nem egy problémát lehet megtalálni.” – nyilatkozta Bramlage. „A szárcsontok alján kialakuló sérülések – bár zavarják a lovat – nem túlzottan fájdalmasok, ellenben a függesztő ínszalagok károsodásával, amiknek sokkal gazdagabb az idegellátottságuk. Tehát egy elváltozás a lábszár felső részében sokkalta nagyobb sántaságot eredményez, mintha a csüdhöz közel lenne.”
Bramlage szerint Songbird a tökéletes példa, hogy meg tud bújni a sántaság; és magyarázza azt is, miért nyilatkozhatják oly sokszor a trénerek egy csúnya sérülés bekövetkeztekor, hogy nem láttak lovuk lábán korábban semmi elváltozást.
„Sok olyan ló van, aki nem jár egészségesen, de a másodlagos sántasága (Songbird esetében a hátsó függesztő ínszalag sérülése) elfedi az elsődleges problémát, ami lehet akár a szárcsont alján, lehet valami a térdben, vagy egy egyszerű levált csontszilánk. Ha ezt pedig nem veszik észre, akkor az elsődleges probléma egyszer csak törést okoz – anélkül, hogy tudták volna, hogy volt ott bármi baj.”
Tehát mi a megoldás? Bramlage úgy gondolja, a trénereknek meg kell figyelniük a lovaikat.
„Azok az istállók, amik a legjobban észreveszik a problémákat, azok olyanokból olvassák ki a jeleket, hogy a lovuk boldogtalan, vagy bármi más irányba megváltozik. Akkor is, ha nem nyíltan sánta, az istálló elkezd gyanakodni arra, hogy valami történt és megpróbálják megtalálni a forrását. Azoknál az istállóknál, akik mellett pedig csak elmennek a dolgok, ők elhiszik maguknak, hogy ’ó, az a ló mindig is úgy mozgott.’ Általában nem ez a helyzet. Néhány kivétellel persze, de ha egy ló szokatlanul kezd mozogni, akkor általában védelmezni próbál valamit.”
Songbird tehát szerencsés volt. Szerencsés, hogy három versenyszezont töltött Jerry Hollendorfer mellett egy olyan stábbal, akik töviről-hegyire ismerték őt, és észrevették, mikor nem volt teljesen önmaga. Szerencsés volt, hogy tulajdonosa, Rick Porter elvitte a Rood and Riddle-be és felkutatta a problémát. Az egyik legnagyobb baj azonban az, hogy nem mindegyik versenyló ilyen szerencsés.
Forrásunk a Paulick Report cikke.
Fotók: NYRA Twitter
