RACING PORTAL

Nemzetközi lóversenymagazin a turf legfénylőbb csillagaival

Christophe Soumillon, a történelemíró

Amikor 2016 szilveszterén  Pierre-Charles Boudot egy naptári évben elért 300 győzelmével a rekordok könyvébe „vonult”, azt gondoltuk: soha, senki a közelébe nem fog jutni ennek a számnak. Alaposan tévedtünk.

dalak-800x445.jpg

Nem más, mint a „balga belga”, az immár kilencszeres francia zsokébajnok, Overdose korábbi lovasa, Christophe Soumillon foglalta vissza a trónt egy egészen káprázatos idény után méghozzá 306 győztes lovaglással.

Mivel a Racing Portalon ugyan már közöltünk exkluzív interjút a világsztárral, de pályafutását még nem ismertettük, így leporolunk egy Vonczem Gabriellával általunk kb. hat évvel ezelőtt elkövetett írást, és ezt aktualizálva tárjuk most Önök elé. Ma és három egymást követő vasárnapon mutatjuk be Önöknek sokak kedvencét.

Soumillon Schaerbeek-ben, Belgiumban született 1981. június 4-én. (Érdekesség, hogy annyi híres ember született ebben a kisvárosban, hogy az angol nyelvű Wikipédia oldalon nem is szerepel főszereplőnk neve, csak a francia verzióban.) Édesapja maga is zsoké volt, így a kis Christophe hamar megismerkedett a lóval és a versenyzéssel. Kezdetben – több más zsokéhoz hasonlóan – póniversenyeken indult, és ezekből három év alatt mintegy százat sikerrel is abszolvált.

Alig 15 évesen, 1996-ban a chantillyi zsokéiskolába ment és Cedric Boutin tréner irányítása alatt dolgozott. Először 1997 őszén versenyzett és élete tizedik futamában máris elsőként ért célba. Egy évvel később 11 győzelemmel „behúzta” a lovastanulók championátusát. Ekkoriban figyelt fel rá André Fabre is, aki Olivier Peslier mellé második zsokénak hívta hatalmas és sikeres istállójába. (Soumi 2009-ben azt mondta nekünk, hogy mai napig Olivier a legjobb barátja – sa.) A francia és az Epsom Derby-ben is 2000-ben lovagolt először (az amerikai tenyésztésű Broche-sal) és ekkor került be első alkalommal a tíz legjobb francia lovas közé.

Egy évvel később, azaz a 20. születésnapját megelőző napon – az idei esztendőben Dióspusztán fedező –Anabaa Blue-val megnyerte a Prix du Jockey Clubot és nem mellékesen a Poule d’Essai des Poulains-t Vahorimix-szel.

Közben André Fabre-val elváltak útjaik, de szerencséjére épp ekkor kereste meg a világ egyik legnagyobb futtatója, őfelsége Aga Khan, akivel 2002-től folyamatosan együtt dolgoztak. Első külföldi sikerét is ebben az évben aratta a Dubai Duty Free-ben, az Arab Emirátusokban Terre a Terre-rel.

2003-ban hatalmas szenzációnak számított, hogy egy napon három Group 1-es versenyt nyert.

A Poules d’Essai des Poulains-t és Pouliches-t Clodovillel és Musical Chimes-szel, valamint a Prix Lupint Dalakhanival, akivel ezután győzött a Prix du Jockey Clubban és az Arc de Triomphe-ban is. Első alkalommal hódította el a Cravache d’Or-t, az Arany Ostort, ami Franciaországban a zsoké-sampionnak jár.
Egy évvel később megdicsőült a Prix de Diane-ban (Kancadíj) Latice nyergében és 23 évesen ő lett a legfiatalabb zsoké, aki a három nagy francia – nem angol értelemben vett klasszikus – a Kancadíj, a Derby és az Arc de Triomphe – trófeáit már magáénak mondhatta. 

