RACING PORTAL

Nemzetközi lóversenymagazin a turf legfénylőbb csillagaival

Miért nincsenek világtalálkozók a lósportban?

Overdose pár évvel ezelőtti sikeres angliai szereplése kapcsán, talán kicsit többen kezdtek figyelni az angol és a nemzetközi lósportra.

6f9293a095c112d34020e7d0055b70d4.jpg

Többen kérdeztek például az amerikaiak által “szerényen” csak Telivér Világbajnokságnak nevezett Breeders’ Cup-ról vagy a hongkongi versenyekről, amik esetleg Overdose számára (még) szóba jöhetnének. Egy fórumtárs azt kérdezte: A Breeders’ Cup-on egy Gr2-es futamnak is nagyobb a presztízse, mint a Royal Ascot-i Gr1-nek vagy mondjuk, mint egy párizsi csúcsfutamnak? Utalva ezzel arra, hogy Mikóczy Zoltán többször azt nyilatkozta: Overdose-al elsőszámú cél Gr1-es futam nyerése.  Egy pár évvel ezelőtti derbynapon a Breeders’ Cup-ról is beszélt a tulajdonos, de a fórumozó arra gondolt kérdésével, hogy a BC Turf Sprint az „csak” Gr2-es besorolású. Ez a kis értekezés azonban nem Overdose-hoz köthető, hanem azt boncolgatja majd, hogy, miért nincsenek igazán, az olimpiához és a világbajnokságokhoz hasonlítható világtalálkozók a lóversenyzésben. (Egyáltalán melyik versenyt nevezhetnénk egy olimpiai döntőnek a lósportban.) Értve ez alatt, azt hogy egy-egy nagy versenybe miért nem, vagy miért csak alig adnak indulót a másik négy földrészről. Többen jelezték nekünk: Black Caviar egy felfújt ló, hiszen csak Ausztráliában aratja győzelmeit. Azóta már Európában is bizonyított, és nyert.

Kezdjük Ausztráliával: Hatalmas színvonalú a lóversenyzés. Rengeteg jó minőségű pálya, hatalmas fogadási bevétel és ezáltal kiemelkedő versenydíjak, de oda vélhetően a meglehetősen horribilis utazási költségek miatt nem utaznak külföldről. Kirakatfutamuk a Melbourne Cup, ahol több európai győzelem született. Úgy vélem (főoldalunkon) többször írtunk arról, hogy a legjobb ausztrál sprinterek miért nem utaznak Európába.  Olyan rangos és főleg magas díjazású versenyekben futhatnak, kitűnő pályákon hogy még az ascoti első díj is aprópénz számukra. A Breeders’ Cup (továbbiakban BC) pedig ezért nem vonzó, hiszen a BC hétvégén futják Ausztrália legpatinásabb sprintversenyét. Közép és hosszútávú lovaiknak is megfelelő versenyek állnak rendelkezésre, így velük is feleslegesnek mutatkozik még egy hongkongi utazás is.

Ázsia: A galoppsport egyik „kirakatföldrésze” hatalmas versenypályák, hatalmas fogadási bevételek, hatalmas versenydíjak, szenzációs szervezettség, és folyamatos fejlődés. No persze nem mindenütt. Hong Kong, Dubai és Japán a vezető hatalom odaát.  A hongkongi lovak Amerika kivételével szinte mindenütt megtalálhatók, míg a Japán telivérek mostanság elsősorban a hosszútávú (vagyis a magas díjazású) versenyekért utaznak. A japán lóversenysport borzasztóan erős. Sok nagyszerű pályával rendelkeznek és láthattuk: olyan lovaik vannak, akik az Arc-ban és a dubaji világkupában is eredményesek lehetnek. A nagy japán futamok annak ellenére igencsak belterjesek, hogy a legnagyobb versenyeik meglehetősen magas díjazásúak. Ritkán találunk külföldi indulót, ez alól talán csak a legnagyobb (leggazdagabb) versenyük, azaz a Japan Cup képez kivételt.  A 2011-es szörnyű tragédia szerencsére nem rengette meg alapjaiban ezt a gyönyörű sportágat a felkelő nap országában.

Dubai. Külön fejezetet érdemelne, annak ellenére, hogy Magyarországon most elterjedt a „dubajozás”. Nem tudom ki találta ki ezt, de erre nekem is van egy válaszom: förmedvény ez a szó. Magam, mélyen egyetértek Bart Cummings-al, a legendás ausztrál trénerrel, aki azt mondta, ha a sejkek kivennék a pénzüket a galopp szakágból, az angol lóverseny kártyavárként omlana össze.  Ő már csak tudja… de vissza az alapkérdéshez. Miért nincsenek világtalálkozók? Éppen Dubai az egyetlen hely ahol vannak. Az éppen most is zajló Dubai Carnival ma a legnemzetközibb lóversenyfesztivál. Igaz, 2 és fél hónapig tart, de itt még amerikai lovakkal is találkozhatunk nagy ritkán, ami aztán igazán furcsa manapság… erről majd bővebben az Amerikát boncolgató résznél.  Dubaiban, rendszeresen találunk lovakat mind az öt földrészről, sőt De Kock-ék miatt rengeteg dél-afrikai telivért láthatunk futni a sivatagi metropoliszban. A világkupa pedig 10 millió dolláros pénzdíjával meglehetősen vonzó mindenki számára.  Persze, ha szigorúan osztályoznánk, és megnéznénk az éppen aktuális (2000 méteres) világranglistát, ott is megállapítható lenne: sok nagy név a mamutdíjazás ellenére távol marad. Ennek oka úgy vélem elsősorban a márciusi időpontban keresendő. Az emirátusok lovaival viszont aligha találkozhatunk külföldi versenyekben.

