Ahány ember, annyi vélemény, így jöjjön hát egy újabb California Chrome történetéről az én nézetemből.
2011-ben, születésekor a sárga méncsikó 10 000 dollárt se ért, 2016-ra pedig már újraírt rekordok sora áll mögötte. Leigázta Amerikát, meghódította Dubai-t – és még csak túlzással se lehetne most engem vádolni. California Chrome a semmiből küzdötte fel magát az elit élére, mely kalandos és hollywoodi filmbe illő története alatt amennyi rajongót, annyi ellenzőt is szerzett. Ez pedig egy olyan milliárdos üzletben, mint a lóverseny, nagyon is sokat jelent. Nézzük hát, hogyan lopta be magát százezrek szívébe „Chromie”, hogyan vált célkeresztté még annyi kétkedőnek, és hogyan véste bele nevét örökre a galopp történelemkönyvébe.
California Chrome egyből bekerült a Sherman család felügyelete alá, mihelyst a telivér elérte az egyéves kiképzésének a végét. A tulajdonosok, Steve Coburn és felesége, Perry Martin már azelőtt a kultikus Kentucky Derby-t tartották a szemük előtt célként, mielőtt lovuk egyáltalán versenypályát látott volna. Karrierjét pedig ugyanabban az árnyékban kezdve, mint amiben megszületett, Chrome megkezdte versenyzését a magasan kompetitív Dél-Kaliforniában. Öt start után Chrome még mindig messze volt attól, hogy kitűnjön a korosztályából, és alapul szolgáljon tulajdonosai ambiciózus elvárásainak. Majd jött a King Glorious: Art Sherman tréner nagyon jól végezte a dolgát, és rátalált California Chrome szárnyaira, hisz második „ungraded” győzelme egy diadalmenet kezdete volt. A lovon számomra már ott látszott, hogy lesz még szerepe a nagyobb versenyekben, és én izgatottan vártam a folytatást.
Ilyet azonban el sem képzeltem volna… Miután „szájtátósan” könnyen nyerte az összes helyi derby-kvalifikáló futamot, favoritként utazott Kentucky-ba, hogy a Derby bő másfél százados történelmének negyedik kaliforniai tenyésztésű győztesévé váljon. Az elvárásokat pedig jó katona révén teljesítette is: győzött a kétmillió dolláros Kentucky Derby-ben. Egy egész ország égett lázban, folytatódott a veretlenségi sorozat, Chrome a csúcson volt. Tündérmesébe illő a történet eddig, hisz amellett, hogy a „hobó” kaliforniai tenyésztésű ló felülkerekedett az összes, közép-keleti nagyhatalom tenyésztőinek „nemes” kiválóságain, Art Sherman tréner szemszögéből figyelve is elmosolyogtató. 1955 (mikor az akkori bajnok, Swaps munkalovasa volt) és 2014 között a közelébe sem került a rózsatakarónak: 77 éves koráig kellett várnia, hogy legyen egy indulója – ki rögvest be is aranyozta a nevét, és a Derby történelmének legidősebb nyertes trénerévé tette.
A Kentucky Derby – mely végső cél volt a tulajdonosoknak – hamar csak egy lépcsőfokká vált. Hirtelen esélyük lett valami igazán rendkívülit összehozni: a Hármas Koronát. Két héttel a Kentucky Derby után – mely szigorú pontrendszer alapján válogatja mezőnyét – kerül a baltimorei Preakness Stakes megrendezésre 100 méterrel rövidebb távon, 1900 méteren nyílt mezőnyben, majd három héttel utána megint topon kell lenni, hogy 2400 métert fusson a Belmont Stakes-ben New York-ban. Három állam, három pálya, három különböző távon és három sokszor teljesen eltérő ellenfelekkel. California Chrome pedig hozta is a formát, melyet előtte 22-en: megnyerte a Preakness Stakes-t is. Életben tartotta az álmot, hogy a telivéreknek új királya születhet Affirmed (1978) után.
Belmonti kép: egy csalódott Victor Espinoza egy megsértett California Chrome hátán. Fotó: ABC30
Elcsendesedtek a Kentucky Derby után ócsárolók, kik szerint túl lassú volt a tempója, kik szerint mindössze egy felfújt ló; míg rajongótábora csak duzzadt és egyre hangosabb lett, a Steve Coburn tulajdonosnak napról napra vastagabb lett a bőr az arcán; a lóra és Art Sherman régimódi módszereire pedig egyre nagyobb figyelem és teher került. Pedig mindketten csak a legjavukat próbálták békében nyújtani.
