RACING PORTAL

Ezer szót szóltunk már a „Tenyésztők Kupájáról”, mely gyakorlatilag egész évben ott lebeg az amerikai galoppsport feje felett. Hosszú utat tett ugyan meg 34 év alatt a Breeders’ Cup – megannyi pályát bejárt a barokkos lószobor, és még annál is több változást élt át a futamok összetétele – de egy nem változott: a színvonal. 1984 óta a nemzet legjavát láthatjuk felsorakozni a lila lobogók alatt, és már a kezdetektől fogva kiemelt nemzetközi érdekeltség tiszteli meg.

Az évi átlagos 13 versenyből pedig szép nagy létszám összejött az elmúlt 34 év alatt, kik kisebb-nagyobb szeleteket nyertek el a Breeders’ Cup rivaldafényéből: nem kell senkinek sem bemutatnunk a modern kor díváit, kik az igazi arcává váltak a kétnapos eseménynek – az egyetlen Classic győztes kanca Zenyatta, a kétszeres Ladies’ Classic nyertes Royal Delta, a háromszoros Mile hősnő Goldikova, és az összesen három Breeders’ Cup szobrocskát elhódító Beholder természetesen a célzásom alanyai. Nem vitás, hogy ők a Telivér Világbajnokság IKONJAI, de róluk (ahogyan a melléklet linkeken láthatják), már oly sokszor szóltunk az évek során, hogy most néhány érdekességet ragadunk ki a múltból. Azaz ilyen csodákat, mesés történeteket kínált nekünk a Breeders’ Cup. És reméljük, hogy a java még csak ezután jön, avagy “The Best is yet to Come,”.

Visszautazunk tehát kicsit az időben, el a „bizonyos elsőkig”, az úttörőkhöz, egy letűnt kor szenzációikhoz –  azokhoz a lovakhoz, akikről kár lenne megfeledkezni a hosszú évek hirtelen múlásával.

Az 1981-ben született Pebbles sok úton először járt, ahova egynemű, vagy honfitársai csak évekkel később merészkedtek. Korának egyik legérdekesebb lova nem csak versenyképességével tűnt ki a többi telivér közül, hanem zabolázhatatlan természetével is: emiatt többet úszott, mint futott, és a legenda szerint napi egy korsó Guinness-t is legurított Clive Brittain idomítottja. A brit lóversenytörténelem első Eclipse-bajnok kancája amiatt nem indult a „King George”-ban, mert nem volt hajlandó enni, így csak egy felkészítő futással érkezett New York-ba a mindössze másodszorra megrendezett Breeders’ Cup Turf-re 1985-ben. Pebbles a felvezetés majdnem egészét kihagyta a Turf előtt, mire Brittian megvesztegette az Aqueduct pálya egyik dolgozóját, hogy kinyisson nekik egy folyosót – így a kanca az utolsó pillanatban csatlakozott a többiekhez. Nem volt az egész hiába: Pat Eddery alatt szinte kilőtt a célegyenesben, fél hosszal maga mögé utasítva az ausztrál Év Lovát, Strawberry Road-ot, pályarekorddal győzedelmeskedett a Breeders’ Cup Turf-ben. Ezért az egyetlen egy amerikai szereplésért az év végén Champion Female Turf Horse díjjal tüntették ki amellett, hogy a Timeform és Anglia Év Lova is volt és egyben az első brit-tréningezésű bajnoka a Tenyésztők Kupájának valamely vetélkedésének. 

Bayakoa hosszú utat tett meg, mire a Breeders’ Cup kapujához ért: az 1984-ben Argentínában született kanca háromévesen vonta magára az USA figyelmét, és került Janis & Frank Whitham istállójába, hogy aztán sikert-sikerre halmozzon. Rövidesen ő lett az a ló, akit mindenki célpontnak tekintett. Első Breeders’ Cup szereplésében D. Wayne Lukas három kancát is betett pluszba a Distaff mezőnyébe, hogy Open Mindnevezetű klasszis lova megverhesse az élfutó Bayakoa-t – mely próbálkozása eredménytelennek bizonyult. 1990-ben, hatévesen mindössze kétszer vesztett a Distaff címvédése előtt (akkor is mének ellen), mégis a feltörekvő Go For Wand-nak ítélték a favoritszerepet. A két élfutó „match-race-é” alakította a Distaff-ot, mígnem Ruffian sírjánál Go For Wand lába eltörött, egyedül hagyva Bayakoa-t az élen – ki ezzel rossz szájízzel, de megvédte címét. Tehetségét pedig sikerült tovább örökítenie: Arlucea-tól született unokája, Fort Larned Breeders’ Cup Classic-ot nyert 2012-ben.

