Akik ismerték, lószépségnek nevezték. Illet a név is reá – barátságos, bársonyos tekintete volt.
A hűséges versenyző mintaképe. Hétéves koráig versenyzett, szépanyja, Kincsem is büszke lehetett volna a teljesítményére. Blaskovich Aladár nevelte, s hat éven keresztül vitte győzelemre színeit.
1936-ban, kétévesen hatszor futott, háromszor volt első, egyszer második. Már ekkor kitűnt, hogy legjobb távja 900-1000 méter. Hároméves korától csak díjakban indították. Háromévesen hét futását négyszer avatta győzelemmé. Négyévesen tovább javult, s távján nem talált legyőzőre. Ez a csupaszív telivér igazi sprinter, bár klasszisa a Batthyány-Hunyady Díjban fölvitte a harmadik helyre. Nyolcszor futott, hatszor győzött, egyszer harmadik. A 900 méteres Mező Díjban 0,52 másodperc alatt új pályarekordot futott, melyet 1982-ben Dudaszó döntött meg (51,8). Utánanéztünk, hogyan viszonyult ez a teljesítmény az akkori idők világrekordjához. Bársony 1938-ban, négyévesen 63 kilóval futotta ezt a rekordot. 1947-ben, az USA-ban egy Saggy nevezetű kétéves 58,5 kilóval 51,8 másodpercet futott ezen a távon, ami akkoriban a nyilvántartott világrekord volt. Ennek fényében Bársony teljesítménye világszínvonalú, s némi képet alkothatunk a két háború közötti magyar telivérek minőségéről. A lassan „megőszülő” atlétát ötévesen is csak díjakban indították. Hétszer futott, háromszor első, kétszer második, egyszer harmadik és csak egy alkalommal futott helyezetlenül. Hatévesen folytatta előző évi szuper teljesítményét. Hat futásból kétszer első, háromszor második és egyszer harmadik. Hétévesen is tréningben tartották, de kilenc futásából már csak két harmadik helyre tellett. Jöttek az ifjú sprinterek, s búcsút intettek a „királynak”.
A képen látható Csernovits Arsen istállójában hat éven keresztül ropogtatta a zabot. Elnyűhetetlen szervezete, küzdőképessége legendás volt. Hosszú versenykarrierje alatt a sprintereknek kiírt díjakat legalább egyszer megnyerte, és sohasem futott bennük helyezetlenül. Ha le is győzték, második vagy harmadik volt. Három- négy- és hatévesen háromszor nyert Villám Díjat! A Mező Díjban (900 m) ötször futott! Három- és négyévesen első, öt- és hatévesen második, hétévesen harmadik. A Gödöllői Díjban 4-szer indították. Háromszor volt első egyszer második.
Hosszan sorolhatnánk győzelmeit, ami saját korában nem is volt ritka teljesítmény. Ilyen legendás telivér volt féltestvére (apai), Baltic Baron (Blanc-Baalbec, Caissot) is. Vajon a véletlenek szülik az ilyen kiváló telivéreket?… Vagy a „jót jóval” elv eredménye?
A telivér lovak teljesítményét a tenyésztők tudása alapozza meg. Így volt ez Bársony esetében is. Egy-egy lóba tudásuk javát adták. Bársony anyja, Vilma II. gyenge versenyló volt. 1919-ben, háromévesen háromszor futott helyezetlenül. Ősszel tenyésztője hazavitte Tápiószentmártoni Ménesébe. Blaskovich Aladár tudta, bár a kancának nincsen versenyteljesítménye, igazi kincs, kiváló anyakanca lehet belőle. Nagyságok leszármazottja. Kincsem vérét viheti tovább. Anyja, Víglány Egyesített Nemzeti- és Hazafi-Díjat nyert. Vérében telivértenyésztésünk óriásainak vére elegyedett. Kincsem, Buccaneer, Bona Vista.
Bársony apját, Blancot 1926-ban választott csikóként hozta Luczenbacher Alajos az országba. A Mr. C. Wood álnév alatt futtató Luczenbacher Blanc kétéves korában futott teljesítménye alapján, az év decemberében (1928-ban) megvásárolta vemhes anyját, Chi Chi-t választott csikójával együtt. Blanc háromévesen megnyerte a Báró Wenckheim Béla Emlékversenyt. Ebben az évben háromszor futott, kétszer győzött. Négyévesen éri el karrierje topját. Kilenc futásából hatszor első, háromszor helyezett. A Káposztásmegyeri Díj (1300 m), a Kisbéri Díj (2400 m), a Választmányi Díj (2000 m), az Elnöki Díj (2800 m) és az Eszterházy Díj (2400 m) győztese. Háromszor volt nyakhosszal második.
Blanc 1931-től a Pettendi Ménesben teljesített szolgálatot. Később Halász Béla vásárolta meg a Dióspusztai Ménes részére. A negyvenes évek elejétől apa és fia a Dióspusztai ménesben fedezet. Jó erőben lévő apja mellett Bársony kevés szerephez jutott. Évente csak 2-3 kancát kapott.
Aztán jött a háború! 1945 februárjában Bársony az Ászári Ménesben fedezett. Már hallani lehetett a szovjet ágyúk dörgését, a tenyészhelyen mégis a békebeli ménesi munka folyt. Bársonyt ott látták utoljára. Nem volt hétköznapi látvány, mégis nyomtalanul eltűnt. A bal fülének hegye hiányzott, amit még versenyző korában a lovasa leharapott. Állítólag egy téli napon a trappkarikán Bársony fölágaskodott és a rajta ülő lovas büntetésből leharapta a füle hegyét. A másik feltűnő sajátossága, hogy pöttyös volt. Az ápolója elmondta, hogy egy bőrbetegségen esett át, aminek a maradandó következménye az lett, hogy a sebek elmúltával a bőrből fehér szőrök nőttek ki. Tenyérnyi nagyságú foltok voltak a nyakán, a derék részen és a combjain. Egyetlen ivadéka, az 1943-ban született pej kanca, Quasi vészelte át a háborút. Kettős fedeztetésből született. Anyját, Rába II-t először Santorb, utána Bársony fedezte. Quasi 1947-ben Budapesti Díjat nyert. 1951-ben ménesbe került. Következő év tavaszán Intermezzo II. fedezte.
Bársony apja, Blanc átvészelte a háborút. Hosszú kalandok sorát élte át. Kimenekítették Németországba, ahol az amerikai hadsereg hadizsákmányként lefoglalta. Szerencsére a magántulajdonban lévő telivérek egy részét később visszaadták, így Blancot is. A megőszült mén 1947 januárjában érkezett Komáromba, majd Dióspusztára. Halász Béla közel 60 fős anyagából összesen négy, Blanc fedezőmén, Rang és Pistike anyakancák, valamint az utóbbi kanca Blanc apaságú méncsikója érkezett vissza.
Halász Béla mondta 1946-ban: „- Ott folytatjuk a munkát, ahol 1944-ben abbahagyatták velem. Remélem, a régi felfogás, a változatlan lószeretet révén az új korszak a régi eredmények folytatását jelent”…
Rostás Margó (Megjelent a Magyar Turf 1997. jún. 5. számában.)
A képen NEM Bársony látható!