És ekkor kikapott California Chrome a Belmont-ban. Rendőri kísérettel, kamerák özönével érkezett a Nagy Almába a kaliforniai telivér, Coburn hódítóként járva, biztosan a dolgában. Csak hogy nem véletlenül olyan áhított kincs a Hármas Korona: 1919 óta mindössze 12-nek sikerült elnyernie. California Chrome pedig holtversenyben negyedik lett a Korona utolsó ágában, két hosszra se a győzelemtől. És a nép még hangosabb lett: tízezrek elvárása dőlt a porba, az ellenfeleket hibáztatták, majdhogynem a halálát kívánták Matterhorn-nak, ki a start pillanatában csúnyán megtaposta a favoritot. Steve Coburn-t pedig elragadta a hév: becsmérelte a Hármas Korona rendszerét, miszerint nem szabadna friss, az előző két klasszikusban nem futott lovakat engedni a mezőnybe, hisz ez nem „fair” – bár pont ez a lényeg, hogy a legrátermettebb hároméves telivér fejére kerüljön a korona. Bennem is nagy ellenszenvet váltott ki ezen megnyilvánulása, de elnézhetjük, mert a sport egyszerű, kissé elvetemült rajongója volt mindössze. Két nappal később nyilvánosan bocsánatot kért és gratulált a győztesnek.
Először a Classic-ban. Fotó: Wall Street Journal
Belmont Stakes-i és az azt követő veresége a Pennsylvania Derby-ben (Gr2) még jobban felkorbácsolta ellenzékének a kedvét, és a nyugdíjazását szorgalmazták a lónak. Csapata is erősen elgondolkozott rajta, de adtak egy utolsó esélyt California Chrome-nak: az ötmillió dolláros Breeders’ Cup Classic-ot. Ha azt megnyeri, tréningben maradhat.
Bob Baffert, ki a Preakness-ben három lovat is indított ellene eredménytelenül, azt nyilatkozta, hogy befejezte a mén üldözését, de akkori csillaga, Bayern végül nem csak a fentebb említett Pennsylvania Derby-ben végzett jóval Chrome előtt az első helyen, de a csúnya akadályozásokkal teli BC Classic-ban is fél hosszal ért előbb célba, elorozva a győzelmet (Toast Of New York és) Chorme elől. Amerika legdrágább futamában tehát a dobogó legalsó fokáig küzdötte magát a kaliforniai, majd utána kapott még egy „előre megnyert versenyt” a Hollywood Derby-ben füvön. Sportértéke aligha volt, de újabb Gr1-es trófea került a tarsolyba és a rajongók boldogok voltak.
2014 legnagyobb versenyei tehát más-más telivérekhez kerültek, és ekkor robbant az első nagy bomba: ki lesz az Év Lova? Ez ugyanis szavazáson alapul, nem kötött rendszeren. És ahogyan ezt eddig olvasni lehetett, én mindig Chrome mellett álltam – megfelelő tisztelettel a sport mellett. Kedvelem a lovat és szurkolok neki, mely csak remélem, hogy nem befolyásolja józan gondolkodásomat a témában. A kiválasztott szakmabeliek az Eclipse-gálán pedig döntöttek, és California Chrome nyerte el a címet, mely mind szerkesztőségünkben, mind a nemzetközi kollégák körében megosztó hatást keltett.
Sokan bírálták, hogy ez a neves amerikai díj évek óta nem a teljesítményről, hanem a népszerűségről szól, mely csak részben igaz. A Breeders’ Cup Classic szerepe változott meg: az Év Lova tradicionálisan a BC Classic győztese, hisz Amerika legnagyobb versenyei mind a 2000 méter körüli távon vannak rendezve homokon. A cél, a szezon csúcsa pedig a BC Classic – aki megnyeri, szinte biztos Év Lova lesz. Ez pedig az elmúlt évtizedekben pazarul be is vált, egészen 2007-ig: Curlin volt ugyanis az utolsó Classic győztes, aki abban az évben elnyerte a neves díjat. Ezt a divatot követi California Chrome is, miszerint nem kell megnyerni az USA legnagyobb versenyét ahhoz, hogy őt kiáltsák ki az év legjobbjának.
2014-ben több jelölt is volt, ki ideális Év Lova lett volna, de mind meg-megbotlott valahol. Így véleményem szerint nem lehettek ellenfelei egy Kentucky Derby-Preakness Stakes győztes lónak, aki közeli harmadik a Classic-ban. Sokan sérelmezték, hogy szinte csak a korosztályában mérkőzött meg, de ahogyan azt 2014 folyamán láthattuk, a háromévesek domináltak, így ez nálam nem volt rossz pont.
Shared Belief mögött a San Antonio-ban
2014-ben tehát akár jogosan, akár nem, de Év Lova lett. Ez elég jelzés volt a tulajdonosoknak, hogy tréningben tartsák a lovat – nagy örömünkre. 2015-ben pedig újabb nagyszabású cél lebegett a tulajok előtt: a világ leggazdagabb versenye, a Dubai Világkupa. Előtte még felkészítés céljából otthon várt rá egy annál is nagyobb kihívás: Shared Belief. A BC Classic-ban szerencsétlenül járt telivért mindvégig Chrome legnagyobb ellenfelének tartották, s két hosszal ért be riválisa előtt a San Antonio-ban, majd egészen korai haláláig uralta Kaliforniát.