Az 1992-ben született Da Hoss négyévesen a Breeders’ Cup-on kerekítette csak igazán ki addigi szemrevaló karrierjét, mikor Gary Stevens-szel győzedelmeskedett a Mile-ban. Majd két évig nem látták… Michael Dickinson idomítottja bár hivatalosan „téringben volt”, a pej herélt csak két évvel később tért vissza pályára, hogy megvédje címét. Egy októberi minimálverseny után Dickinson a tervek szerint el is vitte Churchill Downs-ba Da Hoss-t, hogy a lóversenyzés szabályait szembe köpje, és közel két évnyi kihagyás után a hatéves herélt újra megnyerje a világ egyik legelitebb mérföldes futamát a ’97-es Év Lova, a kanadai mérföldes bajnok, és egy háromszoros Gr1-győztes európait is felmutató mezőny ellenében.

Még a startgépbe állást megelőzően is egy „őrült zseninek” titulálták Dickinson-t, a célba éréskor pedig Tom Durkin kommentátor nem bírta tovább, és a meglepetéstől elnevette magát: „Istenem, ez a legnagyobb visszatérés Lazarus óta. Mindössze egyszer versenyzett az elmúlt két évben!”

2002-őt írunk és Aidan O’Brien még csak három Breeders’ Cup szobrocskával a tarsolyában vitte Arlington Park-ba a Prix de l’Arc de Triomphe dobogósát, High Chaparral-t a Breeders’ Cup Turf-re. A ló, akinek a karrierjét ritkán kerülték el a szerencsétlen körülmények, most is beragadt, de a célegyenes végén utat találva úgy szaladt célba, hogy napokig média-téma volt a futása. Négyévesen kitűnő karrierje végére akarták tenni a pontot egy címvédéssel a Turf-ben – ami félig sikerült is. Mikor már éppen legyűrte azt a lovat, aki előtte volt, ugrott hirtelen fel mellé az utolsó lépésben Johar: az eredmény olyan szoros lett, hogy holtversenyt hirdettek a bírák. A mai napig ez az egyetlen holtverseny a BC történetében. (Lánya, Wrote 2011-ben nyert a BC Juvenile Fillies Turf-ben.)

Az egyetlen kétszeres Breeders’ Cup Classic győztes: hát persze, hogy Tiznow-ról beszélünk. A kaliforniai tenyésztésnek azonban nem adták könnyen a győzelmeket: szerény, de sikeres eredményekkel a háta mögött érkezett a Classic-ba 2000-ben, mely mezőny nálánál nagyobb neveket is tartogattak amerikai klasszikus-győztesektől európai óriásokig: Churchill Downs homokján Giant’s Causeway bizonyult méltó ellenfélnek, és bírt Tiznow csak egy nyakhossznyi különbséget kicsikarni kettejük között a célvonalon. Egy évvel később, címvédőként mindössze negyedik esélyesként ugrott ki a startgépből Belmont-ban, ahol a kétszeres Derby-győztes Galileo és ARC bajnok Sakhee is rajthoz állt. Utóbbi nosztalgikus hangulatot biztosított, mikor Tiznow és egy újabb európai küldött fej-fej mellett rohantak célba, amit Tiznow orra előbb ért el. „Tiznow megnyeri Amerikának!” – kiáltotta Tom Durkin, mellyel ma is a küzdőszellem egyik mintapéldája és a Breeders’ Cup egyik legnagyobb legendája. Mindkét Classic szereplése NTRA Moment Of The Year (Az Év Pillanata) díjat nyert.  (Két BC győztes ivadéka van eddig.)

Holnap a zsokék szemszögéből lesünk a Breeders’ Cup színfala mögé.

Nyitókép: A Breeders’ Cup szobor először lett Del Mar-ban felállítva. Fotó: Breeders’ Cup