RACING PORTAL

Nemzetközi lóversenymagazin a turf legfénylőbb csillagaival

A bolgár bajnok – 1. rész

2006 óta lovagol hazánkban. 2019-ben megnyerte a derbyt, a zsokéchampionátust és a trénerek között is dobogón végzett.

dsc_0369-800x445.jpg

Hölgyeim és Uraim: Stanislav Georgiev először a Racing Portalon!

Stani! Először vagy a Racing Portal vendége, így veled kicsit távolabbról kezdjük az interjút. Elsőként mesélj, kérlek a gyermekkorodról, szüleidről.
Stanislav Georgiev: A tengertől körülbelül 25 kilométerre fekvő kis faluban születtem Várna közelében, Bulgáriában.

RP: Mikor lehetett az első találkozásod a lóval és hogyan emlékszel erre vissza?
SG: A szüleim egyszerű parasztemberek, de a falunkban volt egy telivéristálló, én ott találkoztam elsőként a telivérekkel. 14-15 éves lehettem akkortájt és ekkor kezdtem el foglalkozni velük.

RP: Mikor döntötted el, hogy zsoké leszel és hol kezdted ebbéli pályafutásodat?
SG: Először csak hobbimnak tartottam, de aztán hamar tudatosult bennem, hogy én versenyezni is szeretnék. Természetesen, kis, vidéki versenyekről beszélek. Jóval később, 2002-ben, Szerbiában szereztem meg a zsoké-licenszemet.

RP: Mit lehet tudni manapság a bolgár galoppsportról?
SG: Az utóbbi húsz évben nagyon rossz a helyzet. Nincs profi szervezet és kisebb vidéki pályákon folynak nem hivatalos versenyek.

dsc_0801.jpg

A kérdező és a válaszoló

RP: Bevallom, mi akkor figyeltünk fel rád, amikor Ausztriában bontogattad a szárnyaidat. Hogy kerültél a szomszédba?
SG: Belgrádban voltunk versenyen egy bolgár istálló lovaival és barátom, Djordje Perovic segített nekem, hogy Ausztriába tudjak szerződni. Ő adta meg ezt a kezdőlökést számomra.

RP: Mi vonzott oda, hiszen a galoppsport – finoman fogalmazva is – akkor már nem a legfényesebb napjait élte ott?
SG: Igen, így van, de én Freudenau utolsó évében kezdtem nyár közepén. Bevallom nem is igazán számítottam arra, hogy én ott versenylovas leszek, de nyilván megélhetési céllal elfogadtam az állást.

RP: Emlékszel még az első magyarországi lovaglásodra?
SG: Igen, a Telivér Farmtól Hajba Ferenc kért fel két lóra!

RP: Melyik volt az első számodra emlékezetes győzelem hazánkban?
SG: Rögtön ez, hiszen két lovat lovagoltam aznap (2006.05.21 – a szerk.) és az Erzsébet Királyné Díját megnyertük Sunny Vale-lel, míg a Millenniumi Díjat Gina Maxival.

stani_elso_nagydija_magyarorszagon.JPG

Ha hiszik, ha nem, az archívumunkban megvan az Erzsébet Királyné Díja, azaz “Giorgo” első magyarországi győzelme.  Sunny Vale  mögött Antartka (Nagy Tamás) és belül teljesen takarva Parisfleur (ifj. Fejes L.)

RP: Így igaz. Tökéletesen emlékszel. Ugyan nem egy másik kontinensről érkeztél, és a szakmában mindenki ismert, de hogy ment számodra a magyarországi beilleszkedés? Volt, aki ferde szemmel nézett rád?
SG: Nem. Semmi ilyesmi nem volt, illetve egyszer. Most nem mondom a nevét, de ő kérdezte mit keresek itt, hiszen nem is sanszok a lovaim. Mondtam neki: nézd meghívtak, itt vagyok, lovagolok, majd lesz, ami lesz. Erre mindkét nagydíjat megnyertük. Ezen kívül semmiféle konfliktusra nem emlékszem hála istennek. Egyre többet lovagoltam aztán a Telivér Farmnak, Ribárszki Sándornak, nyertünk Ebreichsdorfban Central European Breeders’ Cup-ot, azaz mondhatjuk, hogy beindult a szekér.

p5010039.jpg

Stani és Puma (jobb oldalon erősen takarva) Ebreichsdorfban

RP: A nyelvünkkel hogy boldogultál a kezdeti időszakban, hiszen a külföldiek azt meglehetősen nehezen tanulhatónak írják le?
SG: Hatalmas szerencsém volt és köszönet Pumának (Leszkovszki Csaba – a szerk.), mert ő beszél németül, ahogyan én is, így a kezdeti időszakomban nagyon sokat segített azzal, hogy tolmácsolt nekem és azért így a magyar nyelvet is könnyebb volt megtanulni.

RP: 2006-ban találtuk először neveddel a championátusban, amikor rögtön nagydíjat is nyertél, de az első bajnoki címedre 2010-ig kellett várni. Nehéz volt számodra az első négy év vagy egyszerűen csak nem kaptál olyan kiemelkedő lovakat még ekkoriban?
Stanislav Georgiev: Az utóbbi. Amikor ideszerződtem, azaz nem csak felkérésekre utaztam ide, akkor megnyertük ugyan a pályán a derbyt, amit később elvettek, de ennek ellenére nem volt olyan jó szezonom, hiszen az idény második felében már nem is kaptam olyan sok és minőségi lovaglást. Ennek valószínűleg az is az oka volt, hogy nem tudtam még annyira jól magyarul. Nem ment könnyen a kommunikáció az idomárokkal és a tulajdonosokkal, azaz kijelenthető, hogy nem tudtam még kellőképpen menedzselni magam.