2005-ben talán pályafutása csúcsára ért. Összesen 12 Group 1-es versenyben győzött Hongkongban és Franciaországban, illetve Shawandaval Aga Khannak megnyerte az Irish Oaks-t, Ascotban Valirix-szal a Queen Anne Stakes-t, valamint az év végén Shiroccoval a Breeders’ Cup Turf-öt az Amerikai Egyesült Államokban. Ebben az évben másodszor is francia sampion lett 226 sikerrel.

 

 

A következő időszakban már egyértelműen a világ legjobb zsokéi közé soroltuk és Franciaország mellett az öt kontinens nagy pályáin is sorra tette le névjegyét. 2006-ban harmadszor is diadalmaskodott a Prix du Jockey Clubban (ekkor épp Darsi-val), de Rail Link, Shirocco is folyamatosan a társai voltak. A képen látható Mandeshaval három Group 1-es versenyt nyert, Hurricane Runnal győzött a King George VI and Queen Elizabeth Diamond Stakes-ben, illetve harmadszor is megszerezte a Cravache d’Ort. 

2007-ben Dylan Thomas-szal megnyerte a Prix Ganay-t, Darjinaval két Group 1-et, illetve a kétéves kancák legnagyobb versenyét Zarkavával.

 

 

Ebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve, „Insoumis : Un rêve de gosse, un destin d’exception” – azaz „egy gyermek álma, a sors kivételezettje” címmel.

 

 

A 2008-as év diadalmenet számára, hiszen Zarkavával négy Group 1-es összecsapásban győztek, közöttük a legnagyobb francia (és európai) díjban, az Arc de Triomphe-ban. Őt nevezi a legjobb lónak, akit valaha lovagolt. Később úgy nyilatkozott róla, hogy Zarkava-n ülni olyan érzés volt, mintha ő motorkerékpárral száguldott volna el a többi telivér mellett.
 

2009 áprilisában a magyar közönség is testközelből csodálhatta az akkor már egyértelműen világsztár Christophe-ot. A soha nem feledhető április 19-én ugyanis mintegy 25 ezer ember volt szemtanúja a helyszínen, míg százezrek a televíziók képernyői előtt, hogy Soumi és Overdose hogyan varázsol lóversenyünnepet a Kincsem Parkba.

Augusztusban viszont már arról számoltunk be, hogy kenyértörésre került sor Aga Khan és Soumillon között, így a 2010-es esztendőt már Jean-Claude Rouget istállójában kezdte meg a belga. Mármint az európai síkszezont, hiszen januártól a Dubai Carnivalon ő volt az egyik legeredményesebb lovas. Hamar feledtette tehát a nem túl sikeres 2009-es évét. Európában azonban döcögött a szekere – a legmagasabb szinten – csak augusztus 15-én győzött először Group 1-ben, igaz, akkor az európai csodakancát, a francia lóversenyzés nagykövetét, Goldikova-t verte Makfi nyergében.

Később Angliában és Kanadában is sikerrel szerepelt – sőt, június 19-én egy érdekes kirándulást tett, ugyanis Auteuil-ben az ugró szakágban is nyert királykategóriás futamot. A francia szezon végeztével megint keletre költözött. A télen Japánban, Hongkongban és Dubaiban lovagolt, 2011-től viszont a Wildenstein istálló első zsokéja lett (csak zárójelben: ezen időszak alatt is ő a bajnok Franciaországban), de rövid kitérője után, 2014-ben ismét őfelsége Aga Khan zöld/piros dresszét öltötte magára. Ez a kapcsolat azóta is gyümölcsözik.

 

dclaco5xcaaxq8y-800x445.jpg

 

Persze egy ilyen kaliberű zsokét nem kizárólag saját istállója foglalkoztatja. Corine Barande-Barbe például a legendás világutazóra, Cirrus des Aigles-re ültette, akivel öt Group 1-es futamban voltak legyőzhetetlenek, de olyan ikonikus lovak hátán láthattuk az évek folyamán többek között mint Viva Pataca, Good Ba Ba, Almanzor, Buena Vista, Orfèvre vagy a már említett Overdose.

Soumillon Ausztrália kivételével mindenütt megnyerte már a legnagyobb versenyeket.

