Csemegézzünk a lóversenyrajongó, konferanszié történeteiből.
Bátorság
Ha igaz, amit Széchenyi mondott, hogy a fogadás edzi a férfiúi bátorságot, akkor a lóversenytéren csupa Szkander bég rajzik körülöttem.
A rádió levelesládájába
Azelőtt a rádió rendszeresen bemondta a lóverseny-eredményeket. Miért ne lehetne most is? Én már azzal is kiegyeznék, ha nem aznap este, hanem mondjuk másnap délben a Déli krónika előtt, vagy utána ismertetnék. Esetleg ezzel a címmel: Jó ebédhez szól a kvóta.
Velem fogadhatja…
A fogadónak többféle lehetőségük kínálkozik fogadások eszközlésére. Fogadhat tétre, helyre, kombinált és hármas befutókra, sőt ha kedve tartja, még halmozhat is a városi irodákban. Ám a fogadónak ez kevés. Ezeken kívül még fogadni akarja, és néha fogadja is, hogy melyik befutó lesz a nagyobb, mennyit tesz ki a kettő együtt, mennyi lesz a
hármas, melyik kerül ki győztesen a célfotóból, és a többi, és a többi… Az ember a pályán mást se hall: Velem fogadhatja…
A harmincas években,
– mert én akkor már kijártam – a versenytéri büfében véletlenül kihallgattam két fogadó diskurzusát. Történetesen nem lovakról folyt a szó. Politizáltak. Az egyik, egy cingár, kefebajuszos Mussoliniért lelkesedett.
– Majd meglátják, az az ember még sokra viszi!
Mire a másik legyintett.
– Hogy mondhat ilyen hülyeséget? Ide hallgasson! Velem fogadhatja,hogy Mussolini nem lesz se egy, se kettő, se három….
Botos ügyvéd
Így nevezték szeretett barátunkat, dr. Aradi Rosenberg Sándor ügyvédet, mert állandóan egy vastag botot hordott a kezében. Azzal szorított helyet magának, amikor a kasszához sietve, szinte elsöpört mindenkit az útjából. Aki utána állt a sorban, azt a szerencsétlen flótást mindig lecsöngették, mert a doktor rengeteg befutót vett le, volt úgy, hogy egy-egy futamban minden lovat megjátszott minden lóval. Persze legtöbbször a befektetett költség se térült vissza. De egy ízben mégis sikerült egy olyan befutót eltalálnia, amelyről azt hittük, hogy rajta kívül nincs meg senkinek. Ő maga is ezt gondolta, miközben mámorosan fogadta a gratulációkat. De egyszer- csak rohan felé egy férfi – véletlenül testi-lelki jó barátja – és diadalmasan lobogtat egy tikettet.
– Képzeld, Sándorkám, nekem is megvan! – ujjong boldogan.
A doktor arca elkomorodott. Csak ennyit mondott: – Elég baj az!
A botos ügyvédből később istállótulajdonos lett. Árverésen vett egy csikót és beadta Gombolai mesterhez idomításba. Hasznos ugró ló lett belőle. És mi volt a neve? Elég baj az.
Gratuláció
Művészeti kitüntetés átvételére mentem a Parlamentbe. A Kossuth Lajos téren szembejött velem és megállított egy régi ismerős a lóversenytérről. Először melegen átölelt, aztán sokáig szorongatta a kezemet. Majd így szólt hozzám:
– Na végre, művészkém! Én olyan boldog voltam, amikor meghallottam.
Hát, ha valaki megérdemli, akkor az maga, drága művészkém. Tiszta szívből, őszintén gratulálok!
– Köszönöm – mondtam és már indultam volna, de a pasas megfogta a kabátom gombját.
– És tessék mondani, a hármas is megvolt, vagy csak a befutók?
Diplomáciai hír
Kellér Dezső vasárnap délután fogadta Igor herceget. A fogadás az albertirsai-úti galopp-pályán, az első helyi kasszáknál szívélyes légkörben zajlott le. Jelen voltak társadalmi életünk minden rétegének képviselői, beleértve az ószereseket is.
A babona
és a versenyember nehezen elválasztható. Az öreg krónikás, mikor meglátta a kétévesek listáját, és hogy az egyik lovat Never-nek hívják, felkapta a fejét, hiszen ez angolul azt jelenti: soha! Fatális név egy versenylónak.
Az 1900-as évek elején volt egy telivér, amit tulajdonosa Jockey Fiend-nek nevezett el. Nomen est omen – a “Jockey ellenség” valójában ellensége volt minden lovasnak. Ha nem tudta ledobni, a földre feküdt és “ledörzsölte” magáról lovasát. Végül a bestiát eladták egy drezdai úrlovasnak. Első dolga volt: megváltoztatta új szerzeményének a nevét és nyert vele sorozatban 5-6 akadályversenyt. Örök titok: a név- vagy a kézcserének tudható be a “csoda”.
A Come in time eset közismert: a turfszerencsétől dédelgetett Henckel Hugó kétbalkezes fia, Artúr gyönyörű angol háromévesét Come in time-nek (jöjj idejében!) nevezte el. Az 1907-es bécsi Derbyben Aylin lovagolta Come in time-t, letett kézzel sétált Styrian mellett, melynek az akkor ifjú Janek Géza csak mutogatta az ostort. A cél előtt 100 méterrel ostor, sarkantyú alatt szerzett két hossz előnyt – és mire Aylin észbekapott, nyakkal a célba ért. Come in time előtt – mert ezzel a lovas “nem jött időben”.
Horváth József
