Tegnap délután a lovak rettegett betegségében, kólikában elpusztult a XXI. század legjobb magyar lova, az Magyar Lóversenyzés Imperiál utáni korszakának legnagyobb alakja, Overdose.
A lósport kedvelőinek Dóziját Németországban, a Hamburg közeli Vollblutgestüt Lindenhof ménesben érte a halál.
Overdose (Starborough-Our Poppet) 2005-ben, Angliában született. Mikóczy Zoltán 2006 novemberében vásárolta meg őt a legnagyobb európai versenyló árverésen, az angliai Newmarketben.
A csikót Ribárszki Sándorhoz adta idomításba, azaz a már többszörös derbynyerő és bajnok tréner felügyelte a versenykarrierre való felkészülését.
2007. június 2-án mutatkozott be a Kincsem Parkban, és bemutatkozó versenyét 18 hosszal, pályarekorddal (!) nyerte.
Kétévesen már Ausztriában és Szlovákiában is győzött és remek ígéretnek látszott, de a nemzetközi elithez 2008. május 18-án csatlakozott, amikor is kilenc hosszal nyert meg egy Listed kategóriás versenyt Baden-Badenben, Németországban. A germánoknál egy csapásra sztár lett és a világsajtó is felkapta a nevét.
Háromévesen még kétszer futott német földön és veretlen lóként utazott Párizsba, a Prix de l’Abbaye de Longchamp-ra. Ott azonban a szerencse elpártolt mellőle. Az egyik riválisának nem nyílt ki a startboxa, így a versenyt pár száz méter után leintették. Akkori lovasa, az osztrák származású Andreas Suborics ezt nem érzékelte, így Overdose versenytempóban teljesítette a távot, és hiába nyert pályarekorddal (1000 métert 54.2 mp alatt futott le!), ezt a francia szervezők nem ismerték el.
Ennek ellenére, Overdose ezzel a futással betört a világelitbe, és a teljes világsajtó őt tartotta a futam erkölcsi győztesének.
Hogy Overdose akkor már egyértelműen a legjobb sprinter volt Európában, azt mi sem bizonyította jobban, hogy bő két hónappal később, november közepén, 10 hosszal alázott meg egy jó nevű társaságot Rómában. Ezekről a nagy különbségű győzelmekről azt illik tudni, hogy a sprinterek (azaz az 1400 méter alatt versenyzők) küzdelmeiben sokszor 3-4 ló egyszerre „zuhan” át a célvonalon, és szabad szemmel nem látható differenciák döntenek. Overdose viszont nem ritkán könnyedén győzött 8, 9 vagy éppen 10 hosszal is.
A képen a boldog csapat a Szent László Díj (2007) megnyerése után. A lovas Martin Srnec.
Háromévesen, 11 versenye után Overdose még mindig veretlen volt.
Ekkor 10 ezer ember felállva ünnepelte a Lovas Világkupán, a Papp László Arénában.
Felnőttek és gyermekek rohantak a korláthoz, hogy minél közelebbről láthassák, fotózhassák a csodalovat. Az év utolsó napján megtartott Ügetőszilveszteren szintén ő volt a legnagyobb szenzáció, pedig ez a másik szakág ünnepe. Ott is 10 000 ember vastapsa közepette tűnt el a szemünk elől. A Figyelőnet.hu szavazásán Ő az év sportolója, megelőzve Cseh Lászlót és Vajda Attilát. A Nemzeti Sportnál az év sportolója, az „új arcok” között. Itt a Formula 1-es pilóta, Sebastian Vettel, és a 2008-as futball EB sztárja, Andrej Arsavin végzett mögötte. A lóversenybarát humorista, Farkasházy Tivadar 6 hét alatt könyvet írt róla, míg az ismert televíziós Kepes András dokumentumfilmet készített a szenzációs lóról. A sportág bibliájaként számon tartott szaklap, a Racing Post, „Sprint Sensation”-nek nevezi, de Dózi végre itthon is megkapja az őt megillető figyelmet.