Afrika: Úgy gondolom, az ő galoppsportjukról tudunk legkevesebbet. DE hogy sok és nívós versenyeket rendeznek, erről minden nap meggyőződhetünk a Racing International közvetítései alapján. Csak a dél-Afrikai lovak nemzetközi szerepléseiről tudunk.

Amerika: Alpári Gergő kollégám szerint az ország galoppsportja túlságosan belterjes. Találunk ugyan odautazókat, de a legnagyobb versenyek első (vagy összes?) díja zömmel az amerikai futtatókhoz kerül. (A füves futamokban néha találunk európai nyertest.) Amerikai lovak szereplése idegen környezetben (talán Dubai kivételével) annyira ritka, hogy ha jól emlékszem a 2011-es évben 4 lovuk indult a Royal Ascoton és arról azonnal írt a Racing Post. Megvan a maguk versenyrendszere és jól elvannak a hazájukban. Persze azt ne feledjük, ott még a legnagyobb lovak is sokszor csak a saját államukban futnak, az ország méreteiből adódóan.  Egy biztosan kijelenthető: Az amcsik csak szeretnék, ha a BC Telivér Világbajnokság lenne, de ennek  a funkciójának közel sem felel meg. (Ha valakinek van kedve, számolja meg hány külföldi induló volt a 14 BC futamban 2010-ben vagy bármelyik más évben azóta!)

Európa: Azt gondolom, itt ketté kell választani Anglia és a többi ország boncolgatását. Angliában (a Racing Post szakírójától, Neil Clark-tól tudom) túl sok (rossz) verseny van. Rengeteg a 2-3000 fontos kis futam. A legnagyobb versenyeik pénzdíja talán európai szinten versenyképes, de a távol-keleti díjazáshoz képest nagyon szerény. A Royal Ascot öt napjának összdíjazása (uszkve) 4 millió font, míg az Arc-é Párizsban, 4 millió Euro. Azaz egyetlen futamnak majd annyi a pénzdíja, mint Royal Ascot 30 versenyének! Azt gondolom azonban, hogy az angolokat ez nem érdekli. Korábban írtam egy cikket, hogy miért nem vonzóak az ascoti futamok. Egyszerűen az alacsony díjazásban látom a problémát, de ők a tradíciókra hajaznak és nem is akarnak díjakat emelni. Nekik épp elég jó minden, így ahogy van, bár ezért az idei King’s Stand Stakes után büszkén verték a mellüket, hogy 8 nemzet képviselőit szólítottak startgépbe. Angol (és Ír) lovakat találunk futni szerte a világon, talán csak Afrikában nem.

Az öreg kontinens többi országából egyértelműen kiemelkedik Írország és Franciaország, majd sokkal lemaradva mögöttük, Olasz és Németország.  Mindannyian adnak futókat világszerte (illetve Afrika kivételével) de az Arc de Triomphe kivételével, zömmel az ő versenyeikre is csak európai riválisok utaznak el.

Látják kedves olvasók, nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést, hogy miért maradnak el ezek a szuper összecsapások.  Ha a sprinterekre gondolunk, szerintem sosem valósul meg az a helyzet, ami az úszóknál vagy atlétikában természetes, hogy egy olimpiai döntőben ott van a világranglista első 10 helyezettjéből legalább öt. A lóverseny más. Hogy miért? Erre nem adhatunk egyértelmű választ. Valaki a saját hazájában (kontinensén) találja meg a megfelelő versenyét, valakinek nem elég vonzó a pénzdíj másutt, vagy horribilisek lennének a futás költségei, esetleg az időpont nem megfelelő.

Nagy versenyek. Nézzük meg a legnagyobb versenyekre, mely országokból adtak induló 2010-ben.

Ausztrália:

Melbourne Cup (5mio A$, kb.3,8 Mio €) – 23 induló – 7 országból (AUS, FRA, NZL, UK, HK, JAP, IRE)
Cox Plate (3 mio A$, kb. 2,3 Mio €) – 10 induló – 2 országból (AUS, NZL) és az utolsó helyezett Makaóban (Kína) áll.

Ázsia:

Japan Cup (528 mio ¥ kb. 4,7 mio €) – 18 induló – 6 országból (JAP, FRA, IRE, UK, ITA, CAN)
Hong Kong Cup (20 Mio HK$, kb.1,8 mio €) – 13 induló – 3 országból (UK, HK, és öt ló FRA színekben!)
Dubai World Cup (10 mio $, kb.7,1 mio €) – 14 induló – 6 országból (JAP,UK,IRE,USA, SAF,UAE)

Amerika:

Breeders’ Cup Classic (5 mio $, kb. 3,55 mio €) – 12 induló és egyetlen vendég ló, a Japánból érkező Espoir City volt
Santa Anita Handicap (1 mio $, kb. 710 e €) – 11 induló – mind az USA-ból.

Európa:

Prix de l’Arc de Triomphe (4 mio €)  – 18 induló – 5 országból (FRA, JAP, UK, IRE, GER)
King George VI And Queen Elizabeth Stakes (1 mio £, kb.1,13 mio €) – 6 induló – a három európai lóversenyhatalomból, azaz Angliából, Írországból és Franciaországból.

süti beállítások módosítása