Természetesen ma az egész galoppvilág azt a csodálatos lovat ünnepli, akinek mindösszesen 3 földi év jutott, de így is a Kancák Királynőjeként emlékezünk rá.
Ruffian kitörölhetetlen nyomokat hagyott mind a krónikák lapjain, mind pedig a szívekben, de őt főoldalunkon méltatjuk.
Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy 2006-ban ezen a napon Franciaországban is született egy olyan kanca, aki nem egy ekkora bejegyzést érdemelne, hanem egy tízszer ekkorát. A Monsun-Soignee származású, Jean-Pierre Joseph Dubois tenyésztette Stacelita, a francia telivérsport egyik legeredményesebb alakjánál, Jean-Claude Rouget-nél kezdte meg pályafutását. Aminek az elejét meglehetősen könnyű összefoglalni.
Hatszor futott és hatszor győzött.
Ömagában azért ettől nem esnénk még hasra, de ha a mondatot kiegészítjük, hogy ebben a hatban benne foglaltatik a Prix Saint-Alary, a Prix de Diane és a Prix Vermeille hármasa (mind Gr1), akkor már egészen más megítélés alá esik főszereplőnk. Nem csoda, hogy tulajdonosa, Martin S. Schwartz mert nagyot álmodni és ezt követően Európa legnagyobb versenyébe, a Prix de l'Arc de Triomphe-ba íratta, ahol végül hetedik lett „a nagy Sea The Stars” által megnyert „csillagok háborújában”.
Négyévesen is szerez Gr1-es trófeát, de csalódásként „csak” második „az Opérában”, és ennél is nagyobb csalódást okozva csak 8. a Hong Kong Cup-ban. 2011-ben amikor azt gondolhattuk, hogy pályafutása már leszállóágban van, Amerikába költöztették. Új impulzusokból erőt merítve Chad Brown tréner istállójából két királykategóriás futamot nyert ismét, így alapozva meg végleg a hírnevét, amelyen még a Breeders’ Cup kisiklás (utolsó előtti a Filly&Mare Turf-ben) sem tudott csorbát ejteni.
Stacelita 18 versenyéből 10-et megnyert, és két kontinensen átívelő mesés pályafutás után hatszoros Gr1-es bajnokként távozott a zöld gyepről.
Ma tenyészkanca, akinek legjobb ivadéka a Frankeltől született Soul Stirring, a nagy bajnok első Gr1-es győztese.
Isten éltessen, Stacelita!
Kép: Paulick Report
