Korunk egyik legnagyobb lovasemberének története a kezdetektől.
Őfelsége Aga Khan IV. a lóversenyvilág egyik legnagyobb lóverseny-birodalmát vezeti, mely tenyésztésben és versenyzésben egyaránt a legjobbakat tudhatja magáénak. A TDN Australia – New Zealand hozott le egy cikket mai főszereplőnkről, így itt az alkalom, hogy Önöknek is bemutassuk a történetet.
Aga Khan IV neve valószínűleg senkinek nem cseng ismeretlenül, hiszen az elmúlt fél évszázadban a lóversenyzés egyik oszlopává vált, az Egyenlítő mindkét oldalán nagyban hozzájárult a tenyészállomány fejlesztéséhez, számtalan remek ló került ki istállóiból. Azt azonban sokan nem tudják, hogy a lóversenyzés és tenyésztés mindössze kis részét képezi az életének.
Őfelsége a shia muszlimok Nizari Ismaili szektájának világszintű Imamja (vezetője). 49.-ként tölti be a tisztséget, ami egyenes ágon visszavezet Mohammed prófétáig, akinek unokatestvére és veje volt az első Imam. Ezzel szemben mindössze negyedik az Aga Khanok (szenior király) sorában – az első a jelenlegi Aga Khan ükapja, egyben a 46. Imam volt, aki az Ottomán Birodalomból az angol helyőrségbe állt elő követőivel együtt. Erről már korábban négy részben olvashattak Rostás Margó tollából.
A 21. század egyik legjobb Aga Khan-lova, Zarkava
Érkezésének következményeképp az Imam először a brit uralomban, majd az egész birodalomban jelentős személlyé nőtte ki magát, innentől a brit kormány mint őfelsége Aga Khan nevezte meg.
Aga Khan I nagy rajongója volt a lóversenyzésnek és az évek során Bombay (azóta Mumbai) pályájának egyik vezető alakjává vált egészen 1881-es haláláig. A telivérbirodalom alapjait azonban csak unokája, Aga Khan III rakta le, aki az első világháborút követően Angliában vásárolt yearlingeket George Lambton szakmai segítségével, hogy saját istállókat nyithasson.
A kiváló kancacsikóknak (különösen a pályán és ménesben egyaránt komoly örökséget hátrahagyó Mumtaz Mahalnak) köszönhetően rövidesen a brit turf egyik legbefolyásosabb alakja lett a két háború közti időszakban.
Harzand derbygyőzelme után
1957-ig legendás sztárokat tenyésztett és futtatott, mialatt a politikai és a vallási életből is kivette a részét, 1937-ben a Nemzetek Ligájának elnöke lett, a második világháború után pedig közvetítői szerepet vállalt az indiai szubkontinens függetlenedésében, amikor azonban 79 éves korában elhunyt, a vállalkozást nem kicsapongó életű fia, Aly Khan herceg (bár ő is tehetséges lovas volt és sikeres tulaj/tenyésztővé vált, elsősorban az 1959-es brit Év Lova, Petite Etoile révén), hanem akkor mindössze húszéves unokája vette át, aki immáron 62 éve tölti be az Aga Khan tisztséget, aki megsüvegelendő stílusban vezette tovább a család vérvonalát a 21. századig…
Miután 1957-ben átvette nagyapjától az istállót, Aga Khan IV a következő két évtizedet a megújítással töltötte. A 60-as és 70-es években megerősítette a család francia és írországi méneseit, az örökölt lovakon túl új vérvonalakat is behozva, első sorban a pályája végéhez közelítő Marcel Boussac lovaival a 70-es években, majd 2005-ben Jean-Luc Lagardére telivérjeivel ismét.
A korábbi Aga Khan filozófiája szerint három kulcsösszetevő volt a versenyzéshez: sebesség, sebesség és még több sebesség, mellőzve a Derbyket és St Legereket. Ugyan az átvétel utáni első években még sprinterek fémjelezték az újdonsült Aga Khan istállóját, mint Zeddaan vagy Kalamoun, az évek során sikeresen specializálódtak az 1600 és 2400 méter között jeleskedő telivérekre.
Minden kiemelkedő sikert lehetetlen lenne egyesével megemlíteni, de a teljesség igényéért azért röviden elmondanánk, hány győztes trófea sorakozik Aga Khan polcain a legnagyobb összecsapásokról:
5 Epsom Derby
4 Prix de l’Arc de Triomphe
7 Prix du Jockey-Club
6 Ír Derby
7 Poule d’Essai des Poulains
4 Poule d’Essai des Pouliches
7 Prix de Diane
Ezeket a kupákat pedig többek között olyan halhatatlan világsztárok hódították el, mint Shergar, Zarkava, Dalakhani vagy még sorolhatnánk. Nem sok futtatót lehetne melléállítani, igaz?
Amiben azonban az évek során igazán kiemelkedett Aga Khan IV istállója, az a tenyésztés: azontúl, hogy jóformán az összes versenyló saját tenyésztésű, a ménesben több remek vérvonal emelkedett ismeretlenségből a legjobbak közé. A franciaországi Haras de Bonneval-n jelenleg a saját tenyésztésű kétéves bajnok Siyouminak áll a pálma, de az írországi Gilltown Studban is rendre A-listás mének sorakoznak.
A festői Haras de Bonneval Franciaországban
A ménes világszerte híres arról, hogy rendszeresen frissítenek vérvonalat kevésbé felkapott csődörökkel, ugyanis sikereinek köszönhetően Aga Khan IV nincs rászorulva, hogy a népszerű vérvonalakra támaszkodva javítsa ás árulja a lóállományt. Ráadásul eddig nem igazán nyúlt mellé, hiszen ezekből a “rizikós” párosításokból is olyan sztárok születtek, mint Zarkava.
Persze ebben a már bizonyított kancacsaládok is szerepet játszottak, ugyanakkor láthatóan remekül ért a pedigrék ötvözéséhez, ennek köszönhetően tenyészlovai világszerte elismertek. Nem véletlen, hogy mikor egy Aga Khan-lovat látunk futni, bármely lóversenyrajongó tisztában van vele, hogy egy csillagászati magasságokba emelkedő tulaj és istálló potenciális bajnokait nézzük.
A cikk forrása a TDN Australia – New Zealand.
Képek: Aga Khan Development Network, Racing Post, Thoroughbred Owner Breeder, Aga Khan Studs twitter