2009. április 19-én Overdose újra Magyarországon állt starthoz. A versenyben a belga szupersztár Christophe Soumillon lovagolta. A tribünön Imperiál futása óta nem látott tömeg (több mint huszonötezer ember) és népünnepély, a természetesen fölényes győzelem után.
A teljes világsajtó a mennyekbe emelte Ribárszki Sándor idomítottját.
A New York Times és a Le Figaro címlapon hozta a győzelmet, holott egyik sem nevezhető éppen szaklapnak. Még napokkal a verseny után is, cikkek jelennek meg a sprinterkirályról világszerte. A Racing Post közzétette a Coral fogadóiroda oddsait, amiből egyértelműen kiderült: mindkét ascoti versenynek Overdose a toronymagas favoritja. Sajnos ez, a budapesti verseny volt Overdose nagy előadása.
Szerencsésen visszatért ugyan a (lovak másik rettegett betegségéből, a savós-patairha gyulladásból), de a legnagyobb versenyekről sajnos sorra-sorra le kellett jelenteni, hiszen folyamatosan kisebb-nagyobb sérülés hátráltatta a felkészülését. Aratott még nagy győzelmeket, de 2010. augusztus 29-én oda az addig dicsőséges menetelés.
Overdose pályafutása során először kikapott, sőt csak hetedik helyen ért célba abban a Goldene Peitsche-ben, amit két évvel korábban, azaz még betegsége előtt, sétálva megnyert.
Érzékeny (és sokszor beteg) pataszerkezete miatt nem volt képes már arra a teljesítményre, legalábbis folyamatosan, amire a képessége őt predesztinálta. Utolsó versenyét 2013. november 11-én (Rómában, már Jozef Roszival trenírozottjaként) futotta és győzelemmel fejezte be szenzációs pályafutását. 19 futamon indult és ezekből tizenhatot meg is nyert. Versenykarrierje után 2014-ben, a Dióspusztai Nemzeti Ménesben várta a kancákat, az idei fedeztetési szezonban pedig a már említett Hamburg közeli ménesben fedezett. Közel 100 kis Overdose-t várhatunk majd a versenypályákra a következő években.
Hogy mit is ért el igazán Overdose?
Magam is több cikket olvastam komoly (igaz nem szak)újságírók tollából, hogy ő egy teljesítmény nélküli, csak a média által felkapott és dajkálgatott ló.
No, tegyük akkor tisztába, hogy mit is ért el ő a versenypályán. Évente több százezer angol telivér versenyez világszerte. “A Lóversenyszervezők Nemzetközi Szövetségének (International Federation of Horseracing Authorities) világranglistáján, amely a 2008. november 1. és 2009. május 17. között lefutott versenyek alapján készült, az összesített rangsorban Overdose – valamennyi távot, évjáratot és kontinenst tekintve – a tizennegyedik helyen állt. A négyévesek között az ötödik, az európai lovak között a negyedik, a rövidtávú lovak között pedig a (megosztott) harmadik volt.” Azaz ő volt Európa legjobb sprintere, ami harmadik helyezést ért a világranglistán, hiszen azon csak két ausztrál vágtázó előzte meg, míg a dél-afrikaival holtversenyben 14. (és 3).
Ennyit a teljesítményről. Sajnos a legmagasabb kategóriában, azaz Group 1-ben valóban nem sikerült versenyt nyernie, de ebben csak a fránya startgép és a rettegett betegsége akadályozta meg. 2009-ben vendégül láthattuk Neil Clark-ot, a Racing Post szakújságíróját, aki elmondta nekünk: a 60-70 éves angol versenybírák, akik évente több száz (ezer?) lovat látnak/láttak futni, Overdose-hoz még csak hasonló sprintertalentumra sem emlékeznek.
Több könyv, film készült a csodalóról és ma már a Kincsem Parkban, éppen a Kincsem díj napján egy futam is viseli a nevét. Facebook rajongói oldalán több mint 21 ezer követője van az univerzum több mint 90 országából. Dózi a patalenyomatod örökre itt marad. Nyugodj békében!
Fotó: Patyus Ferenc “Fecó”, Racing Portal
