1901 májusában, a kisbéri csikóárverés kapcsán “kalapács alá” állították a Tallósi ménes ismételten redukált telivéranyagának maradékát – néhány éves csikót és 6-7 anyakancát.
A kancák közül egyedül a Galopin-Burgundy származású Podagra ért el komolyabb árat: 5100 koronáért vásárolta meg Festetics Tasziló fenékpusztai ménese számára. A jelentős árat megindokolta: Podagra fedezve volt az új “star”, a nálunk ez évben debütáló Bona Vista által. Ismeretesek voltak már az új ménünk angol évjáratának nagy sikerei, elsősorban Cyllene diadalútja. Podagra a Nyitra megyei ménesből a Balaton partjára került és 1902 tavaszán egy nyurga, hosszúlábú sárga kancát ellett. De ezzel le is “kvittelte” a vételárat, mert csikaját ugyan felnevelte, de két-három meddő év, és utána viszonylag fiatalon kimúlt. A csikó – nomen est omen – a Patience nevet kapta. Nem is véletlenül, mert a név magyar értelmének megfelelően eleve látták, hogy ez a nagyvérű, amellett lomha kanca sok-sok türelmet igényel.
herceg Festetics Tasziló (jobbra) és Festetics György, a Király Díjon | ismeretlen fényképész
Amikor 1903 őszén Alagra került, az idomártól “lefelé” a legkisebb istállófiúig csodálkoztak: miért tartja a ménes oly nagyra ezt a kancát? A csikópróba azonban bámulatra ragadta Alag népét: a szokottnál erősebb képességű idősebb próbalovat játszva rázta le, kortársai pedig messze elmaradtak. Versenyben azonban csak 1904. augusztus végén futott: kétheti időközökben megnyerte a Tenyésztők díját, az Esterházy memoriált, a László díjat és nagyszerű mezőny ellen az Austria díjat. Még ezt is felülmúlta, mint hároméves: egy héten belül Kancadíjat és Millenniumi díjat nyert, majd gyors egymásutánban az Osztrák Kancadíjat, a Bécsi és Hamburgi Derbyt! Már arra is gondoltak, hogy Angliába is kiküldik – hiszen Hamburgban a remek Festinot lelépte, de ekkor elérte a nagy telivérek sorsa: lesántult és céltalanná vált további erőltetése. 1906-ban Galopin unokáját – Galopin fiával, Gagával fedeztették. Az 1907-ben ellett kis Patrie a pályán nyomába sem jött anyjának, de a ménesben felülmúlta: sorra hozta a klasszikus nyerőket és mindnek koronájaként a veretlenül maradt Pázmánt!
Patience emlékét sokszor felidézik a bel- és külföldi tenyésztők, hiszen Pázmán révén vére – főként a német lótenyésztésben – még ma is virágzik. De sokáig emlegették a kis játékosok is, akik az 1905-ös ötös nyerősorozaton a szó szoros értelmében “levetkőztették” a bukmékereket: tízkoronás tétjeikre “nehéz ezreseket húztak be” az akkor nagyon divatos “előrefogadásokon”.
Horváth József/Turf archív