Franciaországon kívül sikerrel versenyzett Angliában, Írországban, Magyarországon, Olaszországban, Kanadában, Hong Kongban, Dubaiban, Japánban, az Egyesült Államokban is, de pl. Hamburgban is 11 hosszal nyerte a Német Derbyt Sea The Moon-nal.

A rekordbeállítást jelentő 300. tavalyi győzelmét 2017. december 16-án egy hideg téli estén érte el, amikor is délután Deauville-ban kizárólag egy nyerés sikeredett számára. Azonban ő nagyon meg szerette volna dönteni kollégája rekordját és Deauville-ból közvetlenül Lyon-ba (La Soie) repült, ahol az esti versenynapon mesternégyest ért el, így máris rögtön 302-vel vezette a ranglistát. Érdekesség hogy, a mérföldkőnek számító ezrediket is Lyonban ünnepelte 2006-ban, igaz, a város másik lóversenypályáján (Parilly).

Hogy miért volt benne ez a mindenáron győzni akarás? Az egyik legjobb televíziós műsorvezetőnek, Nick Luck-nak ezt válaszolta:

Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért. Amikor tavaly láttam Pierre-Charles-t, nagyon is éreztem, hogy én ugyanezt akarom. Kérdezd meg, miért próbálnak meg emberek tucatjai felmászni az Everestre, amikor tudják, hogy meghalhatnak. Csak azért csinálják, mert érzik, hogy meg kell csinálniuk.

VILÁGsztár 

A sikerek alapja a komoly elhivatottság mellett a kiegyensúlyozott magánélet: Soumillon felesége az 1998-as francia szépségkirálynő, ma már televíziós személyiség Sophie Thalmann, akivel 2006-ban keltek egybe és egy kislányt, illetve tavaly óta már két kisfiút nevelnek. Vidéken, egy hatalmas birtokon élnek rengeteg állattal körbevéve. Christophe kiváló családapa. Imádja a gyermekeit. Az természetes, hogy kilovagol velük, de kerékpározik és más sportokat is közösen űznek.

A 301. győzelemét családja körében ünnepelhette. Erről később azt mondta: ez a győzelem tette a legboldogabbá 2017-ben.

Kilencedik alkalommal avatták tehát bajnokká, de szent meggyőződése, hogy még minimum 10 évet a nyeregben fog tölteni.

Ha jó esélyű, kiváló lovakat lovagolsz, tarts magad motiváltan. Még soha nem éreztem magam olyan erősnek, mint mostanság, és remélem, 10 év múlva ugyanezt mondhatom majd, mert tényleg ez a cél: még 10 évig lovagolok.

 

Sokkal jobban érzem magam, mint valaha, így ez boldoggá tesz. Minden nap mosolyogni fognak látni a pályákon is, és a családom is, amikor hazajövök. A múltban nem volt mindig ennyire kerek az életem, de ez a múlt és előre tekintek. Kiváló kondícióban vagyok, és a koplalással sincs ma már semmi gondom. Mint apa, elmagyarázhatom a gyerekeknek, mi történik, és megmutathatom, mit kell tennünk az életben, hogy megvalósítsuk álmainkat.”

Ő megvalósította.

Kedvenc francia szaklapunk, a Jour de Galop megnézett pár zsokételjesítményt a világ más pontjairól. Mindenkinél 2017. december 16-ig vette figyelembe a számokat:

– Mike Smith (USA) 262 lovaglás, 67 győzelem, ebből 14 Gr1. – szinte hihetetlen. A szaklap szerint Smith „egészen különleges”
– Christophe-Patrice Lemaire (JPN) 790/194/5 (időközben japán bajnok lett 199 győzelemmel-sa.)
– Mirco Demuro (JPN) 262/67/6
– Joao Moreira (HK) 221/43/3
– Soumillon (FRA) 1619/302/4
– Boudot (FRA) – 2016-ban: 1530/300/2

Vonczem Gabriella/Sereg András fotók: le-cheval-bleu.com, Paris Parfait, Soumillon és Thalmann twitter
süti beállítások módosítása