Kedves Olvasóink! Akik szemfülesek voltak az elmúlt egy-két szezon, és főleg az elmúlt hét galoppeseményeit illetően, biztosra veszem, hogy a neve említése nélkül is azonnal tudni fogják, melyik nagyszerű versenyló előtt tisztelgünk a következő hasábokon.
Ez a kiemelkedően tehetséges vágtázó öt éve, angol földön, a Juddmonte Farmon látta meg a napvilágot Dansili és Dance Routine pej fiaként, és mindjárt világossá válik, milyen sokra vitte. Khalid Abdullah ért a galopplovakhoz, nem véletlenül adta a legjobb francia idomár, Andre Fabre kezei alá a fiatal csikót. Trénere kétévesként még nem látta versenyre érettnek, az első szereplésére egészen hároméves koráig kellett várni. Meghálálta a türelmet, és háromévesen mindjárt az első startjára elveszítette a nyeretlenségét, majd a szezon során évjárata legjobbjai közé galoppozott fel. További három versenyéből kettőt megnyert, köztük a Gr1-es Grand Prix de Paris trófeája is ott díszelgett. Sikeres szezonja okán indították az Arc-ban, de csak nyolcadik lett (mikor Tréve az első diadalát aratta Európa legmagasabban díjazott futamában).
A tavalyi évére mondhatnánk, hogy balszerencsés, bár akkor is sikerült versenyt nyernie, de csak az idény végén, a Hong Kong Vase (Gr1) futamában. Már nagyon megérdemelte a diadalt, ugyanis előtte a világ három különböző pontján is, csúcsfutamokban indulva mindig csak az ezüstérem jutott neki. Nyár elején Epsomban, a Coronation Cupban (Gr1) kapott ki Cirrus Des Aigles-től, aztán számára hazai pályán, második Arc szereplésében, nagyot futva csak Tréve-nél nem tudott jobb lenni, majd Amerikába utazva a BC Turfban (Gr1) is kitett magáért, de itt meg az a Main Sequence verte meg, aki abban az évben minden versenyét győzelemmel abszolválta, és az Év Lova címet is kis híján elnyerte az USA-ban. Ez aztán a pechsorozat! Bár, a világ legjobbjaitól kikapni talán nem olyan nagy szégyen…
A hong kongi dicsőség után vonult téli pihenőre, és azt reméltük, idén ismét győzelemmel tér vissza onnan, de nem így történt: a balszerencse állt mellé ötéves korában is. Egy Chantilly-ban futott felkészítő versenytől eltekintve csak Gr1-ben startolt szerte a világon. A Dubai Sheema Classicban második, a Coronation Cupban harmadik lett. Egészen Amerikáig kellett utaznia egy újabb győzelemért, a saratogai Sword Dancer meghozta a hőn áhított sikert augusztusban. A Prix de l’Arc de Triomphe előtt akkora volt a felhajtás Tréve körül, és a friss derbynyerő hároméveseket is annyira nagyra becsülték, hogy szinte senki nem sorolta őt a legnagyobb favoritok közé. Mi a Racing Portalon értetlenül álltunk ez előtt, és bíztunk a jó szereplésében, mindenképpen dobogóra vártuk. Nem csupán teljesítette, amit csendben tőle reméltünk, hősként szerepelt! Tréve és New Bay csak mögötte. Egyetlen ló viszont megint akadt, aki a célban előtte volt: Golden Hornnak nem volt párja múlt vasárnap. Megint (csak?) a második hely…
A Sword Dancerben aratott sikere
Milyen érzés lehet (szinte) mindig lemaradni a győzelemről? Nehéz, vegyes érzelmekkel teli lehet a válasz. Egyszerre kiábrándító és fantasztikus; sajnálatos és mégis dicséretes teljesítmény ezek mögött a sztárlovak mögött lenni, ugyancsak hatalmas sztárként. Bizonyára a tulajdonosa, a trénere, és állandó lovasa, Maxime Guyon is egyetért ezzel. A világ 3 kontinensén 3 Gr1 győzelem, további 6 nemzetközi Gr1 futamban második hely, több mint 4.5 millió font pénznyeremény. Mi ez, ha nem egy óriás óriási mérlege? Minden tiszteletünk a tiéd, köszönjük a szép pillanatokat és reméljük, látunk még nyerni téged, drága jó FLINTSHIRE!
Kiss Barbara
A nyitóképen nagyot küzdött Main Sequence ellen. Fotó:Horse Racing Nation
