Royal Delta a Distaff egyik korszakalkotó kancája kilencévesen hagyott itt bennünket, miután komplikációk léptek fel első ellésekor.
Lady’s Secret, Azeri, Zenyatta, Royal Delta és Beholder: csak pár név az 1980-as évektől napjainkig, akik a Distaff egyes korszakait meghatározták, menedzsmentjük pedig nem lovagolta meg a korai nyugdíjazás divathullámát. És mivel hosszabb ideig csodálhattuk őket, mélyebb nyomot is hagytak emlékezetünkben, mint az egy-egy szezonon keresztül tündöklő társaik – és ezért is olyan megrázó, ha jön a halálhírük.
Amerika legendás kancái a héten egyel megrövidültek: a háromszoros Eclipse-díjazott Royal Deltát az egész világon gyászolják. Empire Maker és Delta Princess (A.P. Indy) 2008-ban született közös lánya mesés versenykarrierje alatt hat Gr1-es trófeával ajándékozta meg Bill Mott trénert. „Mindig elkápráztatott minket időről időre a karrierje során.” – emlékezett vissza a Hírességek Csarnokába is beiktatott idomár. „Jó néhány olyan versenye volt, ahol több hosszra is elköszönt a mezőnytől, mindezt olyan könnyedén…” Az ilyen alkalmak pedig nem hagytak hosszú koplalást egymás között: karrierje első versenyében már 12 hosszal ért ellenfelei előtt célba, háromévesen az Alabama Stakes-ben (Gr1) Kentucky Oaks bajnokot is a mezőnyben tudható társaságot 5 és fél hosszal hagyott hátra.
Bill Mott és Royal Delta. Fotó: America’s Best Racing
„Mindig kicsit különleges volt ő a számomra, az első számú, mivel a tulajdonosa jó barátom volt, és amiatt, mert én edzettem az anyját és kis ideig a nagyanyját is (Lyphard’s Delta-t). Mikor Churchill Downs-ban nyert a Breeders’ Cup-on, nem hittem el, milyen szerencsés vagyok, hogy az eladása után visszavezethettem az istállóba.” Első Distaff győzelme után (2011) ugyanis tenyésztője eladásra kínálta az ígéretes hároméves kancát a Keeneland November keretei között, és a kalapács 8,5 milliónál csattant a Besilu Stables – avagy Benjamin Leon – javára. Hogy Royal Delta futni fog-e még vagy sem, az nem volt vita tárgya, a kérdés csak az volt, kinek a felügyelete alatt. Leon lovait ugyanis Todd Pletcher tartotta kézben.
A keenelandi árverés valaha eladott harmadik legdrágább kancája végül Mott-nál maradhatott, és ott folytathatták, ahol abbahagyták. „Bár ez akkor egy kisebb plusz terhet jelentett, mert mégiscsak rengeteg pénzért vette meg Mr. Leon.” – emlékezett vissza arra az időszakra Mott. „Mikor gazdát cserélnek, ott van az a kis nyomás, hogy mindent meg kell ismételni. Royal Delta pedig megtette a részét, még két egymást követő évben is. Eszméletlen szerencsések voltunk egyáltalán azért is, amit először nyújtott, és még annál is inkább mázlisak, hogy hozta a formáját négy és ötévesen is.”
Már egy Eclipse-díjjal a háta mögött (Champion Hároméves Kanca) ugyanis Royal Delta négy- és ötévesen is megkapta a koronát az Eclipse-gálán, mint az Év Idősebb Kancája. Két sikertelen dubai kiruccanás mellett ugyanis négy Gr1-es győzelmet aratott, négyévesen megnyerve az „áhított” Beldame-t (Gr1): háromévesen ugyanis az Év Lova Havre de Grace állta útját, majd ötévesen az aranykorát élő Princess Of Sylmar taszította le a trónról. Négyévesen megvédte címét a Breeders’ Cup-on, ahol ötévesen átadta a koronát a következő királynőnek, Beholder-nek.
22 startjából 12-ször nem talált méltó ellenfelet: 4,8 millió dollár, hat Gr1-es trófea és három Eclipse-díjazás került a neve mellé.
„Ő csak egy nagy, bámulatos, erős kancacsikó volt egy méncsikó viselkedésével. Nem vehetted rá, hogy megcsináljon valamit, amihez nem volt kedve. Erőszakos volt és kemény, de egy igen jó értelemben. Kiegyensúlyozott és szívós volt. Olyan egészségben hagyta el a pályát, amilyenben érkezett.”
A Coolmore írországi ménesében Galileo-tól született első kancacsikója szerencsére életben maradt. Egyedüliként viszi tovább Royal Delta örökségét.
