Akik régóta hűséges olvasói lapunknak emlékezhetnek rá, hogy 31 részben mutattuk be korábban azon kiváló telivéreket, akik az első két ág megnyerése után elbuktak a Belmont Stakesben vagy a St Legerben, azaz tulajdonosaik minden álmát szertefoszlatva nem lettek Triple Crown bajnokok.
35 van ezen kiváló telivérekből. (23 amerikai, 12 angol).
Nézzük most kizárólag azon lovakat, akik megnyerték a Nemzeti Díjat és Magyar Derbyt idehaza, de ennek ellenére nem lettek Hármas Korona bajnokok, azaz akik két győzelem után érkeztek (volna) a Legerhez.
1926-ban Naplopóval más tervei voltak Sigray grófnak és gróf Pejacsevich Albert trénernek, ugyanis számukra nem szerepelt opcióként a Magyar St. Leger. Nyugat-európai turnéra vitték Pázmán fiát, aki a Fürstenberg-Rennenben aratott könnyű győzelme után a Badeni Nagydíjra készülvén, a zárómunkában lesántult.
Naplopó Keszthelyi Istvánnal és Sigray gróffal
Így hat esztendővel később Tempó lehetett volna az első hős, de ő sokat laborált előtte, így Hitch György úgy döntött, Hármas Korona esély ide vagy oda bizony a dióspusztai tenyésztés nem indulhat a Legerben.
1935-ben Duce messze végzett Derűs mögött, aki csak ötödik volt a derbyben.
1940-es eseményekről olvashatnak Hesp József könyvében, amikor is a Legerben is jó esélyt képviselő Trissotint a startnál egy teljesen esélytelen társa megrúgta, így a Balogh János által trenírozott kiválóság vérző lábbal lett harmadik.
Rögtön a következő évben a nyitóképen a derbygyőzelem után látható Kamarás a Leger előtti munkaformáival nem igazán győzte meg idomárját, Hesp Józsefet, hogy jó eséllyel indulhat a 2800 méteres távon. A turfban ugyan szerepelt a neve, de a korrekt tájékoztatás végett az is olvasható volt, hogy indulásáról, csak a verseny előtti napon fog dönteni tulajdonosa, Zboray László. A végét kitalálhatják: visszavonta a nevezését, így 1941-ben még mindig csak egy Hármas Korona nyerője volt a Magyar Lóversenysportnak. Ez persze nem kevés, hiszen cikkünk, 1921-től, az első magyar Derbytől datálódik.
A vérzivataros 1956 hőséről, Imiről kell legkevesebbet írni, hiszen ő egy hazánkat kinőtt klasszis volt, így ennek megfelelően nemzetközi karrier várt rá azon az őszön, bár szerették volna indítani a Legerben, de jobb első lábára lesántult és soha többé nem futott.
1961-ben Frappánst és 1967-ben Iglódi diákot, és 1979-ben Gázsit szintén a sántaság fosztotta meg a rajthoz állástól és a címtől, és érdekesség, hogy mindannyian külföldi versenyeik során sérültek meg.
1970-ben a kerteskői tenyésztés, Norbert a fölényes derbygyőzelem után már Csehszlovákiában versenyzett és szintén nyugatra utaztatták. Már nem teljesen egészségesen is harmadik lett a Fürstenberg Rennenben, így értelemszerűen nem futhatott a közeli időpontban megrendezett St. Legerben.
1971-ben a hatalmas testű Isztopirin lábai egyszerűen nem bírták a terhelést, így nagyapjához, Imihez hasonlatosan ő sem állt starthoz a Legerben, sőt neki csak egy versenyszezon adatott meg. Ő látható ezen a képen.
1980-ban Aréna a Leger helyett a Szocialista Országok Meetingjén és a Stockholm Cupban futott.
Egy esztendővel később a két állomást már sikerrel teljesítő Turbó pedig az Osztrák St. Legerben a magyar helyett.
1991-ben a korszak akkori szupersztárját, Jeremyt, akiről Horváth József már egy kétéves-kori futása után áradozott, elindították a Legerben, ahol csak 4. lett. Előtte a Nemzeti Díjat 12, a Derbyt 7 hosszal nyerte. Később Rómában megsérült, bár ezt követően még futott a Badener Meilében, ahol Bin Shaddad mögött második lett Kállai Pállal.
1996-ban Pierro csak nyolcadik az őszi klasszikusban.
A 2000-es évekből három nevet kell említenünk. King’s Honor, Latin Lover egyaránt sérülés miatt maradt távol a harmadik ágtól, Golden Sea viszont tulajdonosi döntés alapján nem indult.
Akik végigolvasták a dicső névsort, már levonták a konklúziót, hogy míg Amerikában és Angliában több, mint kéttucatnyi telivérnek okozott problémát az utolsó akadály, nálunk kizárólag Duce, Trissotin, Jeremy és Pierro bukta el a pályán a hallhatatlanságot, a többiek nem is álltak starthoz ilyen vagy olyan okok miatt. 75 évvel később ugyan Quelindo kikapott a zöld gyepen, de a versenyintézőség döntése nyomán mégis Hármas Korona bajnok lett, így csatlakozott az illusztris társasághoz: Try Well (1936), Bilbao (1977), April Sun (1999) és Saldenzar (2007) mellé.
Köszönöm Hesp József segítségét, aki fáradhatatlanul veti bele magát akár a 100 évvel ezelőtti krónikák, turfok, feljegyzések közé, és ha kell napokig információk után kutat számunkra, hogy ez a cikk minél több érdekes adatot tartalmazzon. Köszönöm Vas József káprázatos visszaemlékezéseit, és elképesztő memóriáját. Csak egy adalék ehhez: amikor a kétszeres Derby nyerő Norberttel nyerte a Nemzeti Díjat, úgy is kapásból rávágta, hogy szakadt az eső, hogy a képet még meg sem mutattuk neki, ami igazolta: tényleg így volt. Pedig el tudják képzelni, hány Nemzeti Díjban lovagolt?
Köszönöm Bayer Edit szintén fáradhatatlan kutatómunkáját, amivel a régi szaklapok és krónikák felkutatásában segédkezik, Aperianov Pannika pótolhatatlan fotóit és köszönöm Gönczi Rebeka állandó segítségét és baráti támogatását, aki a jelen lovai kapcsán van mindig segítségemre. Hálás vagyok mindannyiuknak.
Képek: Horváth József hagyatéka