California Chrome átszelve a fél világot, a Dubai Világkupában már újra mellékszereplő vált egy másik telivér tündérmeséjében, mikor a veterán Prince Bishop hagyta hátra Kalifornia büszkeségét a 10 millió dolláros futam célegyenesében. Az ekkor négyéves telivér pedig egy hosszas kálvária elé nézett ezután, mikor Perry Martin mindenki ellen szólva Angliába utaztatta a lovat, hogy a Royal Ascot-on álljon starthoz. Előre megjósolhatatlan kimenetelű futam elé nézett, mely nagy kérdésre sosem kaptunk választ: a verseny előtti nap sérülés miatt kivették a mezőnyből, mely lehetséges, hogy egy nagy pofontól mentette meg. Tulajdonosváltás és egész éves lábadozásának kálváriája októberig húzódott, mikor Sherman végre visszakapta a lovat a tréningistállójába.
2016-ban pedig hódított: minden korábbi elvárást felülteljesített. Megnyerte ötéves debütálását Kaliforniában, visszatért egy évvel később veresége színhelyére és hátracsúszott nyereggel megnyerte a világ legdrágább versenyét új pályarekordot állítva Meydan homokján. Amint a kaliforniai mén átszaladt a Dubai Világkupa célvonalán, Észak-Amerika valaha futott leggazdagabb telivérévé vált. A sivatag királya hazatérve még három bámulatos győzelmet aratott, mind messzebbre távolodva kihívóitól, míg elérkezett a célig: a Breeders’ Cup Classic-ig. Favoritként kikapott. Bob Baffert újra elkapta, ezúttal a hároméves Arrogate-tel, ki tiszta versenyben lefutotta az utolsó métereken. És ekkor robbant a második bomba: ki lesz az év lova 2016-ban?
California Chrome, ki páratlan szezont produkált, vagy Arrogate, aki jobb ló nála? A trófeahalmozó, vagy a kiforratlan ifjú titán? Itt kell helyretenni az Év Lova definícióját: szerintem ez az egész év során nyújtott eredmények felmutatását takarja – melyben az én meglátásom szerint California Chrome a legfényesebb. Ha már azt kérdezik, ki a legjobb tréningben álló versenyló, azt hiszem fair mondani, hogy az Arrogate – mégiscsak lefutotta Chrome-ot a Classic-ban.
Arrogate mögött. Fotó: Daily Mail
California Chrome 2016-os szezonja túl jó ahhoz, hogy egy vereség miatt ne vegyük figyelembe. Arrogate majd megszerezheti a titulust 2017-ben, de ezt az évet szerintem elvesztette Chrome hattyúdalával szemben.
És nem egyedül osztoztam ezen véleményen: az Eclipse-gála kategóriáinak nyerteseit eldönthető 248 kiválasztott szakemberből 202-en szavaztak a sárga ménre, és 40-en a szürkére. Könnyedén nyerte tehát el az Év Lova címet 2014-óta másodszor – amivel egy olyan legenda mellé csatlakozott a sporttörténelemben, mint John Henry, ki 1981-ben és 1984-ben kapott koronát a fejére. Ők ketten voltak eddig csak képesek nem egymást követő évben elnyerni a “legjobb” megnevezést.
Bár a Pegasus World Cup-ban már a startgépből kilépve nem volt esélye a győzelemre, mikor az első kanyarhoz érve a vezetők mögé kellett szorulnia, utolsó futásának dicstelensége nem bélyegezheti meg versenykarrierjét. Nagy riválisa, Arrogate vele szemben könnyű győzelmet aratott.
És amekkora bajnok volt a pályán, a Taylor Made Farm szerencsére nincs elszállva: bár 40 ezer dolláros fedeztetési árfolyamával Chrome a legdrágább ménjük, ennyi Gr1-győzelem után a dupláját is kérhetnék egy ugrásért. Példának okáért a 2016-os Kentucky Derby győztes Nyquist – ki egy kétség nélkül gyönyörű kétéves szezon után két Gr1-et is nyert háromévesen – szintén 40 ezer dollárért várja majd a kancákat. A különbség egyedül a származásban van – ami pedig nem elhanyagolható. Bár Chrome a versenypályán messze maga fölött teljesített, ez korántsem jelenti azt, hogy a ménesben is sikeres lesz. Komoly genetikai hátránnyal kell majd itt is megküzdenie. Szüleit, Lucky Pulpit-et és Love The Chase-t ezerszer is összepároztathatnánk, nem kapnánk még egy California Chrome-ot. Létezése már önmagában csoda, a csikói pedig valószínű, hogy annyi port fognak kavarni, mint Zenyatta ivadékai. De remélem, tévedek…
Ha más nem is, hát beszéljenek a számok: a valaha 10 000 dollárt se érő csikó 14,5 millió dollárt keresett eddig. Mi ez, ha nem egy sikersztori? A lóverseny-történelem egyik legnagyobb sikersztorija…
Csondor Orsolya