RP: Mindjárt rátérünk a többiekre is, de az interjúra való felkészüléskor nem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyi kiváló sprintert ültél. Városbíró, Alfkona, vagy éppenséggel Duce is több remekbeszabott győzelemben volt társad, akik a 2000-2010-es évek abszolút meghatározó repülőgépei. Más érzés számodra rajtuk lovagolni, mint egy hosszútávfutón?
SG: Más, de meg kell, valljam én nem is igazán szeretem a sprintversenyeket, nem az én stílusom ugyanis. Inkább a hosszútávú versenyek a kedvenceim.

RP:..ahol el lehet taktikázni?
SG: Igen, pontosan.

RP: Városbíró öt Kozma Ferenc Emlékverseny győzelméből kettőben, míg Alfkona ugyanitt elért négy sikeréből az utolsóban vetted ki a részed. Nem voltál szomorú amiatt, hogy a kanca nem tudta véghezvinni a mesterötöst, mint a nagy előd?
SG: Nem. Én nem gondoltam így erre.

RP: Alfkona  – szlovák tulajdonosa révén – azonban többet versenyzett külföldön és jóval több karrierjének bevétele, mint Városbíróé (39 és 27 mio). Ki lehet jelenteni, hogy valamelyikük jobb volt a másiknál szerinted?
SG: Itt sokat számít a menedzselés, hogy melyik futtató vagy tréner hová íratta be lovát. Városbíró egészen más típusú volt, mint Alfkona, de nem jelenthető ki szerintem, hogy bármelyikük is jobb lett volna a másiknál.

RP: Siklósi Tamás személye több szálon is kapcsolódik hozzád. 11 évvel korábban egyszer már derbygyőztesnek érezhetted magad Garabonciás nevű lovával pár napig, ahogyan mondtad is az imént, de hivatalosan csak 2019-ben lettél az. Begyógyult már benned az akkori seb?
SG: Úgy gondolom, hogy Golden Sea derbygyőzelmével begyógyult ez a seb, addig nem.

RP: Eddig főként a sprinterklasszisokról beszéltünk, de ha megnézzük a magyarországi nagydíjakban elért eredményeidet, két versenyt nyertél meg négyszer és egyik sem rövidtávú. Elsőként az egyszer már említett Milleniumi Díj, amelyet Gina Maxi után háromszor Akabával sikerült megszerezni. Ez a triplát, hová helyezed el pályafutásodban? A 3 trófea együttesen felér például a derbyével?
SG: Háát nehéz kérdés. A Derby azért csak derby. Valóban nagyon nagy dolog a Millenniumi tripla Akabával, de azért a derbyvel nem ér fel a szívemben.

RP: Ide is kívánkozik az a kérdés, hogy utólag fájó a Gran Torinotól elszenvedett vereség, hiszen a magyar lóversenyzés történetében egyetlen telivér sem tudta még megnyerni a néhai Király Díjat négyszer, ráadásul a csúcsformát mutató portugál tenyésztés egy évvel később már csak utolsó ugyanott?
SG: Aznap Gran Torino élete topját futotta később nem is hallottunk felőle, de ott akkor nem gondoltam erre, hogy ez fájó lenne, hogy nem lett Akaba a Millenniumi Díj egyetlen négyszeres győztese. Akkor meg sem fordult ez a fejemben.

RP: A másik sikerszériád a St Leger, amelyet négyszer, de – értelemszerűen – négy különböző lóval nyertél meg. Most viszünk be a zsákutcába és kérlek, próbáld ezt megválaszolni, hogy melyik pályafutásod legjobb lova? Adunk nyolc segítséget: Alfkona, Akaba, Duce, Garabonciás, Golden Sea, Mágnás, My Luck, Városbíró. Természetesen mást is mondhatsz.
SG: Igen valószínűleg ők a magyarországi karrierem legjobb lovai, de nem fogok választani köztük. Pl. Mágnás is nagyon jó ló, de tudjuk, hogy neki mennyit kellett kihagynia egészségügyi problémák miatt. Szerintem ő pl. van olyan klasszis, akit nyugodtan ki lehet próbálni külföldön is.

RP: Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy pl. megverte a később Group 1 győztes Nancho-t.
SG: Így van. Golden Sea-ről is tudni kell, hogy nem csak a derbyben bizonyította klasszisát. Nem tudnék sorrendet felállítani köztük. 

RP: És a szívednek legkedvesebb, ha van ilyen egyáltalán?
SG: Az előző is nehéz kérdés volt, de ez aztán meg pláne. De ha ki szeretnéd erőszakolni belőlem ezt a választ, akkor Szonáta. Már csikó korától a szívem csücske volt.

Innen folytatjuk!

Képek: Juhász Zsóka/treatelling.blog.hu, nyitókép: Mérges Enikő – Golden Sea – Gróf Károlyi Gyula ev.

A bejegyzés trackback címe:

https://racingportal.blog.hu/api/trackback/id/tr1016722406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

RACING PORTAL

Weboldalunk: favoritonline.hu

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása